A nemrég NER-esített Újpest elnöke, Ratatics Péter a minap a tusványosi Fidesz-dzsemborin (hol máshol?) bejelentette, hogy a 2027-es szezont már egy vadonatúj stadionban szeretnék kezdeni. Ez azért is furcsa, mert a jelenlegi Szusza Ferenc Stadiont 2001-ben (az első Orbán-kormány idején) adták át, és ma sincs lepusztult állapotban.
A 2010 óta tartó kormányzás egyik kiemelt programja, a stadionprojekt idén nyáron tízéves. 2014-ig Orbán Viktor, a projekt legfőbb motorja is jobbára a javításra szoruló infrastruktúráról beszélt, ám aztán előbb – természetesen – Felcsúton, majd közvetlenül utána Debrecenben realizálódtak a Nemzeti Stadionfejlesztési Program produktumai. Azóta pedig hozzászokhattunk a menetrendszerű átadásokhoz. A focistadion kisvártatva az érthetetlen és indokolatlan (túl)költekezés szimbóluma lett; olyannyira, hogy a megfelelő szóhasználatra kényes kormányzati agitprop a nyilvános kommunikációjában és a hozzá tartozó közpénzmédiában egy idő után tudatosan lecserélte a szót az egyelőre neutrálisabb „sportlétesítmény” kifejezésre.
Épültek persze focin túli sportlétesítmények is – például a 2023-as atlétikai világbajnokságra –, és volt két vizes vébé is a 2017-ben átadott Duna Arénában, az MVM Dome pedig egy kézilabda-világbajnokságra épült. Más sportágaknál a kormány általában egy konkrét esemény miatt húzott fel milliárdokért új létesítményeket. A hovatovább valamiféle nemzeti vallássá fetisizált futball persze más: e stadionokat bevallottan valamiféle dicső jövőt vizionálva építik sorra az Orbán-adminisztrációk. A 2010-es évek elején sem klub-, sem válogatott szinten nem indokolta semmi az eltúlzott pénz- és energiabefektetést a magyar fociban, még úgy sem, hogy a sportági infrastruktúra tényleg ramaty állapotú volt. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy amikor 2008-ban a világhírű Arsenal barátságos meccset játszott a Szombathelyi Haladással, a vendégek meccsruházatban, busszal érkeztek a Rohonci úti stadionba, mert nem voltak hajlandók bemenni a penészes öltözőbe.
Minden utca végén stadion
Az elmúlt tíz évben összesen 27 focistadiont húzatott fel Orbán Viktor, ha beleszámoljuk a heteken belül átadandó nyíregyházait is.
E 27-ben nincs benne a győri ETO Park, amely Tarsoly Csaba, a Quaestor-botrány főszereplője bábáskodásával épült fel 2008-ban. Továbbá megjegyzendő, hogy tervben volt, de különböző okok miatt közben lefújták az építkezést Pécsen, Kecskeméten, Vácon. A 27-es számhoz esetleg még egy fél is hozzászámolható: Szigetszentmiklóson (Kövér László lakhelyén) 2018-ig 1,5 milliárd forintnyi tao-pénzbe került, hogy a stadionépítés végül félbemaradjon, mára pedig a műfüves pályák is eltűntek a beruházás területéről.
Az új stadionok persze nem mind olyan ezer színben pompázó csúcsarénák, mint a NER kirakatklubjának, az FTC-nek a Groupama Arénája, vagy a székesfehérvári stadion. Gyulán egy ezerfős centerpálya készült, Budafokon inkább csak bővítették a régit, Ajkán végül új lelátó lett, vagy például a kazincbarcikai ezerfős lelátót sem leendő BL-meccsek reményében húzták fel. Ám ha csak a minden európai igénynek megfelelő stadionokat vesszük, akkor is döbbenetes a tíz év mérlege, mivel összesen 15 ilyen modern létesítmény épült. Az építkezési láz hőfokának ismertetésekor arról se feledkezzünk meg, hogy a koronavírus-járvány következményeként előbb ideiglenesen felfüggesztettek egy sor beruházás-előkészítést, illetve a kormány zseniális gazdaságpolitikája miatti riasztó gazdasági helyzet miatt Lázár János miniszter leállított egy sor ilyen volumenű építkezést (a nyíregyházi stadion azért épülhet még fel, mert már túlságosan előrehaladt a megvalósítás).
