Forrás: 444.hu | Miklós Gábor | 2023.06.26.

• Az Országos Bírói Tanács (OBT) a magyar bírók önigazgatási testülete.
• Ez az a testület, melynek a bírósági intézményrendszer két gigásza, az ítélkezési csúcsszerv Kúria és az igazgatásért felelős Országos Bírósági Hivatal (OBH) mellett a rendszer egyensúlyát kéne biztosítania. Míg az OBH és a Kúria elnökét a parlament, az OBT tagjait a bírók választják.
• A 2018 elején megalakult mostani OBT szakított elődje behódoló, a bíróságokat bedarálni igyekvő kormányzati szándékot kiszolgáló szerepfelfogásával.
• Következetes kiállásuk miatt először a szabályokat önkényesen alkalmazó, a bírói függetlenség garanciáit semmibe vevő Handó Tünde OBH-elnök lehetetlenült el. Erélyesen ellenezték, hogy Varga Zs. András legyen a Kúria elnöke, végül pedig az új OBT vált az igazságügyi reform zászlóvivőjévé.
• A reform pár hete lépett életbe, és az OBT az addig az elnöki poszton egymást rotációban váltó tagok helyett először választhatott a soraiból maga elnököt.
• A bírói függetlenség és a szabályszerű működés egyik legkérlelhetetlenebb őrét, Matusik Tamást (43) választották.

Ön az Országos Bírói Tanács első olyan elnöke, akit a testület maga választott. 13:1 szavazataránnyal nyert, ami mindenképpen meggyőző, különösen úgy, hogy Varga Zs. András, a Kúria elnöke is szavazott. Ön szerint minek köszönhető ez a támogatás?

Azt gondolom, hogy itt elsősorban nem a személy a fontos, hanem az, hogy ez egyáltalán megtörténhetett. Önmagában óriási siker az egész igazságügyi reform, és annak csak egy része az elnökválasztás. A jelentősége nem kicsi, de túldimenzionálni sem kell.

Nemrég lépett hatályba a kormánytöbbség által az Európai Unió nyomására elfogadott igazságügyi reformcsomag. Örül?

Ez most egy örömteli pillanat. Adtunk már korábban elég sok szomorú interjút. Azon a sajtóreggelin, amin a 444 is ott volt, olyan fénykép készült rólunk, mintha vert sereg lennénk. Talán akkor el se hittük, hogy ez valóban megtörténhet, mert évek munkája kellett hozzá, és nyilván a csillagok együttállása is. Ez minden bíró sikere, a bírói önigazgatás diadala. Az elmúlt néhány évtizedben szinte példátlan, hogy egy szakmai testület, ami Handó Tünde, az OBH előző elnöke hivatali idejében az ellehetetlenülés szélére került, nem megszűnik, hanem szépen lassan megerősödik, majd egy bírósági reform jön, amivel a törvény is megerősíti a státuszát. Hatalmas siker minden magyar bíró számára, mert a bírói függetlenség egyértelműen erősödik rendszerszinten.

Az erősödéshez a civilek és a nemzetközi szervezetek támogatása mellett az Európai Unióra is szükség volt, mely végül sok ezer milliárd forintnyi támogatás visszatartásával kényszerítette rá a kormányzatot a reformra. Milyen érzés, hogy az OBT munkája nélkül ez ebben a formában nem sikerülhetett volna?

Nem ez az OBT első nagy sikere. Ne felejtsük el, hogy 2018-2019-ben egy másfél évig tartó alkotmányos krízis volt, mert Handó Tünde, az OBH korábbi elnöke teljes mértékben megtagadta az együttműködést az OBT-vel. Nem tudtuk teljeskörűen ellátni a feladatainkat, és nem volt senki, aki ezt a problémát feloldja. Erős törekvés volt arra, hogy az OBT kitegye a fehér zászlót. De kitartottunk, és végül Handó Tünde elveszítette a pozícióját. Kiemelték a bírósági szervezetből, és egy olyan OBH-elnököt választott az Országgyűlés, akit mi egyhangúlag tudtunk támogatni. Az volt az első nagy sikerünk. A bírósági igazgatásban utána egy nagy irányváltás történt, a Handó-korszak lezárult, annak terhes örökségével együtt.

