Miközben a gazdaság dübörög Ponta, a „bölcs” ex-kormányfő által hátrahagyott pénzhalmon, politikai szempontból nagyon jól állunk egy parlamentben többséggel rendelkező PSD–UNPR–RMDSZ hármassal, akik bebiztosítják, hogy elképzelhetetlen legyen bármilyen reform- és előrelépés-kezdeményezés, garantálva Románia beleragadását ugyanabba a zavaros löttybe, amiből 26 éve képtelen kikecmeregni, íme, most pont az bukkant fel, ami mintha hiányzott volna: a terrorizmus. És nem akármilyen, hanem a magyar. A románokat még nem lehet az iszlám szélsőségességgel ijesztgetni: a lakosság az egyetlen neuronjával

csak a „Magyarok az Erdélyünket akarják” mondatot képes felfogni.

Ha azt mondanám, hogy Erdély nem az övék, hanem az azt benépesítőké, akkor szeparatistának, sőt, ki tudja, talán még terroristának is elneveznének. Mert ezekben a napokban játszunk a szavakkal. Eldobjuk, felrobbantjuk, meggyújtjuk, felhasználjuk őket, uszítunk, manipulálunk, hazudunk, ijesztgetünk velük. Egy petárda könnyen válik házi készítésű bombává, néhány foszforeszkáló golyó halálos fegyverré, néhány tűzijáték föld-levegő rakétává. Mert így illik, és így akarják a román titkosszolgálatok érzékeltetni a jelenlétüket, pont a nemzeti ünnepen.

Ha ostobáknak feltételezném őket, akkor egyesek szerint sértegetnék, mert a szolgálataink voltaképpen csak okos, szép és állandóan résen lévő dzsémszbondokból állnak. De ha megnézzük, kik népesítik be a politikát, kiknél állnak hegyekben a doktori címek, akkor miért lennének különbek a szolgálatok? Csak kérdezek, nem várok választ. Nincs ki, és senki nem is képes válaszolni erre a kérdésre, ráadásul nem is lenne rá oka.

Bedobtak egy messziről bűzlő füstbombát, egy sunyi fingot,

a románoknak pedig ezt be kell lélegezniük, sőt meg kell esküdniük, hogy rózsaillatúnak tartják.

A kiváltott hisztériát tévék és román szélsőségesek tartják életben, akik közül csak Bogdan Diaconut, a Nacionalista Párt (valójában Egységes Románia Párt, PRU – a szerk.) volt PSD-s elnökét, a néhai tribun által hátrahagyott űrt saját érdekében, rosszindulatú módon kihasználni akaró opportunistát említem, akihez társulnak még a dákopaták, a dákok, a trákok utódai, Vitéz Mihály (Mihai Viteazu) pereputtya, Nagy István (Ştefan cel Mare) haveri köre és Ecaterina Teodoroiu unokái is, akik mind nagy potyalesői a reggel, délben és este zajló magyarfalásnak.

Az senkit sem érdekel, hogy az az őrült a gyilkos kukától néhány méterre lévő saját boltját is levegőbe röpítette volna, az meg még kevésbé, hogy csak

a saját magyarjait ölte vagy sebesítette volna meg.

Sőt… annál jobb, mondhatnák egyesek. De felmerül bennem a kérdés, hol hagyják a logikájukat, mivel gondolkodnak, ha egyáltalán, és miből fakad ennyi gyűlölet olyan alakoknál, akik talán sohasem hagyták el az Olt környéki tanyájukat, vagy a moldvai falujukat. Miért az erdélyi magyarok – akik nemzedékek óta itt születtek és éltek – jelentik az egyetlen feladatot a titkosszolgálatok, és az egyetlen fenyegetést a vadrománok számára? Mennyire tartják tényleg igazinak a „Magyarország Erdélyt akarja” gumicsontot, és az alkalmi, caragialéi hazafiságon kívül mi más hajtja még őket a harcban? 

Etnikumok közötti konfliktusokat akar valaki Erdélyben?

