Forrás: Szabad Európa | Szalai Bálint |2024.08.06.

Sokan eleve attól tartottak az új Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) kapcsán, hogy érdemi funkció nélkül pusztán „a párt öklének” szánják. Dezinformációval foglalkozó, alacsony minőségű anyagaikból az látszik, hogy a Fidesz politikai érdekeit kiszolgáló zaklató szervezetként kívánnak működni.

Az orosz mintára létrehozott új Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) megalapítása, céljai és eddigi tevékenysége egyelőre pontosan azokat a félelmeket igazolja, amelyek szerint „a párt ökle” lesz lényegében bármilyen belföldi szereplő ellen. A SZVH célja és feladatai homályosak, leginkább az orosz külföldiügynök-törvényre hajaznak, amelynek alapján az orosz hatóságok külföldi ügynöknek nyilváníthatnak bárkit, aki szerintük külföldi befolyás alatt áll. Csakhogy ennek törvényi meghatározása nagyon pontatlan, lazán megfogalmazott, ezáltal tulajdonképpen önkényes.

A 2012 óta egyre keményebb irányba módosított szabályozás orosz gyakorlati megvalósítása alapján döntően emberijog-védőket és más civil szervezeteket, illetve a kormánytól független médiát igyekeztek elhallgattatni vagy tönkretenni a segítségével.

Ehhez kapcsolódóan: A tények közlése komoly bűncselekmény lehet Oroszországban

Formáját tekintve a folyamatos hatósági zaklatásoktól kezdve a razziákon és bírságokon át a börtönig terjed az egyre durvuló állami eszközkészlet.

Az SZVH hasonlóan értelmezhetetlenül homályos céljai és eszközei után nagyjából az lett az általános értékelés, hogy egy újabb olyan, adóforintokból fizetett, belföldre szóló politikai kampányokat folytató intézmény született, amely

bárkit bármilyen ürüggyel vizsgálhat, akár a titkosszolgálatokat is felhasználva,

az sem kell hozzá, hogy akár egy fillért is kapjon bármilyen külföldi szereplőtől.

A fideszes Kocsis Máté képviselő 2023 végén nyíltan ki is mondta: a szabályozás célja annyi, hogy a kormány megbüntesse azt, akit ellenségnek jelöl ki, pontosabban hogy „borsot akarunk törni a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”.

Varga Judit akkori igazságügyi miniszter durván lehordta az orosz mintájú törvény miatt aggódó, kormánytól független sajtókiadványokat, mondván, hogy nem fog rájuk vonatkozni.

„Ez a törvény egyáltalán nem érinti a magyar média munkáját, hiszen nem jelölőszervezetekről, hanem pártokról, és valószínűleg nem jelöltekről van szó, itt választási kampányokról van szó (…) ez egy árnyékra ugrás, de nem lepődöm meg, ez egy álszent rettegés, hogy ferdítik a tényeket. Gyakorlatilag lehet, hogy a saját rossz lelkiismeretük szólal meg. Én azt mondom, hogy olvassák el a törvényt, nem vonatkozik a sajtóra” – mondta Varga Judit 2023. november 28-án a Hír TV-ben. Pár nappal korábban többek között Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója is kijelentette a szegeder.hu-nak, hogy a zavaros megfogalmazás ellenére a „médiumokra nem vonatkozik” a törvény.

Szavaik nem bizonyultak igaznak. Az SZVH – a Transparency International Magyarország mellett – az Átlátszó oknyomozó portál ellen indította első, átfogó vizsgálatnak nevezett eljárását nem sokkal a választások után. A két eljárás jelenleg is zajlik, itt olvashat róluk bővebben.

Lehetetlen kérdések

Jó példa lehet az, hogy az SZVH-t milyen különlegesen érdekelte a TI éves Korrupció Érzékelési Indexe. Ez egy éves jelentés, amelyről a Szabad Európa is rendszeresen beszámol.