Milyen az együttműködés Handó utódjával, Senyei Györggyel?

Nem volt az első perctől ideális. Voltak hatásköri viták, ezekről folyton be is számoltunk, transzparenciában sem mindig azt nyújtotta, amit szerettünk volna. De az elmúlt néhány hónapban azt gondolom, hogy partneribb vele az együttműködés, mint valaha. Ez már önmagában nagy előrelépés volt, és akkor ehhez jött most hozzá a bírósági reform, amiről mi amúgy december elején tudtuk meg, hogy egyáltalán lesz.

Handó dicstelen távozása egész biztosan nem független a felmentését kezdeményező OBT-s parlamenti indítványtól, amit ön írt. Lehetett ennek szerepe a megválasztásában?

Valóban én terjesztettem elő az indítványt, én is szövegeztem, ez nem titok, de az akkori testület döntött róla megfelelő többséggel, hogy a parlament elé terjesztjük. Hogy évekkel később ennek volt-e szerepe, azt én nem tudom megítélni.

Csalódott volt, amikor a parlament nem támogatta az indítványukat?

Nagy meglepetésként nem ért. Aztán néhány hónappal később mégis úgy döntöttek, hogy Handó Tünde nem maradhat az OBH elnöke.

Amikor kezdeményezték Handó felmentését, számítottak rá, hogy a kormánytöbbség ezt megszavazza, vagy inkább csak még szélesebb körben akarták láthatóvá tenni, hogy milyen súlyos problémát jelent a személye?

Az indítvány egy teljesen logikus érvelési folyamatnak volt a végeredménye. Az OBT-nek két eszköze van: jelzéssel élhet a törvénysértés ellen, vagy a parlamenthez fordulhat. Számtalan jelzéssel éltünk, írtunk a köztársasági elnöknek, próbáltunk minden módon változást elérni a végső eszközt igénybe vétele nélkül, majd azzal is kivártunk, amíg lehetett. Végül 2019 májusában hoztuk meg a döntést, mert egyszerűen már nem volt tovább hova mozogni. Azzal érveltem, hogy eddig mindent kipróbáltunk, csak ezt nem, hát akkor vessük be a végső eszközt. Igyekeztünk párbeszédet folytatni, abszolút nem voltunk a drasztikus megoldások hívei akkor sem, és most sem.

2006 őszén nagy számban kerültek emberek az utcáról előzetesbe, sokan megalapozatlanul. Az akkori nyomozási bírói gyakorlat ugyanis eléggé kiszolgálta a nyomozóhatóságokat, nagyon ritkán kérdőjelezték meg az előzetesbe helyezésre vonatkozó indítványok megalapozottságát, kidolgozatlanok voltak a tisztességes eljárás garanciális elemei. Önnek nyomozási bíróként utóbb komoly szerepe volt abban, hogy ez változzon, és sokkal kevésbé legyen automatikus a nyomozási bírók eljárása.

2009-ben neveztek ki bírónak, tehát évekkel 2006 után. 2006-ban az akkori büntető kollégiumvezető, Frech Ágnes mellett dolgoztam bírósági fogalmazóként, aztán ott maradtam egy ideig bírósági titkárként. Ő végzett egy vizsgálatot arról, hogy hogyan történhettek ezek a sorozatos, tévesnek bizonyuló letartóztató döntések. Láttam, hogy itt van szakmai mozgástér, lehetne ezt igényesebben, jobban csinálni. Engem ez nagyon motivált, testhez állónak éreztem a gyors helyzetfelismerést és döntéshozatalt igénylő munkát. Akkor kezdtem ambicionálni, hogy nyomozási bíró legyek.

