„A valóság sem zavaró tényező? Hogy sikerként adják el a kudarcokat?
Azok hisznek a kormánynak, akik nem autonóm lények. Létük az államtól függ, s az állam mindent megtesz annak érdekében, hogy a függés maradjon. A nyugdíjak »megvédése« a legjobb példa. Az elbutítás alapja, hogy nincs autonómia, az állam nem engedi, hogy sorsunk kovácsai legyünk. De a siker csak addig biztos, amíg elhiszik az emberek a hatalom gyakorlójának a szavait. Aztán a sikerből hirtelen kudarc lesz. Hitler például a világ egyik legsikeresebb politikusa volt 1945. április 30-ig.
Egy évtizedig is hihető a sikerpropaganda? Nincs egy kritikus tömeg, ahol átfordul a »nincsenek megszorítások«, a »Magyarország jobban teljesít«, a »minden törvényes volt«, és azt mondják az emberek: ezt már nem vesszük be?
Azért lehet az ilyen játszmákat hosszú ideig folytatni, mert a felnőtt népesség fele gyakorlatilag nem dolgozik. Az ő megélhetésük forrása eleve az állam. A maradék többsége is az állam kegyéből él. Csekély azok aránya, akik autonóm módon, másokkal versenyben a saját megélhetésükért dolgoznak. Nyugaton az erős középosztály léte nem az államtól függ, az élet kiszámítható, már egy harmincéves ember is tudja, mennyi nyugdíja lesz. Itt senki nem tudja megmondani. Nincs, aki képes kiszámítani, hogy ha beteg lesz, akkor megölik vagy meggyógyítják az egészségügyi intézményben, ahova a sorsa veti, vagy hogy mi vár rá egy hivatalban, ahol az ügyét el akarja intézni. Jogtalanságban és kiszolgáltatottságban élünk, ami pszichológiailag ráhangol a butaságok és abszurditások kritikátlan befogadására. Nem lehetne sikeres politikát csinálni a rezsicsökkentésből, ha autonóm emberek alkotnák a társadalom többségét. De a 2008-as méréseink szerint a lakosság 10 százaléka autonóm. A többség az állam rabláncára fűzött, lényegében rabszolgatudatú milliókból áll.
Velük bármit meg lehet csinálni?
Egy ponton túl nem, mert az »alattvalókat« finanszírozni kell. A Fidesz-rendszer nem tud hozzáadott értéket létrehozni, csak a hűségforrásból képes fenntartani magát. Egyelőre még csurran-cseppen, de egy ponton túl majd a rendszert finanszírozó külföldiek azt fogják mondani, hogy elég. És akkor majd a Fidesznek is elég lesz. Olyan az egész, mint egy piramisjáték. A kártyavár egyre nagyobb lesz, aztán hirtelen összedől. Hogy mikor, azt nem lehet megmondani. Szerintem a vég nincs messze. Tíz évig biztosan nem tart.”
