Egy antarktiszi selfjég alatti sziklán véletlenül felfedezett tengeri élet kétségbe vonja a tudásunkat arról, hogyan képesek organizmusok a napfénytől távol élni, egy biológus csapat szerint.
A Brit Antarktiszi Földmérési Szervezet (British Antarctic Survey) geológusa, James Smith, és mérnöke, Paul Anker keresztülfúrták a 900 méter vastag Filchner-Ronne selfjeget és leeresztettek egy kamerát a furatba, hogy a tengeraljzat üledékét tanulmányozzák.
Meglepetésükre, a kamera egy állatokkal benőtt sziklát mutatott ebben a rendkívül zord környezetben.
Úgy tűnik, a felvételen 16 szivacsfélelátható 22 más, azonosítatlan állattal társulva, amik között kacsalábú rákfélék is vannak. Ez az első eset, hogy ilyen mélyen szesszilis életformákat találtak egy antarktiszi jéglemez alatt.
A British Antarctic Survey Halley kutatóállomása Forrás: BAS
„Mindenféle oka van, hogy nem kellene ott lenniük" – mondja Huw Griffiths, a British Antarctic Survey tengeri biogeográfusa, aki analizálta a felvételt. Úgy gondolja, hogy az állatok, amelyek szűrögető életmódot folytatnak, megélnek a mínusz 2 Celsius-fokos vízben szállított tápanyagokon.
A nagy rejtély az, hogy olyan távol vannak a nyilvánvaló táplálékforrásoktól.
A mélyvízi szikla 260 kilométerre fekszik a Filchner-Ronne selfjégtől, olyan mélységben, ahol nem lehetséges a fotoszintézis.
Sőt mi több, a szivacsok tápláléka valószínűleg még távolabbi területekről érkezik, mondja Griffiths. Az alapján, amit a terület óceáni áramlatairól tudunk, úgy tűnik, a legközelebbi mélyből feláramló tápanyagforrás 600 km-rel arrébb van.
A British Antarctic Survey kamerája leutazik egy 900 méter hosszú furatba a Filchner-Ronne selfjégben (a képen látható állat független a felfedezéstől). Forrás: https://www.newscientist.com/article/2267737-life-found-beneath-antarctic-ice-sheet-shouldnt-be-there/
Az még nem világos, hogy vajon a sziklán helyhez kötött életmódot folytató állatok új fajok-e a tudománynak, meddig élnek – néhány antarktiszi üvegszivacs több mint 10000 éves – ,vagy milyen gyakran táplálkoznak.
De vannak arra utaló jelek, hogy az élet ezen a sziklán nem egyedi:
a kamera elcsípett egy szivacsot egy másik szilán is a közelben. A felfedezés igen jelentősnek számít, mert azt sugallja, hogy az élet az Antarktisz legkeményebb környezetében is alkalmazkodóbb és diverzebb, mint gondolták.
Az Antarktisz körüli tenegerekben nagyon zord körülmények uralkodnak Forrás: Pixabay
Ahogy a jéglemezek egyre jobban összezsugorodnak a felmelegedés miatt, az olyan fajok, mint amilyeneket a mélyvízi sziklán találtak, lehet, hogy nem képesek kellő gyorsasággal reagálni ezekre a változásokra.
Ha sikerül többet megtudni arról, hogy ezek az organizmusok hogyan adaptálódtak a fagyos környezetükhöz a táplálékforrásoktól távol, ez képet adhat arról, hogyan fejlődött az élet a „hógolyó Föld" periódus alatt több száz millió évvel ezelőtt, amikor az egész bolygót jég borította.
Griffiths most közelebbről szeretné tanulmányozni ezeket az állatokat , de ez nem lesz könnyű feladat egy ilyen távoli és kemény helyen. Az egyik megoldás a furatba leeresztett kis távműködtetésű kutatójármű (ROV), amelynek segítségével egész közeli felvételek is készíthetők erről a páratlan elszeparált ökoszisztémáról.