Azért vetettem fel ezt, mert a karrierje alakulhatott volna teljesen másképp is. A politikusokat érdeklik az olyan, akár politikailag is értelmezhető és kedvükre való változások, mint amilyen a nyomozási bíróságokon történt. Ez ugródeszka lehetett volna az ön számára 2010 után. 2014-ben Handó Tünde fel is kérte, hogy vezesse az OBH nemzetközi csoportját, amit el is vállalt egy évre. Ön szerint miért figyelt fel önre Handó?

Akkoriban igyekeztem jelentkezni külföldi tanulmányutakra. Több ilyen úton voltam, ezekről beszámolót kell írni, Handó Tünde legfeljebb akkor találkozhatott a nevemmel, amikor ezeket olvasta, mert én vele korábban semmilyen kapcsolatban nem álltam. Vadász Viktor, a korábbi OBT-tag és szóvivő volt az Igazságügyi Akadémia igazgatója, engem ő és Handó Tünde is megkeresett, hogy vezessem a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályát.

Mennyire tudott ott betekinteni az akkori OBH működésébe?

Közepesen.

Tehát nem ott történt valami, ami végül végül egészen az OBT-tagságig vitte?

Na, ennek nem volt sok köze az OBH-s évemhez. Inkább ahhoz volt köze, hogy én az érdeklődő bírók közé tartoztam. 2012 óta, mióta megalakult az OBT, olvastam a jegyzőkönyveiket, amiket akkor nem interneten, hanem csak az intraneten publikáltak. Meg kell mondjam, hogy nekem volt kínos néha olvasni.

Miért?

Úgy tűnt, mintha nem az OBT vezetné önmagát, hanem Handó Tünde vezetné az OBT-t is. Gyakorlatilag nem nagyon lehetett ott másféle vélemény, mint Handó Tündéé. De ha véletlenül lett, akkor azonnal megdorgálta azt, aki előadta, és az illető azonnal meg is gondolta magát. Az utolsó években már arról szóltak az OBT-ülések, hogy az OBH vezetői előadásokat tartottak az OBT-nek, akik ezt illedelmesen megköszönték, és Handó Tünde indítványainak kevés kivétellel mindig helyt adtak. Úgy éreztem, hogy ez nem hatékony bírói önigazgatás, bíróként nem erre adnék felhatalmazást a kollégáimnak, ha az OBT-be delegálnám őket. És ekkor fogalmazódott meg bennem az ambíciót, hogy na, ezt is lehetne jobban csinálni. Miután ezt a nyomozási bírói munka mellett is lehet végezni, amikor jelölést kaptam, örömmel elfogadtam.

Minek köszönhető, hogy a második OBT nyomokban se emlékeztetett az elsőre, mert sokkal erélyesebben védte a bíróságok érdekeit a Handó-vezette OBH-val szemben?

Addigra a bírók felismerték Handó Tünde túlkapásait. Ennek több jele is volt. Egyrészt az, hogy Vasvári Csaba pert indított Handó Tünde ellen, amiért kétszer is eredménytelennek nyilvánította a nyertes ítélőtáblai pályázatát, illetve már két összbírói értekezlet is szerveződött arra, hogy kérdéseket tegyen fel az OBT-nek, törvényes-e Handó Tünde vezetői pályázatokat eredménytelenné nyilvánító gyakorlata. A bírák bátrabb és következetesebb OBT-t akartak látni. Az így megválasztott új OBT célja azonban nem a békétlenség vagy a parttalan harcok indítása volt, hanem hogy a bírósági igazgatás kiszámítható, átlátható, igazságos és méltányos legyen. Ezt a munkát kezdtük el 2018-tól, de szinte azonnal támadások kereszttüzében találtuk magunkat, mind testületként, mind a személyünkben. Engem is utolért egy kisebb, de már látható sajtóhadjárat: cikkezett a Tűzfalcsoport, a Magyar Idők, a Pesti Srácok, és a munkahelyünkön is ki voltunk téve hátrányos megkülönböztetésnek. Kommunikáltuk is a világ felé, hogy ez nincsen rendben.

Mi történt?

