Nyitólap Regisztráció Belépés

Nyitólap » 2014 » Február » 27 » Az arányszámos trükk

---

10:19:58 Az arányszámos trükk

Forrás: GALAMUS-CSOPORT | 2014.02.26. Huszár Ágnes Ha egyszer összeállítják a fideszes-KDNP-s propaganda eszközeinek lajstromát és megírják alkalmazásuk dicstelen történetét, külön fejezetet érdemel majd az arányszámokkal folytatott trükközés. Ha a kormánytöbbség politikusai, szóvivői és újságírónak álcázott apologétái megunták a középfokokkal (Magyarország jobban teljesít) és a felsőfokokkal (a régióban a legjobban teljesít) folytatott játékot, és a képi metaforákból is kifogytak (hazánk az élre tört, a régió, sőt egész Európa motorja lett, a magyar gazdaság hasít, megmutattuk a válságból való kilábalás útját a többi EU-tagállamnak stb.), akkor jönnek a számok.No nem a nyers adatok, mert azok, ugye, „az embereket” nem érdeklik, mert ők – hogy a fideszes propagandanyelvezet legszörnyűségesebb metaforájával éljek – "a zsebükre hallgatnak”, sőt, a „zsebükkel gondolkodnak”. A zseb pedig, úgy látszik, jobban ért az arányszámok, a törtek és a százalékok nyelvén. Minden magyar zseb fellélegzik, amikor Varga Mihálytól azt hallja, hogy a magyar gazdaság 2,7 százalékkal növekedett, s ezzel nemcsak a régióban teljesít a legjobban, hanem „az Európai Unióban is az élbolyban van”. Ilyesmiket hallva a közgazdászok rögtön elmondják, hogy „alacsony volt a bázis”, tehát a tavalyi teljesítmény, amelyhez az ideit viszonyították, extrém módon gyenge volt. De mindenki belátja, aki kicsit is figyelt az iskolai matekórán, hogy a magas százalék még nem jelent magas értéket. Ha tavaly hazánkba száz piréz turista érkezett, idén viszont kétszáz, helyes az állítás, hogy száz százalékkal emelkedett a piréz beutazó turizmus volumene. Mondhatjuk elegánsan így is: megduplázódott. Akárhogy mondjuk is: jelentéktelen, véletlen okozta különbségről van csak szó. A kis mértékű változások esetében számolni kell ugyanis az átlaghoz való visszatérés statisztikai alapelvével is. Ha az egyik évben a szerencsétlen véletlenek (rossz időjárás, külső események) következtében nagyon gyenge lett a nemzetgazdaság eredménye, a következő évben nagy a statisztikai valószínűsége annak, hogy jobb lesz. Akkor is, ha a felelősök ugyanolyan jól vagy rosszul gazdálkodnak. Ezek az ingadozások ugyanis lényegében a központi gazdasági döntéshozók hozzáértésétől függetlenül jönnek létre. A mindennapi gondolkodás hajlamos ezekben a jelenségekben ésszerű tevékenység eredményét keresni. Ahogy a közgazdasági Nobel-díjat elnyert pszichológus, Daniel Kahneman fogalmaz: „az emberek hajlamosak ok-okozati gondolkodást alkalmazni a valójában statisztikai gondolkodást igénylő helyzetekben is”.* A politikai propaganda technikusai remekül élnek, sőt visszaélnek azzal, hogy az ember minden jelenség mögött konkrét okot, sőt leginkább szándékos cselekvést keres. Ha az átlagosnál gyengébb eredményt kell magyarázni, könnyen megtalálják az ellenség aknamunkájának a nyomait, ha pedig a jobbat, a kormányon levők zseniális döntéseinek eredményét. A propaganda fő csapása: Magyarország jobban teljesít. Ami azt a háttérüzenetet rejti magában: azért, mert mi jól, sőt zseniálisan csinálunk mindent. A rezsicsökkentés, amely a jelenlegi kormány legfőbb politikai témája, szintén a százalékokkal való zsonglőrködés terepe. A trükk alapja megint a közgazdászok által emlegetett „bázis”. Mert hányszor emelkedett az utóbbi években az a rezsi, amelyet most oly nagy csinnadrattával csökkentenek? Ki emlékszik már erre? Még a rendszeres újságolvasók is alig, mértékét, időpontjait pedig csak a témával foglalkozó szakemberek tudják pontosan. A szigorúan százalékban megadott rezsicsökkentés hangos prófétái persze azt sem említik, hogy a csökkentés csak a magánfogyasztókra érvényes, a vállalkozásokra nem. Az energiahordozók árait a vállalkozások az élelmiszerek és egyéb termékek árain keresztül végső soron azzal a magánemberrel fizettetik meg, aki annyira örült a rezsicsökkentésnek, mondván: a tíz (húsz, harminc) százalék mégiscsak nagy áldás. Ha a tej, a kenyér, a közlekedés ára tíz-húsz-harminc százalékkal emelkedik, annak persze nem örül, de nem kapcsolja össze a rezsicsökkenéssel. Nem