Az online kiadás nyári szünete miatt az Amerikai Népszava csupán szűkszavú közleményben búcsúzik Horn Gyulától, a politikustól, az államférfitól, az embertől, a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökétől.

Horn Gyula a vasfüggöny lebontásában és Németország egyesítésében játszott szerepével pozitív szereplőként beírta magát a világtörténelembe. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a békés rendszerváltás lebonyolításában. Horn Gyula egy diktatúrában kezdte a politikai pályafutását, de ebben egy idealisztikus eszme szolgálata vezérelte. Az osztályok nélküli és kizsákmányolástól mentes társadalom  ideája, a prolik, a munkások és a kisemberek iránt érzett szolidaritása és együttérzése vezette, nem pedig személyes hatalmi vágya és a meggazdagodás lehetősége vonzotta. Amikor ez az eszme összeomlott, képes volt arra, hogy egy demokratikus ország miniszterelnöke legyen, aki Orbán Viktor kétharmadánál nagyobb parlamenti többség birtokában is tiszteletben tartotta a demokratikus Alkotmányt, a jogállamot, a demokrácia intézményeit, és egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy demokratikus választásokon leváltható.

Horn Gyula politikus volt és az is maradt, nem lett belőle maffiafőnök, nem rabolt magának és a családjának milliárdokat, nem épített személyi kultuszt, hűbéresi rendszert és diktatúrát. Horn Gyula 1956-ban azért állt a rendteremtők közé, mert a forradalom egyes irányzatai nem 1956 demokratikus szellemében tevékenykedtek, hanem koncoltak, gyilkoltak, antiszemita és nyilas eszmék feltámasztásának lehetőségét látták a forradalom zavaros időszakában. Demokraták és fasiszták keveredtek 1956 neve alatt, és hol csak demokratákat, hol csak fasisztákat voltak hajlandóak látni, és csak kevesen ismerték el, hogy mindkét irányzat jelen volt. Saját felfogásukról maguk a fasiszták és nyilasok  számoltak be az 1956-os forradalmat értékelő "A forradalom igaz története” című könyvükben. Horn meggyőződése szerint ezek ellen harcolt. Nem véletlen, hogy a fasiszták egyik képviselője a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának tagja lett, nyilas gárdistákat avat, és még évtizedekkel később is Horn Gyula halálát kívánta.

Horn Gyula egy nehéz korszakban állt helyt, vezette át az állampártot egy demokratikus rendszerbe. Nem tudott saját korlátain ő sem túllépni, de a rendszerváltás utáni magyar politikai elitből magasan kiemelkedett annak ellenére, hogy magát soha nem első számú vezetőnek tartotta, s csak szükségből vált azzá. Horn Gyula a mai Magyarország vezetőihez és politikai elitjéhez képest fajsúlyos történelmi személyiség, széleslátókörű ember, államférfi, akinek csillaga olyan magasan ragyog az égen a mostaniakhoz képest, hogy azt ők még csak nem is látják. Pedig Horn Gyula nem volt egy fenomén, de volt benne elemi tisztesség, jó érzék, alázat és a nemzete iránti felelősség. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a történelemkönyvek oldalára kerüljön. Azok az ellenfelei pedig, akik most gyalázzák, élükön az általuk istenített Orbán Viktorral, a történelem szemétdombján fogják végezni, mint az ország elárulói, kirablói és bűnözői. Ha szerencséjük van, nem akasztják fel őket, de a magyar hagyományokat figyelembe véve, ebben nem lehetnek biztosak.

A magyar történelmi hamistudat képtelen a rendszerváltást is helyesen értelmezni. A kommunizmust nem Orbán Viktor döntötte meg a Hősök terén, és nem ő parancsolta ki a szovjet csapatokat, hanem azok a Horn Gyulák, akik a hatalom birtokában képesek voltak egy diktatúrát lebontani és demokráciává szelidíteni. Horn Gyula és társai nélkül Orbán azt mondhatott volna a Hősök terén, amit akar, abból nem lett volna semmi. A Hornék által kialakított politikai helyzetben pozőrködés volt a beszéde, és a Horn Gyuláék által létrehozott helyzetért ő aratta le a dicsőséget. Már ez is csalás volt. De a fonák szív indulatai és motívumai felismerhetők Orbán későbbi politikai pályafutásából: Orbán demokráciából csinált diktatúrát, ellenkezőjét tette, mint a lekommunistázott és lepufajkásozott Horn Gyula. Jellemző, hogy amíg a magyarok nagy része a hagyományainak megfelelően nem becsüli Horn Gyulát, a New York Times vezető helyen emlékezett meg róla és méltatta kiváló érdemeit.

Az Amerikai Népszava Szerkesztősége és Olvasói nevében búcsúzunk Horn Gyulától, meghajolunk az államférfi és a demokrata előtt. Köszönetünket fejezzük ki azért, amit a rendszerváltásért, a demokratikus fordulatért, a szovjet csapatok távozásáért, Magyarország függetlenségéért, euroatlanti csatlakozásáért, Magyarországnak a nyugati világhoz való kapcsolásáért tett. Együttérzésünket fejezzük ki az elhunyt családjával, barátaival és egykori munkatársaival.

Nyugodjék békében!

Amerikai Népszava Szerkesztősége