Forrás: Nyugat.hu | 2025.04.20.

Nem, ez nem egy új Black Mirror-epizód sztorija, hanem egy friss magyar törvénymódosítás.

Áprilistól a rendőrség már nemcsak bűncselekmények, hanem egyszerű szabálysértések esetén is igénybe veheti az állami arcfelismerő szoftvert. Ez elsőre talán nem is hangzik olyan vészesen. Ki ne szeretné, ha tisztábbak lennének a közterek, vagy ha mindenki betartaná a közlekedési szabályokat? De a kérdés az, hogy valóban ez-e a megoldás. Hiába lehet valós, apróbb problémákra is mutogatni, ha az eszköz, amit mostantól bevethetnek ellene, az a nehéztüzérség: aránytalan, diszkriminatív, és komolyan sértheti a magánéletünket. Mondhatnánk úgy is, hogy kilóg a lóláb - olvasható Hegyi Szabolcs és Remport Ádám, a TASZ jogászainak jogtudatosító írásában.

Az arcfelismerésről szóló új törvényt nyilvánvalóan azért alkották, hogy megfélemlítsék azokat, akik a kormányzati tiltás ellenére is részt vennének idén a Pride-on – vagy éppen bármilyen olyan tüntetésen, amit a hatalom önkényes és mondvacsinált indokokkal el akar lehetetleníteni.

Bárki ellen bevethetik az arcfelismerést?

Igen, elméletileg bárki ellen bevethetik a szoftvert, aki ellen mondjuk a rendőrség, az ügyészség, a titkosszolgálatok vagy a menekültügy eljárást indít. A törvény nem válogat: az arcfelismerő rendszer mostantól nemcsak a súlyosabb, elzárással is büntethető ügyeknél, hanem minden szabálysértésnél, vagyis a legapróbb hétköznapi kihágásoknál is alkalmazható.

Egy automatikus szoftver elemzi az arcokat. (Illusztráció)

Pixabay

Bár az arcfelismerés nem élőben történik, hanem utólag, fotók vagy videókból kivágott állóképek alapján, ettől még komoly adatkezelési kockázatokat rejt. Az arcfelismerő szoftverek az arc általános jellemzőit vagy egyes jellegzetes pontjait ismerik fel, és ezekből készítenek egy biometrikus profilt, ami egy mindenkire egyedileg jellemző adatsor. Ha valakit azonosítani akarnak, ezt vetik össze egy háttéradatbázissal.

Ez Magyarországon így néz ki: az eljárást indító hatóság (pl. a rendőrség) fotókat küld be egy központi intézetbe, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központba (NSZKK), ahol egy automatikus szoftver elemzi az arcokat, és találatokat dob vissza. A döntést, hogy a rendszer által kidobott találatok közül ki a képen látható személy, hús-vér embereknek kell aztán meghoznia. Ez általában két szakértőt jelent, akik egymástól elkülönülten kell, hogy ugyanarra a következtetésre jussanak ahhoz, hogy valaki találatnak minősüljön.

De a szabálysértések kivételek: ilyenkor az elemzés automatikus, és az igénybe vevő rendőrnek kell megítélnie, hogy a kapott találatok közül valamelyik helyes-e.

Miért probléma ez?

Egyrészt azért, mert tömeges adatgyűjtést jelent, ráadásul olyan esetekben is, amikor az elkövetett szabálysértés legfeljebb pár tízezer forintos bírsággal jár.

Másrészt azért, mert nem volt előzetes hatásvizsgálat arról, hogy milyen költségei lesznek ennek a hosszadalmas és munkaigényes folyamatnak, ha valóban elkezdik a legpitiánerebb ügyekben is alkalmazni. Sőt, a kormány még a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság véleményét sem kérte ki arról, hogy a potenciálisan tömeges és potenciálisan diszkriminatív adatkezelés nem jogsértő-e, holott erre törvény kötelezi.

Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy ahol a hatalom maga dönti el, hogy mi a „nemkívánatos viselkedés”, ott ez az eszköz könnyen visszaélés tárgyává válhat.

Aligha várható, hogy a hatóságok mostantól minden szabálysértés miatt arcfelismerő szoftverrel azonosítják az elkövetőket – például, ha egy köztéri kamera rögzít egy eldobott csikket. A veszély nem ez, hanem az, hogy csak azok után mennek, akikre külön oda akarnak figyelni, akiket a legkönnyebb akár pénzbírsággal is megfélemlíteni: hajléktalanokra, romákra, fiatalokra, tüntetőkre.