Például elvettek tőlünk képzési lehetőségeket. Volt, hogy fel voltam kérve képzésen előadónak, de visszamondták, nem is nagyon titkolva, hogy miért. Volt, aki ellen fegyelmi indult. Aztán akadt, akinek az év végi jutalmát lefelezték. Volt, akinek a minden bírónak járó juttatást sem fizették ki, és eljárást kellett érte indítania.

A legviccesebb, bár eléggé szánalmas példa az, amikor egy képzésen, amire minden bírónak kötelező volt elmennie, tehát nem húzhatták le a nevünket, a jelenléti íven az ott lévő két vagy három OBT-tag neve pirossal szerepelt, mindenki másé feketével. Ezt le is fényképeztem, megvan nekem, emlékeztet erre az időre. Ezek aztán azonnal megszűntek Handó Tünde távozásával.

Más eszközzel nem próbálták jobb belátásra vinni? Kedvezményekkel, állásajánlattal, ilyesmivel?

Nem. 2018 elején nagyon sok OBT-tag és póttag lemondott, illetve lemondatták őket, amikor az első, Handó Tündének nem tetsző döntéseket meghoztuk, illetve az első vizsgálatot elkezdtük ellene lefolytatni. Engem nem környékeztek meg, gondolom, hogy azt, akiről tudták, hogy fölösleges, eleve nem keresték meg. Másokat meg igen. Volt, aki közülük aztán csinált bírósági karriert, de nem tudom, van-e összefüggés

A cél az volt, hogy az OBT határozatképtelenné váljon.

Igen, akkor végül tízen maradtunk, plusz a Kúria elnöke, és a határozatképességhez tíz fő kellett, tehát épphogy a minimális létszámmal tudtunk működni.

Akkor még Darák Péter volt a Kúria elnöke, és Trócsányi László az igazságügyi miniszter. Volt jele annak, hogy fogy Handó Tünde körül a levegő?

Darák Péter részt vett az OBT munkájában, nem csatlakozott Handó Tünde álláspontjához, hogy az OBT illegitim. Az IM sem csatlakozott. Trócsányi László személyesen nem, de az államtitkára majdnem mindig ott volt az üléseken. Tehát ők sosem mondták azt, hogy ne lennénk legitimek, ez nagyon fontos. Sőt, amikor az ENCJ-t (az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatát) meghívtuk egy szolidaritási látogatásra, a miniszter személyesen fogadta a delegációt, míg Handó Tünde nem is válaszolt nekik. Ott már látható volt, hogy nem egy irányba húznak az erők.

Korábban az OBT-tagok nem voltak újraválaszthatók, a reform részeként viszont azok lettek. Erről mit gondol?

Hogy én személyesen mit gondolok, az az egyik jegyzőkönyvben elolvasható, ezt csak azért mondom, mert magánvéleményt nemigen fogalmaznék meg egy interjúban erről, ha nem lenne jegyzőkönyvi nyoma (az OBT januári ülésén Matusik Tamás azt mondta, hogy személyre szabott jogalkotásnak tartja, és nem támogatja a kizárólag a jelenlegi OBT tagoknak biztosított újraválaszthatóságot – M.G.) Azt mindenesetre szögezzük le, hogy az OBT sosem kérte az újraválaszthatóságát. Háromszor tettünk le jogalkotási csomagot az asztalra 2018-tól kezdődően, az utolsót tavaly ősszel. Egyikben sincs nyoma, hogy ilyesmit kértünk volna.

Arra gondol, hogy kívülről nézve úgy tűnhet, az OBT-tagok maguknak kaparták ki a gesztenyét?

Hát arra is, igen.

Meg hogy ha Varga Zs. András megválasztása kapcsán kifogásolták a személyre szabott jogalkotást, akkor visszás, ha most más mércét alkalmaznak magukra?

Felmerült ez a párhuzam.

Vállalna tagságot a jövőre kezdődő új OBT-ciklusban?

Erre azért nem szeretnék válaszolni, mert az OBT elnökeként adok interjút, és mindenkinek az egyéni döntése lesz, hogy szeretne-e újraindulni. Június elején lépett hatályba az igazságügyi reform, nem időszerű még ezzel foglalkoznunk.

