Forrás: Múlt-kor | 2018.08.21.

A 9. és 10. században, „a pápaság mélypontjának” nevezett időszakban a Szentszék teljességgel belefolyt a világi ügyekbe, és maguk a pápák is ugyanúgy nemzettek utódokat és gyakoroltak nepotizmust, mint bármely világi uralkodó. E korszak kétségtelenül legbotrányosabb esete az volt, amikor VII. István pápa kiásatta elődje földi maradványait, majd egy „tárgyaláson” elítélte.

Jean-Paul Laurens: Formosus pápa és VII. István, 1870.

A 9. századra a bukott Nyugatrómai Birodalom területének nagy része Nagy Károly és a Frank Birodalom fennhatósága alá került, majd tovább tagolódott. Az egyre kevésbé egységes Itáliában a legjelentősebb hatalom ekkoriban már a római pápa kezében volt – egyedül neki állt hatalmában uralkodókat koronázni, így azoknak, akiknek uralkodói aspirációi voltak, gondoskodniuk kellett a számukra megfelelő pápáról. A vallástörténészek által „a pápaság mélypontjaként” ismert korszakban a térség gazdag és befolyásos alakjai gyakorlatilag folyamatos belharcot vívtak, és intrikák sora által váltották egymást igen sűrűn a pápák.

Formosus a 9. század egyik itáliai püspöke volt, emellett neves misszionárius. 864-ben a római Porto püspöke lett, 866-ban pedig Bulgária pápai legátusa. 875-ben, II. (Kopasz) Károly frank király császárrá koronázását követően a nyugtalan helyzetben elhagyta Rómát, és VIII. János pápa erre irányuló utasítására sem tért vissza. VIII. János ezért, valamint azzal a váddal, hogy egyszerre akart Porto és Bulgária püspöke lenni, kiátkozta az egyházból.

VIII. Jánost 882-ben – a pápaság történetében elsőként – meggyilkolták (vélhetően környezete esküdött össze ellene), utódja, II. Márton pedig visszavonta a Formosus ellen hozott intézkedéseket. Márton, valamint az utána következő két pápa is hasonlóan erőszakos halált halt, ami után 891-ben Formosus fejére került a pápai mitra.

Formosus pápaként ugyanúgy tevékenyen részt vett a hatalmi játszmákban, ahogy elődei is. 889-ben császárra koronázta Spoletói Guidót, azonban mély bizalmatlansággal viseltetett iránta. Végül Karintiai Arnulffal szövetkezett, hogy megdöntse Guido hatalmát. Guido 891-ben meghalt, Formosus azonban fia, Lambert helyett Arnulfot koronázta császárrá 896 februárjában. Nem sokkal később, áprilisban elhunyt. Utóda VI. Bonifác lett, aki mindössze 15 nap pápaság után meghalt – a hivatalos magyarázat szerint köszvényben szenvedett, mások szerint azonban a Spoleto-párt gyilkoltatta meg. Bármi is legyen az igazság, a következő pápa egyértelműen Lambert embere, VII. István (a II. István felszenteltsége körüli bizonytalanság miatt egyes felsorolásokban VI. István) lett.

István holtában is példát kívánt statuálni Formosusszal: 897-ben exhumáltatta holttestét, és a „hullazsinat” néven elhíresült eset során egyházi törvényszék elé állíttatta teljes miseruhában. István hamis eskütétellel, a kánonjog megsértésével, a pápaságra való törekvéssel, és a pápai hatalom törvénytelen gyakorlásával vádolta Formosust, akinek nevében egy diakónus beszélt. Miután bűnösnek találtatott, Formosus holttestét megfosztották pápai ruházatától, levágták három ujját, majd a Tiberis folyóba dobták.

Formosus holttestét hívei titokban kiemelték a folyóból és eltemették, eddigre azonban István nagy mértékben maga ellen fordította a közvéleményt. Olyan híresztelések is elterjedtek, hogy Formosus holtteste, miután a folyó partra vetette, csodákat tett. Végül 897 nyarán egy felkelés letaszította VII. Istvánt trónjáról, börtönében pedig megfojtották.

VII. István utóda, Romanus mindössze négy hónapig uralkdott, és igen kevés információ áll rendelkezésre. Romanus utóda, a mindössze húsz napig uralkodó II. Theodórosz azonban rövid pápasága alatt hatályon kívül helyezte a „hullazsinaton” kimondottakat, és visszahelyeztette Formosus maradványait a Szent Péter-bazilikába. A néhány évvel később hatalomra kerülő III. Sergius pápa Formosus maradványait már nem háborgatta, azonban újra hatályba helyezte az ellene hozott ítéletet, és dicsőítő feliratot vésetett VII. István sírjára.