Az állam néha központosítja a feladatait. Emlékezetes példa volt, amikor az állam pár ügynökségnek adta minden kommunikációs megbízását. Igen ám, de ebben az ágazatban azok a pr-ügynökségek, kommunikációs cégek, amelyek nem kerültek be a tízmilliárdokkal kitömött kiválasztott körbe, életben maradhattak, küzdhettek a magáncégek piaci megbízásaiért.

Ám a február 2-án megjelent, az általunk elért szereplőket teljesen váratlanul érő, 41/2021-es kormányrendelet egy olyan ágazatot központosít, ahol a magánpiacon gyakorlatilag nem marad tér: a közbeszerzések technikai lebonyolításáért, tanácsadásért felelős cégekét.

A versenyzők

A közbeszerzések piacán tehát valaki vagy megnyeri a hamarosan megjelenő nagy tendert, vagy megpróbál majd a győzteseknek bedolgozni, esetleg tevékenységet vált, például átmegy a céges oldalra, vagyis azoknak segít, akik indulnak a tendereken.

A központosítás tapasztalatunk szerint még a politikai táboron belül is nagy indulatokat keltett. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott:

„Azt nem kell várni, hogy majd kivonul 300 közbeszerzési tanácsadó a Hősök terére, kinevetnének minket, de sajnos ilyenkor érti meg az ember, hogy milyen rossz az, hogy nincsen társadalmi szolidaritás. Ha mást darálnak be, félrenézel, ha téged tesznek tönkre, akkor meg egy óriásit koppansz.”

A rendelet nagyjából ezer ajánlatkérőt érint – ők azok, akik közpénzből vásárolnak valamit, így ajánlatokat kérnek be egy közbeszerzéssel –, a kormányzati kört, kórházakat, iskolákat, rendőrségeket, büntetés-végrehajtást, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) portfóliójába tartozó állami cégeket (ők már körlevélben kaptak is a témában tájékoztatást).

A szolgáltatói oldalon pedig több száz kisebb-nagyobb tanácsadót vagy ügyvédi irodát, közülük főleg a lokális ismeretekkel bíró vidéki szolgáltatóknak nem lesz arra reális esélyük, hogy befussanak a nagy tenderen.

Néhány pontosabb számból is ki lehet indulni. Az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben (EKR) az elmúlt három évben mintegy 32 ezer közbeszerzést bonyolítottak le (évente tehát tízezret), ennél ugyan kicsit kisebb a rendelettel érintett piac, mert a rendelet például nem vonatkozik az önkormányzatokra vagy az egyetemeket működtető alapítványokra.

Az is fontos piaci mérőszám, hogy hány felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadó (faksz) van Magyarországon. Ez egy olyasmi jegyzék, mint az ügyvédi kamarai tagság, ez a 800-1000 szakember jegyezhet a nevével közbeszerzési folyamatot.

Kik maradhatnak talpon?

A piac várakozásai szerint néhány nagy szereplő tud mérete és jó politikai kapcsolatai révén befutni. Az Optenben böngészve és forrásaink várakozásai szerint a következő körből kerülhetnek ki a befutók:

1. a WIT Zrt., amely 2019-es Opten-adatok szerint 39 munkatárssal 1,482 milliárd forint árbevételt és 341 millió forint adózás előtti eredményt ért el;
2. a Nyúlon bejegyzett Csendes Consulting Zrt., amely 20 fővel dolgozik, 770 millió forintos forgalma után viszont 2019-ben csak 7 millió forintos adózás előtti nyeresége keletkezett;
3. a Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda, amely Nagy Szilárd (Nagy Márton volt jegybanki alelnök testvérének) irodája, itt adatokat nem tudunk közölni, mert az ügyvédi irodákról nincsenek pénzügyi adatok az Optenben,
4. illetve esetleg a Provital Zrt., a korábbi nagy közbeszerzési bajnok, amely az elmúlt években már kicsit összement, 2019-ben 12 emberrel 358 millió forintos forgalmat, illetve 43 milliós adó előtti profitot ért el.