A projekt kapcsán, úgy tűnik, Lánczi Tamásékat az érdekelte, hogy kik vagy milyen cégek mertek anonim módon válaszolni a kérdésekre, vagy hogy pontosan melyik emberrel beszélt a TI képviselője a holland nagykövetségen, amely egyébként támogatta a jelentést. Az SZVH 13 vonatkozó kérdéséből, felszólításából itt van néhány példa:

– Kik vettek részt alanyként a kutatásban?
– A részt vevő cégek és szervezetek közül melyik volt külföldi; a hazai cégek és szervezetek közül melyik minősül külföldi finanszírozásúnak?
– Milyen körülményekre tekintettel ajánlotta fel a támogatását a holland nagykövetség? Megelőzte-e a támogatást bármilyen szakmai – esetleg diplomáciai szintű – egyeztetés? Amennyiben igen, ez milyen szervezetek, személyek között zajlott?
– Amennyiben az előzők nem tartalmazzák, küldje el a projekttel kapcsolatos kockázati elemzést, amely a nemzeti önrendelkezés és nemzetgazdasági érdekek súlyos sérelmének lehetőségét vizsgálja.
– Ismertesse a módszertant, amellyel gondoskodni kíván a projekt hatására esetleg hibásan kialakuló fogalmi összecsúszások, torzulások, igaztalan következtetések kialakulásának megakadályozásáról, beleértve a projektre vonatkozó médiakommunikációs tervet.

Az SZVH jelentéseiből viszont az tűnik ki, hogy

náluk az számít hazugságnak, ha egy információ nem egyezik a magyar kormány vagy a Fidesz aktuális véleményével.

Ez számos következménnyel jár, amelyek közül most csak kettőt emelünk ki. Az egyik az, hogy így megszűnik a valóság érvként. Orwell 1984 című regényéhez hasonlóan a világ csak vélemények, narratívák halmazává válik, azokat kell csak figyelni.

Ehhez kapcsolódóan: Magyarországon a valóság ellen zajlik igazi háború

A másik az, hogy így a hazugság megítélése nem stabil, folyamatosan változhat attól függően, hogy a kormány álláspontja hogyan módosul.

Ennek megfelelően az SZVH első jelentése arról szól, hogy szerintük mi a dezinformáció az ukrajnai háború kapcsán Magyarországon, amihez leszögezi, hogy mi a magyar kormány aktuális álláspontja, és közli, hogy ez egyezik a magyar közvéleményével.

A híreknek viszont van egy olyan tulajdonságuk, hogy függetlenek a magyar kormány vagy a közvélemény vágyaitól. Ennek megfelelően ebben a jelentésben összekeverik az újságok újságként működését, a híreket a dezinformációval.

A valóságnak megfelelő állítások ellenőrzése helyett így a jelentés azt igyekszik bemutatni, hogy szerintük egyes cikkek a kormány vagy nem a kormány narratíváját erősítik, mintha a világ kizárólag propagandából állna.

Ehhez két háborúpárti dezinformációnak bélyegzett magyarországi narratívát különít el a névtelen szerző: egy oroszt és egy nyugatit. Utóbbit mindenki ismerheti, aki legalább egy hónapot élt Magyarországon az elmúlt 10-15 évben: bármilyen információ lehet, amely jellemzően demokratikus országból származik, és nem illeszkedik a kormány aktuális álláspontjához.

Érdekesebb viszont az, amit orosz narratívának állítanak be. A magyar kormány közeli médiabirodalom és közmédia már 2022 előtt, hosszú évek óta a putyini nézőpont folyamatos és kritikátlan terjesztője az országban.

Ez csak erősödött a 2022-es támadás, de különösen az áprilisi országgyűlési választások után, jelentős részben a közösségi médiába kiszervezett szürkezónás, de jellemzően összehangoltan működő ismétlőhálózatuk révén.

