Forrás: Múlt-kor | 2018.04.09.

Az 1868-ban a dél-franciaországi Eyzies-barlangban megtalált Homo sapiensről a kutatók úgy vélik, egy ritka genetikai betegségben, a neurofibromatózisban szenvedett, amelynek köszönhetően bőrén csomók, ún. neurofibrómák, valamint egyéb tumorok jelentek meg. A jóindulatú genetikai betegség miatt küszködő ős arcát most rekonstruálták a szakemberek.

Habár a cro-magnoni embert még alfaji szinten sem lehet elkülöníteni a Homo sapienstől, gyakran szoktuk használni e megnevezést a Franciaország déli részén, a felső paleolitikum idején élt őseinkre. Nevüket egy sziklafalról nyerték, amelynek közelében fedezték fel maradványaikat. A cro-magnoniak tehát Homo sapiensek, ugyanakkor fontos egyedi (a modern emberektől eltérő) tulajdonságokkal bírtak: magasság tekintetében jóval társaik fölé tornyosultak. A férfiak átlagmagassága a 176 centimétert is meghaladta.

A szakértők most rekonstruálták az 1868-ban, a délnyugat-franciaországi Eyzies-barlangban (Dordogne régió) feltárt egyik cro-magnoni arcát, amelynek felületét – mint kiderült – számos dudor gazdagíthatta egykoron, köszönhetően a neurofibromatózisnak, egy jóindulatú genetikai betegségnek.

A csontok felfedezése után 150 évvel egy kutatócsapat Philippe Charlier antropológus vezetésével ismét górcső alá vette a ritka leletet. A vizsgálat végén egyértelműen kijelenthető, hogy „neurofibromatózis egyik típusában szenvedett” – mondta Charlier az AFP-nek. A The Lancet orvosi szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a cro-magnoni koponyáján, főként a homlokán található „elváltozások megfelelnek a neurofibrómák jelenlétének, amelyek erodálták a csontozatot is”.

„Láthatólag a baloldali fülcsatorna is sérült, minden bizonnyal egy másik tumor növekedésének eredményeként” – tette hozzá. A viszonylag részletes diagnózis, valamint a régészeti eredmények tudatában „realisztikus arcrekonstrukciót tudtunk elvégezni a középkorú emberen”. A kapott eredmény jól szemlélteti, hogy a cro-magnoni homlokán volt a legnagyobb duzzanat, a többi pedig a szemei alatt, az orra két oldalán csoportosult.

Egy korábbi arcrekonstrukció az átlagos cro-magnoniról

A Cro-Magnon-1 névvel emlegetett őst három társával tárták fel 1868-ban (egyikük koponyatörést szenvedett). A szénizotópos vizsgálatok szerint valamikor 27410 és 27950 évvel ezelőtt élt. Koponyája 1600 köbcentiméteres, amely nagynak számít, a modern emberi koponya átlagánál is nagyobb. A magas, izmos ősembernek kemény élete lehetett: egyik nyakcsigolyáján forradás nyomai láthatók, ami traumatikus sérülésre utal.

Galéria

A sebhelyesarcú: rekonstruálták a 27 ezer éve élt cro-magnoni ember arcát - galéria