Forrás: Új Világtudat | 2019.08.20.

Annak ellenére, hogy a nukleáris ipar botladozik az Egyesült Államokban, az ország arra készül, hogy atomreaktorokat telepítsen a Marson és a Holdon.

Miközben az atomenergia-ipar az Egyesült Államokban az életben maradásért küzd, amelyet a közvélemény és a politika bizalmatlansága sújt, miközben a nukleáris hulladék karbantartási költségek összeomlanak és az olcsó földgáz elárasztja piacot, az országnak nagy tervei vannak az atomenergiával saját területén kívül.

Néhány rövid év múlva az Egyesült Államok nukleáris reaktorokat szállíthat a Holdra és a Marsra. A NASA és az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának együttműködő vállalkozása, a Kilopower projekt csapatának tagjai szerint az atomenergia csak néhány évre van attól, hogy belépjen az űrkorszakba.

"A Kilopower projekt egy rövid távú technológiai erőfeszítés olyan előzetes koncepciók és technológiák kidolgozására, amelyek felhasználhatók egy megfizethető hasadó atomerőmű rendszerhez, amely lehetővé teszi a hosszú távú tartózkodást más bolygók felszínén," - mondja a NASA "Űrtechnológiai Misszió Igazgatósága".

Laikusan megfogalmazva, a Kilopower projekt középpontjában egy kísérleti hasadó reaktor használata áll a Holdon és a Marson tartózkodó missziók energiával történő ellátására, lehetővé téve a kutatóknak és a tudósoknak, hogy sokkal hosszabb ideig maradjanak és dolgozhassanak ott, mint ahogyan ez jelenleg lehetséges.

Noha ez olybá tűnhet, mintha egy tudományos fantasztikus regényben olvasnánk, a Kilopower hasadó reaktora már teljesítette az első földi teszteket. A Kilopower projektvezetője, Patrick McClure azt mondja, hogy ez a projekt nemcsak, hogy valósággá válik, hanem már a közeljövőben megtörténik. A NASA Future In-Space Operations című, az űrben végrehajtott jövőbeli műveleteket bemutató előadásában McClure azt mondta: "Azt hiszem, három év alatt meg tudjuk csinálni, és készen állunk a repülésre."

A NASA hivatalos álláspontja kissé konzervatívabb, pontos ütemtervet nem határozott meg.

A "Űrtechnológiai Misszió Igazgatósága" egyszerűen kijelenti, hogy "a Kilopower projekt csapata kidolgozza a misszió koncepcióit és további kockázatcsökkentő tevékenységeket hajt végre a lehetséges jövőbeli repülési demonstrációk előkészítése érdekében," hozzátéve, hogy ennek a demonstrációnak az a lehetősége, hogy "előkészítse az utat a a jövőbeli Kilopower rendszerek számára, amelyek az emberi előőrsöket látják el energiával a Holdon és a Marson, és lehetővé teszik a missziós műveleteket szélsőséges környezetben, valamint olyan küldetéseket, amelyek az ottani erőforrások felhasználására támaszkodnak a helyi hajtóanyagok és más anyagok előállítására."

Noha nem ez az első alkalom, amikor az atomenergiát arra használják, hogy átlépjünk a végső határon, a Kilopower projekt sokkal ambiciózusabb és hatalmasabb projekt, mint bármelyik elődje. A Space.com szerint "az atomenergia évtizedek óta táplálja az űrhajókat. A NASA Voyager 1 és Voyager 2 szondái, a New Horizons űrhajók és a Curiosity Mars rover sok más robot felfedezővel együtt radioizotóp hőelektromos generátorokat (RTG) alkalmaznak, amelyek a plutónium-238 radioaktív bomlása által kibocsátott hőt elektromos árammá alakítják."

Ez a modell azonban nem biztosítana elegendő energiát ahhoz, hogy egy egész személyzettel ellátott előőrsöt tápláljon a Marson vagy a Holdon, amelynek sokkal jelentősebb energiaigénye lesz. "Az RTG-k kimeneti teljesítménye viszonylag alacsony. Például a Curiosity és a NASA közelgő Mars 2020 rovere körülbelül 110 W villamos energiát termel a küldetés kezdetén. (Ez a teljesítmény idővel lassan csökken.)"

Ezzel szemben a Kilopower prototípus sokkal erősebb energiaforrás. A Futurism arról számol be, hogy "a Kilopower prototípusa körülbelül egy hűtőszekrény méretű, és elfér egy rakétában. Ez körülbelül 40 kilowatt teljesítményt biztosítana - nagyjából elegendő villamos energiát, mint amennyi nyolc lakóház ellátásához szükséges a Földön."

A Kilopower prototípus egyben sokkal hatékonyabb. A tavalyi KRUSTY (Kilopower Reactor Using Stirling Technology) földi tesztelésekor a reaktor prototípus "a hasadási hő 30%-át alakította át villamos energiává," írja a Space.com. "Ezen hatékonyság mellett eltörpül az RTG-k teljesítménye, amelyek a rendelkezésre álló hő körülbelül 7% -át alakítják át."

Ha a Kilopower első űrben végzett tesztelése valóban megtörténik a következő három évben és sikeresnek bizonyul, akkor az egy teljesen új korszakot jelentene az űrkutatás, az innováció és az ipar számára.

Az a képesség, hogy hosszabb időtartamra küldhetünk embereket az űrbe és sokkal nagyobb és ambiciózusabb projekteket láthatunk el energiával, mint korábban valaha, meg fogja nyitni az ajtót számtalan, eddig csupán képzeletbeli tevékenység számára, így a 400 milliárd dolláros űrhajózás valóban elhagyhatja a Földet. (1)

(1) - https://www.rt.com/business/466790-us-space-nuclear-reactors/