Emlékezetes, hogy 2022 végére

a Fidesz-szavazók felét és az ellenzékiek csaknem negyedét sikerült egy olyan álvalóságba terelni, ahol például a kormány nem szavazott meg semmilyen szankciót Putyin rezsimje ellen.

Az SZVH jelentése ezt teljesen figyelmen kívül hagyja, ők csak két marginális, kicsiny oldalt, az oroszhirek.hu-t és a moszkvater.hu-t azonosítják mint a putyini üzenetek magyarországi terjesztőit.

Pedig nem kell sokáig kutakodni, ha az ember orosz álhíreket akar látni nagy elérésű magyar oldalakon, itt van például az origo.hu ellenőrzés nélkül átvett álhíre, hogy az ukránok saját maguk lőtték ki a kijevi gyermekkórházat. Ehhez a Magyar Nemzet azzal az orosz koholmánnyal járul hozzá, hogy talán amerikai rakéta volt. A Ripost ellenőrzés nélkül azt sugallja, mintha tiltott vegyi fegyvereket vetnének be az ukránok az oroszok ellen, ez pedig egy kontextus és ellenőrzés nélkül átadott putyini üzenet arról a pestisracok.hu-n, hogy „a NATO Oroszország megtámadására készül”.

Az SZVH második témabeli jelentése A kínai oltás elleni narratíva magyarországi jelenléte a Reuters által feltárt dezinformációs művelet alapján címmel jött ki. Ez megtévesztő, mert ebben is olyan cikkeket gyűjtöttek össze, amelyek szerintük nem egyeznek a kormány mostani narratívájával a kínai Sinopharm koronavírus elleni oltásáról.

E jelentésük hasonló stílusú, mint az előző, ráadásul olyan problémákba is belefut, hogy a kormány által kiadott oltási információkat ismertető cikkeket is dezinformációnak minősítik, ha a Sinopharm vakcinája nem szerepel fényesen bennük. Ez szintén akkor fordul elő, amikor nem a valóság a mérce.

Mire lehet jó ez az egész?

„A Szuverenitásvédelmi Hivatal tanulmánya színvonalában és kiegyensúlyozottságában is a Megafon videóinak színvonalához hasonlítható. Bár nem hatóság, mégiscsak állami intézmény, aminek az anyagaira más szervek hivatkozhatnak későbbi döntéseiknél. Az egész intézmény fő célja sem független mindettől: az ijesztgetés, a fenyegetés a civil szféra és média irányába, hogy vizsgálódás és kellemetlenség következhet abból, ha nyugati kapcsolataik vannak” – mondta a Szabad Európának erről a magyarországi dezinformáció egyik legrégebbi kutatója, Krekó Péter, a Political Capital vezetője.

„Ha valakinek eddig kétségei lettek volna efelől, akkor ez az úgynevezett jelentés világosan megmutatja, hogy az úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatal egyetlen célja a kormány aktuális politikai érdekeinek kiszolgálása. Hasonló, kutatásnak nevezett anyagokat adtak ki olyan kormányközeli agytrösztök, mint a Századvég, a XXI. Század Intézet vagy a Nézőpont, de azok kissé törekedtek a függetlenségnek legalább a látszatára. Itt viszont már ezzel sem törődtek” – tette hozzá.

A fentiek alapján eddig a Szuverenitásvédelmi Hivatal négy fő funkciót próbál átvenni a hasonló orosz szabályozásból:

• zaklatás, hátráltatás: amíg egy szervezet a hivatal kérdéseinek megválaszolásával foglalkozik, addig sem tud dolgozni a tényleges feladatain;
• megfélemlítés, elrettentés: nem lehet tudni, hogy mit vagy kit miért vizsgálnak, és mi lehet a következménye, különösen, ha megválaszolhatatlan kérdésekkel bombázzák;
• politikai kampányszerv: egy újabb állam intézmény adóforintokból dicsőíti a kormányt és gyalázza vélt ellenfeleit; ahhoz is minden adott, hogy az orosz dezinformáció terjesztésébe is aktívan beszálljon;
• hivatkozási alap lehet későbbi büntetésekre: bármilyen színvonalú, de mégiscsak egy állami szerv hivatalos jelentése egy-egy kiadott anyaguk.