A nézőszám mára valamit javult: a NER indulásakor, a 2010/2011-es szezonban átlagosan 2831 ember járt egy-egy NB I.-es focimeccsre, és ez a szám az utolsó „újstadion-mentes” szezonban, 2012/2013-ban sem változott sokat (2863). A 2023/2024-es bajnokság során ez a mutató 4187 volt. Amit akár sikerként is elkönyvelhetnénk, ám a nézőszám-emelkedést árnyalja, hogy a magyar klubok költségvetésében a jegybevétel továbbra is elhanyagolható tétel, a teljes működési költségnek átlagosan 1,4 százaléka csupán. E mérőszám, nézőszám-emelkedés ide vagy oda, egyszersmind azt is mutatja, hogy az új stadionok általában rettentő kihasználtsággal működnek. A 2023-as összesítés szerint a stadionkihasználtság a magyar élvonalban 29 százalékos volt (azaz nagyjából minden harmadik széken ült csak néző). Debrecenben például úgy sikerült az addigi nagyjából 8000-es stadion helyett egy 20 ezreset felhúzni, hogy az átlagnézőszám már 2014-ben is csak 5373 volt. A megnyitóünnepséggel együtt négyszer volt csak telt ház az új Nagyerdei Stadionban. Nagyot emelkedett viszont az európai középmezőnybe került Fradi nézőszáma: a korábbi 6404 néző helyett a legutóbbi szezonban átlagosan 11 340-en mentek ki kéthetente a Groupama Arénába, ami azonban még mindig csak félháznyi a 23 700 férőhellyel összevetve. A DVTK-nál is történt javulás: a tíz évvel ezelőtti meccsenkénti 5936-hoz képest az előző szezonban 6432-en váltottak jegyet, ami valamivel fél ház alatti átlagot jelent (a 2019-ben átadott aréna befogadóképessége 14 646 fő).
Nagyvonalú füllentések
Ha a hivatalos adatokat nézzük, akkor tavaly az első osztályból simán kiesett Kisvárda Várkerti Stadion névre hallgató otthona volt a legokosabban megépítve: a 2850 fős létesítménybe átlagosan 2040 fő látogatott el, de a 3855 fős, Felcsút egész lakosságánál több férőhelyes Pancho Aréna sem teljesít rosszul a maga 2003 nézős átlagával. Csakhogy ez a két klub gyaníthatóan nem mond igazat az adatszolgáltatáskor: a Kisvárda 2020-ban például simán bediktált 3122 nézőt a Fradi elleni meccsére, ami 300-zal több, mint amennyien összesen beférnek. A Felcsút eddig még nem bukott le nagyon, bár a stadionba járók (köztük a cikk szerzője) egybehangzó véleménye szerint az alkalmankénti 2000 néző „nettó hazugság”. A pőre valóságot talán az a tény érzékelteti a leghívebben, hogy az Orbán Viktor felcsúti háza mellé épített csodalétesítményben 2018-ban 61 (hatvanegy) néző volt kíváncsi a Puskás Akadémia–Kisvárda rangadóra.
És hogy mennyibe került ez? Sokba. Bár az összegekről egymásnak ellentmondó adatokat lehet találni, az eddig felépült stadionok árát összeadva kiderül, hogy nagyjából 350 milliárd forintba kerültek a magyaroknak csak a focistadionok. Ebből 190 milliárd volt a Puskás Aréna, ami az eredeti tervekhez képest menet közben drágult 90 milliárddal, de ez a fajta „előre nem kalkulálható” plusz forrásigény az évek alatt igen jellemző volt. A cikkünk írásának pillanatában is csinosítás alatt álló 8000-es nyíregyházi stadionról például június végén derült ki, hogy bár gyakorlatilag kész van, további 4 milliárdot kell költeni rá az átadás előtt – annyit, amennyiből a felcsúti stadion épült tíz éve, és amennyiből majdnem kétszer kijönne a Paks 4500 fős stadionja is; utóbbit 2,2 milliárdért adták át 2020-ban.
