Forrás: hvg.hu | 2015.11.24.

“Orbán-rendszer nincs, csak Orbán-rezsim” – mondta Körösényi András politológus, az MTA Politikatudományi Intézetének vezetője a kedden megrendezett  a „Magyar politikai rendszer 25 éve: 1990–2015” című tudományos konferencián, ahol bemutatták az általa szerkesztett “A magyar politikai rendszer – negyedszázad után” címmel megjelent tanulmánykötetet. (A frissen megjelenő kötetről szóló elemzést a HVG csütörtökön megjelenő számában olvashatják. – a szerk.)

Körösényi előadásában azt mondta, hogy “2010 óta más a magyar demokrácia, mint előtte volt, már nem liberális demokrácia”, de szerinte még kérdéses, hogy a “Fidesz földcsuszamlásszerű 2010-es választási győzelmével” létrejött új rezsim mennyire időtálló, és mennyire élné túl Orbán Viktor személyét. “Azért sem beszélhetünk rendszerről, mert egy rendszer kiszámítható, stabil és időtálló” – magyarázta Körösényi. Hozzátette, hiába beszélnek Orbánék és Fidesz kritikusai második rendszerváltásról, ez nem történt meg. A Fidesz hatalomra kerülésével lezajlott változásokat ugyan “mindenki megérezte”, de nagy léptékű, rendszerszintű változások nem történtek: “a közjogi változások szerényebbek voltak. Sokkal inkább beszélhetünk rezsimváltásról.”

Körösényi András
Fotó: Túry Gergely

Pragmatizmus mindenek felett

Körösényi megpróbálta röviden összefoglalni az Orbán-rezsim legfontosabb jellemzőit, szerinte az új rezsim legmarkánsabb jellemzője az a hatalomgyakorlás módja. A Fidesz 2010-es választási győzelemével “szupertöbbség jött létre, a magyar politikatörténetben példátlan mértékű hatalomkoncentráció”, amit a Fidesz a jogi-alkotmányos keretek megkerülésére használt fel.

Állandóvá vált a rendkívüli szabályalkotó politika (lásd akár az új alaptörvényt, akár létrejöttének módját), míg korábban voltak normák, játékszabályok, amiket mindenki elfogadott, magyarázta. Másrészt a Fidesz-kormány hatalomgyakorlására az is jellemző, hogy a politikai akarat és a hatalmi érdekek érvényesítése “elsőbbséget élveznek a jog uralmával és a szakmai kérdésekkel szemben.” Fontos az is, hogy a 2010 óta létező új rezsim Orbán személyével próbálja legitimálni saját hatalmát, és úgy beállítani a miniszterelnököt, mint egy rendkívüli képességű vezetőt – mondta Körösényi.

Politikai barkácsolás

Az elmúlt öt év a társadalmi viszonyokat is átrajzolta, állítja a politológus. Az Orbán-rezsim igyekezett kiiktatni az állam és az állampolgárok közötti közvetítő szférát, gyengíteni a civil szervezetek szerepét, miközben populista módon közvetlen kapcsolatot akart kiépíteni az állampolgárokkal. Ennek jó példái a felül szervezett nemzeti konzultáció, a Békemenet vagy a CÖF, sorolta Körösényi, aki szerint “ez nem újdonság, 2002-ben kell keresni ennek gyökereit”. Eközben erősen megnőtt a kormánypolitika társadalomalakító hatása, “ilyen intézkedés volt a vasárnapi boltzár bevezetése”. Az Orbán-rezsimre jellemző még annak elutasítása, hogy lehetséges a konszenzus vagy kompromisszum politikai elitek között. Orbán 2009-es kötcsei beszédében kijelentette, a politikai vitáknak egy szűk körben kell zajlaniuk, amit jól példáz a kulturális erőforrások elosztásának gyakorlata, mutatott rá Körösényi.

“Az antikommunizmus az Orbán-rezsim ideológiájának egyetlen állandó eleme” – mondta Körösényi, aki úgy látja, hogy “a Fidesz retorikailag jobboldalinak pozicionálja magát, de ideológiában próbálja meghaladni a bal-jobb felosztást.” Ezért is van az, hogy ha az Orbán-rezsim politikáját nézzük, akkor egyfajta barkácsolás jellemző, mert innen-onnan összelopott elemekből áll össze, “az ideológia ötvöződik a pragmatizmussal”.

Működési problémák

Boda Zsolt, az Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója Körösényi előadása után azt mondta, úgy látja, hogy a rezsim működése nem fenntarthatatlan, de “a működési problémák ott kísértenek az Orbán-rezsim körül.” Példaként a gyenge gazdasági teljesítményt, az oktatási reform problémáit és az összeomlóban lévő egészségügyet említette, miközben "a kivándorlási kedv növekedése is tanulságos".