„Az az illiberális államideál, amelyben Orbán hisz és amelynek kiépítésén évek óta lázasan dolgozik, ugyan valóban lerombol bizonyos dolgokat, de ezek sokkal inkább alapértékek, mintsem tabuk. Sokkal több közük van az ízléshez és a szellemi színvonalhoz, mint a tabukhoz. Abban persze nem hazudik a rezsim, hogy ezek a dolgok le lettek rombolva. Ma már egyáltalán nem kínos, ha a köztelevízióban egy olyan rasszista exrendőr szakérti meg a világ nagy biztonságpolitikai kérdéseit, aki mögött sem elméleti, sem gyakorlati tudás nincsen, viszont remekül tud alkalmazkodni a kormányzati propagandához. Az sem számít szalonképtelennek már, ha egy vezető kormánypárti politikus provokációnak és színjátéknak nevezi, ha egy nyilvánvaló idióta megver egy nőt az utcán, csak azért, mert nem tetszik neki, hogy turistának nézik, és angolul szólnak hozzá. Ma már az is belefér, ha egy országos kereskedelmi televízió híradója állítja, hogy Soros György meg akarta volna ölni a saját anyját.
Miközben a kormányfő az egyenes beszéd fontosságát hangsúlyozza, olyan jelenségeket tagad, amelyeknek létezését még a legelvakultabb hívei sem vitatják, legfeljebb megbocsájtják neki: »Lehet, hogy strómanja van, de legalább a nemzet érdekében cselekszik.«
Ennek a politikának semmi köze nincs az intellektuális-politikai lázadáshoz, a valósággal való szembenézéshez, sem az innovatív gondolatokhoz. Csak a dolgok, a valóság tagadásához.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