Provokáció nélkül nem fog menni, tehát akkor most éppen egy etnikumok közötti konfliktus kiprovokálására irányuló kísérletnek voltunk tanúi? Iliescu óta láttuk, hogy ha „ügy” van, akkor halottakból, sebesültekből soha nincs elég.

Láttunk román katonákat más román katonákat lemészárolni a forradalom idején Otopeni-nél, Iliescu és klikkje ördögi, sátáni tervének eredményeként. Láttunk románok által megnyomorított, megerőszakolt, megvert románokat a bányászjárások alkalmával, ugyanazon ördögi terv részeként, mellyel ugyanaz a gyilkos Iliescu a hatalmát kívánta megszilárdítani. Láttunk egy Marosvásárhelyt, ahol ugyanazon Iliescu és a szolgálatai miatt egymást verték az etnikumok.

Mégis úgy gondolnánk, hogy fejlődünk, hogy még a szekus módszerek is tartják a lépést az idővel. De nem, ugyanazokat a hülyéknek, tájékozatlanoknak és ünnepnapi hazafiaknak szánt módszereket alkalmazzák. Ugyanolyan infantilis forgatókönyveket kínálnak fel nekünk, mint 26 évvel ezelőtt. Talán-talán bejönnek… Talán egymásnak esünk itt, magyarok és románok, rokonok egymás közt, testvérek a nővérekkel, talán mi, erdélyiek is együtt üvöltjük majd a Kárpátokon túliakkal: „Kifelé a magyarokkal az országból!”

Drága politikusok, drága szolgálatok, tisztelt televíziók… Tisztelttel felkérem önöket,

csókoljátok meg mindnyájunk seggét,

illetve külön-külön minden erdélyinek, miután válaszolnak a következő kérdésre: a „többetnikumú és multikulturális Erdély” kifejezéséből pontosan melyik szót nem értették meg? Mennyi ideig tart felfogniuk az ilyen alkalmatlanoknak, kreténeknek, hazugoknak, manipulálóknak, mint önök, hogy még egy kukát sem röpíthetünk fel annak veszélye nélkül, hogy a mieink közül ölünk meg valakit?

Bogdan Diaconu, ha jól értettem, törvényen kívül akarod helyezni az RMDSZ-t. Nagyon jó, sok sikert, de előbb vésd az eszedbe, hogy:

1. Atyácskád, Iliescu tette lehetővé e „párt” megjelenését.

2. Az RMDSZ a román politika kurvája volt és maradt, mert

3. Az RMDSZ a magyar etnikumú PSD, ezért aztán

4. a magyaroknak is teszel egy szívességet,

5. te ostoba!

Még időben abbahagyom ezt a szöveget, mert sok mondanivalóm van, és jobb, ha nem dühből teszem… Személy szerint magamra nézve sértésnek tartom ezt az átlátszó forgatókönyvet, románként még nagyobb sértésnek tartom, hogy ezt a fingot a nemzeti ünnepen szolgálták fel nekünk, erdélyiként sértésnek tartom, hogy azt hiszitek, annyira ostobák vagyunk, hogy besétálunk az infantilis csapdáitokba.

És azt kérném, hogy jól jegyezzetek meg valamit:

Erdély nagyon jól elboldogul holmi bukaresti senkiháziak beavatkozása nélkül,

akik meg akarják neki mondani, miként boldoguljon a kertszomszédjával. És szeretünk sok nyelven beszélni: románul, magyarul, németül, cigányul. Szeretjük a szalonnát és a füstölt sonkát, a pálinkát és a kürtőskalácsot, szeretjük a toppantóst és a csárdást is.

Amikor megszereztetek minket, akkor magyarokkal, szászokkal, székelyekkel, svábokkal, szerbekkel, szlovákokkal és cigányokkal együtt kaptatok meg. Hát így is őrizzetek meg minket, ha kellünk, ha meg nem, akkor szálljatok le rólunk, nem fogunk sírni, és egymást sem bicskázzuk majd meg. De hagyjatok minket úgy élni, ahogy akarunk, ahogy mindig is tettük anélkül, hogy a fingotokat szagolgassuk. Nekünk nem tűnik rózsaillatúnak.

Servus, viszlát stb. Plusz KOPJATOK LE!