Forrás: Új Világtudat | 2017.03.11.

A Föld mágneses mezőjének alakját két tényező határozza meg: a Napból érkező részecskék és az északi valamint a déli mágneses pólusok.

Amellett, hogy az iránytű pont északi irányba mutat, a mágneses mező, amely magában foglalja a Földet, az űrből érkező káros sugárzásoktól is megvéd bennünket. Más szóval, megvédi a földi életet.

Annak ellenére, amit sokan gondolnak, a Föld mágneses mezeje nem állandóan egyenletes. A kutatások azt találták, hogy több ezer évente a mágneses mező megfordul, vagyis az északi dél felé, és a déli észak felé mutat. Ez azt is eredményezheti, hogy a mágneses mező kevésbé lesz erős.

Az elmúlt 160 évben a Föld mágneses mezeje egyre riasztóbb mértékben gyengült. Ennek a csökkenésnek a középpontjában a déli félteke egy nagy területe található, amely a Chilétől Zimbabwéig terjedő régiót fedi le, az úgynevezett "Dél-Atlanti anomália." A mágneses mező itt annyira gyenge, hogy az már veszélyes a csillagászati műholdakra és más űrhajókra, melyek ezen terület felett keringenek, mivel erős sugárzásnak vannak kitéve, ami befolyásolja az elektronikájukat.

Ez a csökkenés arra utalhat, hogy a mágneses pólusok esetleg megfordulhatnak, ami befolyásolja a navigációs és elektromos rendszereket. Továbbá, mivel nagyobb mennyiségű sugárzás lép be a légkörbe, emelkedhet a rákos megbetegedések várható aránya. Nem rendelkezünk elég tudással ezeknek a változásoknak az intenzitásáról, így a tudósok nyomokat keresnek akár váratlan módszerek segítségével is. Ilyen például az archeomagnetizmus, amely régészeti feljegyzéseket kutat, hogy információkat találjon a mágneses mezőről a múltban.

A Limpopo folyó völgye olyan terület, amely az első archeomagnetikai információkkal szolgált a tudósok számára Afrikában az időszámításunk szerinti 1000 és 1600 közötti időszakról. 1300 körül a mágneses mező ebben a régióban gyors csökkenésen ment keresztül, hasonlóan ahhoz, amit manapság tapasztalunk. Ezután pedig erősödni kezdett, bár nem olyan gyorsan. Tehát úgy tűnik, hogy ez a jelenség ismétlődik, ami felveti a kérdést, hogy vajon megtörténhetett-e kettőnél többször, melyről információkkal rendelkezünk. (1)

Az elmúlt tíz évben a tudósok adatokat szereztek a földrengések szeizmikus hullámairól, amelyek tájékoztatást adnak a Föld rétegeinek sűrűségéről, ezen hullámok terjedési sebessége alapján. A mag köpeny határát Dél-Afrika területe alatt, ami az Afrikai Alacsony Nyírási Sebességű Tartományként ismert egy meglehetősen lassú szeizmikus hullám sebesség jellemzi. (2)

Ami azonban érdekes, hogy a keleti széle szomszédja egy fordított polaritású régiónak. Annak a megfigyelése, hogy a két terület nagyon közel van egymáshoz, segített a kutatóknak kidolgozni egy modellt, amely összeköti a két jelenséget. Vagyis a vas áramlását a Föd magjában befolyásolja a sajátos afrikai köpeny, és ezért egy változás jelenik meg a mágneses mező viselkedésében a szeizmikus tartomány keleti szélén, ami a polaritás megfordulását eredményezi.

A modell azt sugallja, hogy a váltás gyorsan végbemegy és lassabb ütemben csillapodik. Bizonyos esetekben egy ilyen régió akkora kiterjedésre tehet szert, ami fölébe kerül a mágneses mezőnek a déli féltekén, ami a pólusok felcserélődését okozza. Ugyanakkor még sok bizonyítékra van szükség ahhoz, hogy ezt a javasolt modellt továbbfejlesszék.

(1) - http://www.nature.com/articles/ncomms8865
(2) - http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012821X05001007