A szelektív, diszkriminatív és visszaélésszerű jogalkalmazásnál kevés rosszabb van, márpedig pontosan ezt teszi lehetővé az a széles felhatalmazás, amit most kaptak a hatóságok az arcfelismerő használatára.

Biztosan megbüntetnek, ha elmegyek a Pride-ra?

A rendőrség valószínűleg felvételt fog készíteni a felvonulásról, és ennek kielemzése után küld majd ki bírságot. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy mindenkit megbüntetnek, ugyanis rengeteg technikai probléma merülhet fel.

Több ezres tömegben, ahol az emberek mozognak, takarják egymást, nehéz jól felismerhető képeket készíteni. Minden azonosított személy ellen eljárást kell indítani, és mindegyiküknek lehetőséget kell adni a meghallgatásra – ez hosszadalmas és sok munka.

Ha politikai nyomásra gyorsítani próbálják a folyamatot, az hibákhoz vezethet, így előfordulhat, hogy valakit tévesen azonosítanak, és megbírságolnak, pedig ott sem volt. A külföldi résztvevők pedig eleve nem azonosíthatók a magyar adatbázisban, így csak tovább lassítják a rendszert. Ráadásul, ha valakit arcfelismeréssel azonosítanak, és emiatt bírságot kap postán, nem kell belenyugodnia. A szabálysértési eljárásban több lehetőség is van arra, hogy megvédjük magunkat.

Először is, személyes meghallgatást lehet kérni a rendőrségen, ahol kötelező módon lehetőséget kell biztosítani arra, hogy elmondd a saját álláspontodat. Emellett jogod van kérni a bizonyítékokat is – például azt a fényképet vagy videóképet, ami alapján azonosítottak. Itt akár az is kiderülhet, hogy a gépi felismerés hibás volt, és nem is te vagy a felvételen.

Ha a rendőrség a meghallgatás után is fenntartja a bírságot, kifogással élhetsz, és az ügy bíróság elé kerülhet. A bíró ilyenkor dönthet úgy, hogy csökkenti a bírságot, vagy akár teljesen el is engedi, és figyelmeztetéssel zárja le az ügyet.

Érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel már csak azért is, mert az arcfelismerő rendszer nem tévedhetetlen, és a jogaink ilyen eljárásokban is megilletnek minket.

Tartson az arcfelismeréstől az, akinek takargatni valója van?

Ez visszatérő érv a megfigyelések kiterjesztése mellett, és tény, hogy a fejlett technika nagy segítséget jelent a hatóságoknak. A TASZ sem ellenzi, hogy a bűncselekmények felderítésére, eltűnt személyek azonosítására, vagy más nyomós okból arcfelismerést lehessen alkalmazni, de a széles körű kiterjesztése már valódi veszélyeket rejt.

Először is: nem mindig te döntöd el, hogy mi az, amit takargatni kell. Ahol a politikai véleményt, a kormánynak nem tetsző tüntetésen való részvételt vagy a többségitől eltérő szexuális orientációt üldözni próbálják, ott az állam a megfigyelő apparátussal visszaélve azonosíthat, követhet és ellehetetleníthet.

Ha általában nem bízol feltétel nélkül az államban, miért engednéd meg neki, hogy folyamatosan szemmel tarthasson?

Ezen kívül a magánszféra védelme természetes emberi igény. Nem bűnt rejtegetünk, csak nem akarjuk, hogy az állam mindig, mindenhol ott legyen a kórháztól a templomon át a tüntetésig. Ráadásul az, hogy mostantól minden szabálysértésre bevethető az arcfelismerés, egy öles lépés afelé, hogy a társadalom hozzászokjon a megfigyeléshez. Ma még nincs totális kontroll, de ha ma egyre több hétköznapi helyzetbe engedjük be a megfigyelést, holnap már nem lesz visszaút.

A TASZ jogászai szerint elfogadhatatlan, hogy az állam kiterjessze ezt a kontrollját a legapróbb szabálysértésekre is, úgy, hogy ezzel szándékosan aláássa a gyülekezéshez való alapjogot. Ezért beadvánnyal fordulnak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH), hogy vizsgálják meg: jogszerű-e az arcfelismerő rendszer ilyen széles körű alkalmazása, és mondják ki, hogy a tüntetőket nem lehet megfélemlíteni.

De nemcsak intézményi szinten lépnek fel, az embereknek is segítenek, mert tudják, hogy aki ismeri a jogait, azt nem lehet könnyen megfélemlíteni. Ezért készítették el a szabálysértésekről szóló közérthető tájékoztatót, és ezért vettek részt a Pride-részvételi kisokos megírásában is, a Magyar Helsinki Bizottsággal és az Utcajogásszal közösen.