veszi észre: amit megnyert a réven, (duplán) elvesztette a vámon. Rezsifórum Miskolcon Tállai Andrással – Az elmúlt hetekben 110 rezsifórumot tartott a Fidesz az országban Más politikai haszna is van ennek a politikának: a bűnbakképzés. A gyűlöletkeltő propaganda célkeresztjében az aljas tőkéscsoportok, a brüsszeli bürokraták és a baloldali pártok állnak. Ezeknek a képviselői, így a kormányzati szlogen: „alig várják, hogy emelhessék az energiaárakat”. Szavazzatok ránk – mondják a kormánypártok – és megvédünk benneteket a rezsit emelni akaró gonoszoktól. Az arányokkal másként is lehet játszani. Bejelentjük például, hogy országunk élen jár Európában, esetleg a világon valaminek az előállításában. Ez azt sugallja, hogy a magyar gazdaság nagyon fejlett. Pedig nem feltétlenül igaz ez a következtetés. Vannak rá példák, amikor a hitelesen magas arány valójában gazdasági elmaradottságot tükröz. Ha kiderülne például, hogy a régióban nálunk gyártják a legtöbb bádoglavórt, az a lakásállomány elmaradottságára utalna. Ezt a trükköt annak idején a szovjet propaganda is szívesen alkalmazta. Gyakran hangoztatták például, hogy a világon megjelenő minden ötödik könyvet a Molodaja Gvargyija (a Komszomol kiadója) jelenteti meg. Ez a mondat azt sugallja, hogy a Szovjetunióban virágzik a könyvkiadás, az emberek rengeteget olvasnak. A valóság pedig az volt, hogy ez a kiadó tonnaszámra nyomta a komszomolista brosúrákat, a boltokban pedig nemcsak orosz klasszikusokat nem lehetett kapni, hanem a kortárs szerzők műveit sem. A tudományos könyvekhez pedig csak az akadémiai intézetek munkatársai juthattak hozzá – pénzért. Még a szerzőknek sem volt példányuk. Emlékszem, amikor a hetvenes évek végén Moszkvában a kitűnő Jelena Andrejevna Zemszkaja (Mihail Bulgakov unokahúga) saját könyvének korrektúrapéldányát adta nekem ajándékba. A kormánypárti propaganda legnagyobb feladata pillanatnyilag az Orbán által Moszkvában sebbel-lobbal aláírt, Paks fejlesztésére vonatkozó szerződés sikerré, sőt, „az évszázad üzletévé” való felmagasztalása. A cukrász, énektanár és hasonló végzettségű szóvivők önmagukat múlják alul a szovjet típusú propagandafogások alkalmazásában. Lelkesült arccal közlik például, hogy mekkora hitellel támogatják az oroszok a paksi erőmű bővítését. Érvelésük: kapunk X milliárdot, azt befektetjük az új paksi blokk építésébe, annak az értéke X milliárd lesz. Nagyon jól járunk: 2X milliárdunk lesz, egyszer a pénzből, másodszor pedig magából a létesítményből. Aki ezt a „következtetést” kitalálta, még a pozitív és a negatív előjel használatával sincs tisztában. Vagy – ez a valószínűbb – rólunk gondolja ugyanezt. Mert a hitelt – akármilyen jól mutat is a bankszámlánkon – egyszer vissza kell fizetni, mégpedig kamatostul. Ez bizony a könyvelés során a „tartozik” rovatba fog kerülni. Ebben különbözik a hitel, a kölcsön az ajándéktól. Orbán pedig nem ajándékot hozott nekünk Moszkvából, hanem egy kétes kimenetelű, de kétségtelenül rengetegbe kerülő előszerződést. Szóval nem hozott, hanem vitt. Pénzt tőlünk – Moszkvának. Ezt próbálják most nekünk sikerként eladni a szovjet típusú propaganda legócskább fogásaival: a hazudozással, a félrevezető sugalmazással és a számokkal való trükközéssel. A Szovjetunió megbukott, tökélyre fejlesztett hazugsággépezete sem menthette meg a széthullástól. Egyik legnagyobb utódállamából – barbár bizánci pompával felépített palotáikat hátrahagyva – most menekülnek a volt pártállam utolsó gyászos és korrupt képviselői. Moszkva persze – az igazi vezetés – soha nem hitt a saját gyalázatos céljai érdekében generált propagandának. A nép, a lakosság jó része pedig egyre kevésbé. Ezt az 1991-ben spontán módon kitörő népharag világosan bizonyítja. Kijev urait pedig éppen most kergették el. Vegyük már észre: trükköznek velünk, becsapnak, megvezetnek bennünket. Vegyük elő a józan eszünket, gondoljunk vissza a matekórákra, és döntsünk végre a saját jól felfogott érdekeinknek megfelelően.

1 2 3 4 5 Kategória: Kommentár | Reakció | Vélemény | Megtekintések száma: 794 | Hozzáadta: georgio | Tag-ek(kulcsszavak): vélemény, galamus, trükközés, fideszes-KDNP, kormánypártok, ellenzék, arányszámok | Helyezés: 0.0/0