Egy modern aréna üzemeltetése jóval drágább, mint a régi betonkockáké. Kezdetben nem is tűnt lehetségesnek, hogy nyereséges legyen egy ilyen létesítmény. Az elsők közt felépült Groupama Arénát és a Nagyerdei Stadiont még különféle egyéb funkciók ellátására is tervezték, lehet bennük irodákat, rendezvénytermeket bérelni, edzőterembe járni vagy akár enni is. A többi klub viszont gyakorlatilag csak focira alkalmas létesítményeket kapott. Emiatt aztán nem is álltak sorba az üzemeltetők, hiszen a fociszezonban kéthetente megjelenő pár ezer ember 2–3 ezer forintos jegyeiből nehéz kitermelni a luxust. Az energiaárak 2022-es emelkedése idején például a teljes Bozsik Arénát bezárták télre, annyira nem volt rentábilis a működtetés.
Az üzemeltetők nem is szeretik nagydobra verni az adataikat, kivéve, ha azok véletlenül kedvezőek. Jelenleg öt stadionüzemeltető cég képes nyereséget produkálni. A Puskás Arénát üzemeltető Nemzeti Sportügynökség (NSÜ) 2023-ban 16,4 millió forint nyereségre tett szert. Bár az NSÜ több létesítményt is kezel, ezek közül valószínűleg a Puskás hoz bevételt, mivel nemcsak a fociválogatott játszik stabil telt házak előtt, de az idén háromszor lépett fel egymás után telt házzal Azahriah, majd a Coldplay és Ed Sheeran. A Groupama szép nézőszámaival és magyar szinten borsos jegyáraival, illetve a már említett pluszszolgáltatásaival 114,6 milliót hozott a Sportfive Hungary Kft.-nek – jellemző módon ez az egyetlen kifejezetten piaci alapú üzemeltető cég. Debrecenben a külön erre a célra létrehozott Debreceni Nagyerdei Stadion-üzemeltető Kft. 16,8 milliós nyereséget virított, nem kis részben az ott rendezett Campus fesztiválnak és a Virágkarneválnak köszönhetően is. Sokkal meglepőbb a sok pluszt nem tartalmazó DVTK Aréna, amelyet jobb híján maga a klub üzemeltet. A Diósgyőr Futball Club Kft. kiemelkedő, 240,4 millió nyereséget produkált, ami még annak ismeretében is meglepően nagy összeg, hogy sok koncertet szerveznek a stadionba vagy a hozzá tartozó parkolóba. Az ötödik nyereséges stadion az ETO Park, amely, ugye, nem ennek a tíz évnek a terméke, mégis összejött 17,8 millió forint plusz. Ennek magyarázata persze nem a foci, hanem a létesítménnyel egybeépített szabadidőközpont és szálloda.
A többi létesítmény üzemeltetéséről nincsenek adatok, de annak alapján, hogy a beígért sok-sok koncertből a legtöbb esetben semmi nem lett, lehetnek elképzeléseink a működtetés gazdaságosságáról. Az is erős jelzés, hogy Székesfehérváron a 12 ezres stadiont ettől az évtől már nem csak üzemelteti az önkormányzat, de a teljes jegyértékesítést is átvette, így a városháza dönt a jegyárakról is.
A tíz éve tartó őrület kapcsán bűn lenne nem megemlíteni a Szombathelyi Haladást. A klub nemcsak az ország egyik legnépszerűbb klubja volt a nézőszám tekintetében, de miután megérkezett Mészáros Lőrinc akkori veje, Homlok Zsolt, úgy tűnt, elkezdődik a pénzügyi fellendülés is. A klub 2018-ban egy 8000 fős szupermodern arénát is kapott. Homlok Zsolt azonban immár már nem a nemzet leggazdagabb gázszerelőjének a veje (ezt üzleti érdekeltségei is bánják), aminek evidens következményeként idén nyáron csődöt jelentett a Haladás, és emiatt már a magyar másodosztályban sem indulhat. Az akár Bajnokok Ligája-csoportmeccsekre is alkalmas stadion egy magyar harmadosztályú otthona immár. Aggódni nem kell, ugyanis az üzemeltetés problémáját már megoldották Szombathelyen: azt ugyanis évek óta átvette az állam, mivel céget nem találtak erre, az önkormányzatnak pedig esze ágában sem volt magára húzni a deficites feladatot.