Jellemző egyébként, hogy a Fidesz szavazói fogékonyabbnak tűnnek a kormányközeli média által sulykolt dezinformációra. Minden, fegyverként használt dezinformáció egyik jellemzője, hogy meglévő törésvonalakat, problémákat igyekszik álhírekkel felerősíteni. Ez látszódott Magyarországon is, ahol például a kárpátaljai magyarok kerültek a Putyin-párti álhírgyártók célkeresztjébe.

„A magyarországi orosz dezinformáció egyrészt abból a szempontból különleges, hogy itt az állami és a kormányközeli, fősodratú média kritikátlanul ismételte. Igaz, mostanra már Szlovákiában is vannak hasonló jelek. A másik a kárpátaljai magyar kisebbséggel kapcsolatos álhírek és dezinformációk témája: hogy az ukránok aránytalanul mozgósítják őket, napi szinten életveszélynek vannak kitéve az ukránok részéről, és hasonlók. A lengyel, román, bolgár vagy a görög kisebbség is kap etnikai riogatást álhírekkel, de ők nem élnek ennyire koncentráltan és nagy számban Ukrajnában, mint a magyarok” – mondta erről Krekó.

Tavaly év végén Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke felszólította a nagy közösségimédia-platformokat, hogy próbáljanak aktívabban fellépni az orosz álhíráradat ellen az uniós választások előtt. Nem sok sikerrel járt.

Egy 2023-as Political Capital-felmérés a témában

A Putyin mielőbbi győzelméért és az azonnali ukrán fegyverletételért lobbizó csoportok mellesleg nem kizárólag Magyarországon használják erre kampányszlogenként a békét Krekó szerint.

„A nyugati »háborús uszítók« vs. »béketábor« hazug narratívájánál nehéz eldönteni, hogy ki vette át kitől, az orosz propaganda és a populista politika kombinációja kanonizálta ezeket az értelmezéseket. Többek között ezzel ment Csehországban Andrej Babiš kampánya, Hollandiában Geert Wildersé, és az osztrák Szabadságpárt is hasonló üzenetekkel kampányolt. Az Egyesült Államokban is nagyon elterjedtek azok a történetek, amelyek szerint Zelenszkij továbbra is egy színész, a háború csak egy hollywoodi rendezés, vagy hogy párhuzamba lehet állítani az ukránoknak nyújtott segítséget a helyi nyugdíjakkal. A szélsőjobboldali pártok szerte a világon már a háború előtt is oroszbarátok voltak, mert a putyini világot tartották a Nyugat antitézisének” – tette hozzá a Political Capital vezetője.

Az idősebb régiós választók különösen fogékonyak lehetnek az olyan szólamokra, amelyekkel a szovjet propaganda már az ötvenes évek óta támadta a nyugati világot. A marketingben is alapvető, hogy az ismerős kifejezések jobban megmaradnak az érintettekben, mint a teljesen újak vagy ismeretlenek.

„Egyre idősebb szavazótábornak játszik a Fidesz, akiknek ismerősek a szovjet időkbeli jelszavak, fogékonyabbak lehetnek az olyan üzenetekre, mint a béketábor vagy a Nyugat (és különösen az USA) folytonos támadása és intrikái. Orbán pontosan tudja, emlékezhet rá, hogy ez rezonál az államszocialista retorikára, vélhetően tudatosan kezdte hangsúlyozni például a béketábor kifejezést. De ez is inkább regionális trend, a hasonló cseh vagy szlovák retorika is elsősorban az időseket célozhatja” – folytatta.

Kérdéseinkkel megkerestük a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, közreadjuk, ha válaszolnak.

Ehhez kapcsolódóan:

Hogy jelenik meg Magyarország Putyin propagandájában, és fordítva?