Vannak, akik sok kis munkával gyűjtögetik a forgalmukat, mások pedig a legnagyobb munkáknál is labdába rúgnak, mint az ezermilliárdos DKÜ (Digitális Kormányzati Ügynökség), amelyen még az érintett miniszterek is összevesztek, vagy a hasonlóan méretes közútfejlesztés.

Ezeknek a cégeknek lehet majd esélyük a KEF (Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság) nagy pályázatán, igaz, az talán még elképzelhető, hogy mások összeállhatnak konzorciumokba, de tapasztalataink szerint a kisebbek nem sok jót remélnek.

Az intézkedés azért nehezíti az életet a közbeszerzések világában, mert eddig is munkaerőhiány volt ebben az ágazatban, a szakemberek nem nagyon bírták a sok feladatot. Természetesen egy nagy építtető vagy minisztérium saját hatókörében is megoldhatja a közbeszerzések bonyolítását, de akkor fel kell vennie egy „faksz” szakembert.

A jövőben szűkülhet a mezőny, a győzteseknek majd rengeteg emberre lesz szükségük, így biztosan átvesznek majd embereket, vélhetően alkalmazhatnak majd alvállalkozókat, de egyelőre elég életszerűtlen, hogy egy pár tucat budapesti munkavállalóval rendelkező nagy cég fog majd szétszaladni az ország minden részébe a kisebb közbeszerzésekre. Eddig ez inkább a lokális cégek feladata volt.

Nagy felelősség

Külön érdekesség, hogy ez egy nagyon komoly kockázatokkal járó szakma. Egy faksz több tízmilliós felelősségbiztosítással rendelkezik, mert ha egy elrontott aláírási címpéldány vagy bármilyen egyéb adminisztratív hiba miatt az EU nem folyósít egy támogatást, az ügyfelek akár a megbízási díj ötvenszeresére-százszorosára is beperelhetik a vétkes tanácsadót.

Brüsszelnek amúgy inkább a magyar közbeszerzések irányítottsága miatt szoktak aggályai lenni, de ezt olykor az irányító hatóságok nagyon szigorú adminisztratív ellenőrzésekkel ütik el.

A piac állami szabályozásának ezen új fordulata természetesen valós vagy éppen kreált érvekkel is alátámasztható, azzal, hogy túlságosan kevés a jó szakember, új struktúra kell, hatékonyság, szinergia, vagy azzal, hogy sok a szabálytalanság, az elbukott uniós forrás.

Ugyanakkor a piac kétli, hogy ezzel az intézkedéssel jó irányba lépünk. A szkeptikusok szerint három-négy ismerős cég esetében könnyebb a közbeszerzési „kéréseket” érvényesíteni, igaz, olyan érvet is hallottunk, hogy amennyiben ilyen kevés szolgáltató marad, akkor ők a nagy munkát csak erősen sztenderdizált folyamatok mellett fogják bírni, ezekről pedig talán feltételezhetjük, hogy azért sablonosak, mert legalább szabályosak lesznek.

Abban azonban a piac biztos, hogy a közbeszerzési tanácsadás piacán erőteljes áremelkedés várható. A vidéki ügyvédek ma 5-600 ezer forintért elvállalnak egy kisebb közbeszerzést, a nagy cégeknél ez inkább 2 millió forint. Igaz, forrásaink szerint egyre bevettebb az óradíjalapú számlázás, ahol nemcsak a 20-25 ezer forintos óradíj magas, de az ügyfél nem is tudja ellenőrizni, hogy valójában mennyi időt tölt el a faksz vagy az alá bedolgozó junior kolléga az adott üggyel. A 2 millió forint így is kijön, mert egy teljes eljárás – műszaki tartalom nélkül – mintegy száz munkaórát igényel.

„Itt az új rezsim, mit tehetnél, megszoksz vagy megszöksz”

– foglalja össze egy tanácsadó számunkra, hogy milyen lehetőségei maradtak.