Budapesten ma már hétköznapok részévé váltak a szélsőjobboldaliak nagygyűlései és tüntetései.

2012 októberében megtámadták Szász Barna újságírót, mert egy tüntetésen filmezett. Eltörték az orrát, de a helyszínen lévő rendőrök nem segítettek neki.

Feljelentést tett, egyrészt támadói ellen, másrészt a tétlen rendőrök ellen. De a feljelentései még hat hónappal később sem vezettek vádemeléshez.

Úgy véli, a szélsőjobboldaliak egyre inkább elszemtelenednek: „Megnéztem az elmúlt években készült videóinkat. Amikor a szélsőjobboldaliak antiszemita jelszavakat skandáltak vagy a romákat szidalmazták, az egész leplezettebben és diszkrétebben történt. Ma azonban ez másként van: egészen nyilvánvaló és direkt módon történik. Ez azt mutatja, hogy ma itt „rendjén van” ilyeneket dolgokat nyíltan és gyűlölettel hangoztatni”.

A szélsőjobboldaliság magyarországi erősödése vezetett a rekord részvételhez az Élet menetén április 21-én. Ezzel az emlékmenettel emlékeznek évente a holokauszt 500 ezer magyar áldozatára.

A Zsidó Világkongresszus is a fokozódó antiszemitizmus miatt döntött úgy, hogy éves közgyűlését májusban Budapesten tartja – a magyar zsidók iránti szolidaritásból.

Magyarországon újra szalonképessé váltak a szélsőjobboldali nézetek. Egyre gyakrabban kerül sor antiszemita atrocitásokra ebben az országban, amely Kelet-Európa legnagyobb zsidó közösségének a hazája. Ehhez járulnak a romák közössége elleni rendszeres támadások.

A fejlődés fókuszában a szélsőjobboldali Jobbik áll, a harmadik legnagyobb erő az országban. A Jobbik frakcióvezetője [helyettese – a szerk.], Gyöngyösi Márton tavaly novemberben keltett feltűnést: azt követelte a parlamentben, hogy listázzák a Magyarországon élő zsidókat, mezt biztonsági kockázatot jelentenek.

A politikus később „félreértésről” beszélt. Csak azokra gondolt – mondta –, akik a magyar állampolgárság mellett izraelivel is rendelkeznek.

Kínos kijelentések ezek a magyar kormány számára, amely tulajdonképpen szeretné kiépíteni az Izraelhez fűződő kapcsolatokat.

Kövér László, a parlament elnöke bejelentette, hogy a rasszista és antiszemita megnyilvánulások büntetéseit megemelik, teljesen függetlenül a politikai megfontolásoktól.

Ezek a kezdeményezések azonban nem elegendők ahhoz, hogy harcoljanak a fokozódó rossz közérzet ellen – véli egy újságíró. Neve elhallgatását kérte. Szerepel a zsidó magyar személyiségek listáján, amely az interneten kering, és a szélsőjobboldaliak céltáblájává vált: „A kommentárok igen agresszívak, például olyanokat írnak, hogy az auschwitzi feladat még nincs bevégezve. Az az igazság, hogy már egyszerűen nem érzem magamat biztonságban. Nem a hétköznapokban, a metrón, vagy a buszon. De nagyon bizonytalanul érzem magamat, ami a jövőt illeti. És ezt az egészet inkább európai jelenségnek látom.”

Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke szerint a gondolkodás megváltoztatásához az országnak először le kellene zárni a múltat. „Magyarországon még nem néztünk szembe a múltunkkal úgy, ahogyan ezt Németország megtette. Egyszerűen vannak dolgok, amelyek ellen nem lehet törvényekkel harcolni, ezeknek az emberek fejében kell világosnak lenni. A legfontosabb az, hogy beszéljünk arról, ami történt. Csak a képzés segíthet előre jutni”.

Az oktatási minisztérium nemrég új ajánlásokat adott ki. Az oktatásban egyebek mellett most olyan szerzőkkel kell foglalkozni, akik a második világháborúban tanúsított antiszemita magatartásukról ismertek. Ez a javaslat tiltakozásokat váltott ki.

És ha nem is kötelező az ajánlás, Molnár Lajos iskolaigazgató számára hátsó gondolatokat rejt: „Amikor a miniszter asszony bemutatta az új tantervét, egészen világosan megmondta, hogy a nemzeti identitás erősítése a cél. Ezenkívül világos, hogy az említett szerzők nem tartoznak Magyarország legjelentősebb írói közé. Ennek megfelelően kézenfekvő a következtetés, hogy ideológiai és politikai okokból választották ki őket”.

További újdonság: a hittan bevezetése az állami iskolákban. Ezt ugyan kívánságra etikaoktatással is lehet helyettesíteni, a szülők képviselői mégis meg vannak döbbenve. Neubauer Istvánt a Szülői Hálózattól az nyugtalanítja, hogy kategorizálják a tanulókat: „Véleményem szerint egyetlen állam sem adhat ki pénzt arra, hogy hittan kínáljon egy normális, állami iskolában.”

A második világháború sokkja mélyen ül. Nagyon sok gyerek, sőt idősebb ember sem akar beszélni a vallásáról ma sem.

A Zsidó Világkongresszus májusi, budapesti éves közgyűlése szítja az ország történelméről folyó vitákat, a konfliktusok nyíltan feltárulnak.

A szélsőjobboldali Jobbik párt máris bejelentett egy cionizmus-ellenes ellentüntetést Hegedűs Enikő parlamenti képviselő vezetésével: „Építész vagyok, és a városfejlesztésben dolgozom. Egyszerűen hihetetlen, ha az ember azt látja, mennyi spekulációt folytatnak a magyar ingatlanpiacon, és ez főleg izraeli spekulánsoktól indul ki. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ingatlanbefektetéseknek hosszú távon komoly hatásaik lesznek. Nemcsak sokat fognak építeni. Változni fog a lakosság, és nagy kiszorításra kerül sor.”

A Marom zsidó egyesületben fiatalok próbálnak hidakat építeni. A kirekesztés elleni harcban a magyar társadalom különböző szereplőit akarják összehozni, kulturális tevékenység révén.

Schönberger Ádám, a Marom Budapest vezetője azt mondja: „Nagyon szorosan együttműködünk sok civil szervezettel. Roma szervezetekkel, meleg egyesületekkel és sok olyan egyesülettel, amelyek szociális kérdésekkel foglalkoznak. Ha tudjuk erősíteni a szolidaritást ebben a társadalomban, tudunk harcolni ezek ellen a szélsőséges csoportok ellen is. Hiszen tulajdonképpen egyedül állnak ebben a társadalomban, egyedül vannak a gyűlöletükkel.”

(hj)