Az újraválaszthatóságot nem kérték, de lett. Azt viszont szerették volna, hogy egyes bírósági vezetők ne lehessenek OBT-tagok, ám ez végül nem került be a reformba. Miben látja ennek a jelentőségét, és mennyire lesz ez fontos a következő OBT megválasztásakor, bő fél év múlva?

Azt kértük, hogy azok a bírósági vezetők, akiket az OBH elnöke nevez ki, jutalmaz, és ő gyakorolja felettük a fegyelmi jogkört, ne lehessenek az OBT tagjai. Nem egészséges, hogy azt a személyt kell felügyelniük, aki a főnökük. Nem így lett, ennek nem örülünk, viszont a bírák bölcsességére kell bízni ezt a kérdést. A bírák felelőssége lesz annak eldöntése, hogy milyen következő OBT-t akarnak.

Mennyire tartja reálisnak azt a veszélyt, hogy a következő OBT megint együttműködőbb lesz az igazgatással?

Szerintem ezt máshogy kell szemlélni. Azáltal, hogy az OBT jogköröket kapott, szisztematikusan átalakult a rendszer. Egész más az, amikor a bírókirendelésről, álláshely-kérdésekről, képzésről az egyszemélyi vezető egyedül dönt, és az, amikor ehhez egy 15 fős testület egyetértésére van szükség. Gyakorlatilag együttdöntési mechanizmus jött létre, ami eleve nem tud annyira egyoldalú lenni, mint egy egyszemélyi döntés. Nyilván ezt a munkát is többféleképpen lehet végezni, de azt gondolom, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyenek a keretek, és most sokkal jobbak lesznek.

Előfordulhat, hogy az OBH vezetése nagy energiákkal próbálja majd lojálisabb OBT-tagok választására sarkallni a bíróságokat?

Van egy rossz tapasztalat ezzel kapcsolatban, a 2018 őszi küldöttértekezlet, ahol eredménytelenségbe fullasztották az OBT-választást, hogy a testület ne tudjon kiegészülni új tagokkal. Én abban bízom, hogy a bírák felismerték már, hogy a vezetői szándékok elvtelen kiszolgálása semmiképpen sem előremutató, és az OBT helytállása mindenképpen példaértékű. Másrészt pedig azért a bírók az elmúlt öt évben, amióta mi tagok vagyunk, sokszor voltak nyomás alá helyezve vagy ellenünk hangolva. Még Handó Tünde idején elhangzottak olyan fenyegetések, hogy azért fog elmaradni a beígért fizetésemelés, mert azt az OBT veszélyezteti a harcos tevékenységével. Az OBT kitartott, mondtuk, hogy a kettőnek nem lehet köze egymáshoz, és végül nem is lett. Most pedig Varga Zs. András köti össze elfogadhatatlan módon a bírói önigazgatás megerősödését költségvetési kérdésekkel.

Ősszel Vasvári Csabával az OBT képviseletében az amerikai nagykövetnél jártak, amiből óriási hiszti lett a kormánymédiában. Ön szerint miért csinált ebből ügyet a propaganda?

Azt azért sejthették, hogy Matusik Tamás és Vasvári Csaba nem fog elgyávulni. Inkább üzenet lehetett minden bírónak, hogy ha kiáll a függetlenségért, vagy nem tetsző dolgokat tesz, akkor ugyanígy járhat: egy Európában példátlan médiakampányt kap a nyakába. Majdnem egy hónapon át tartott, és a legintenzívebb napjaiban naponta több cikk jelent meg. A névtelen szerzőjű Tűzfalcsoporttól átvette a Kesma és a hasonló médiumok. Végső állomásként meg megjelent a köztévében, és kormányzati szinten is beszálltak.

Átment az üzenet? Kapott olyan visszajelzést bíróságoktól, hogy nem kellett volna Pressmanhoz látogatni?

Hozzám inkább támogató üzenetek érkeztek. Az OBT közleményben védte meg a tagjait, és a Magyar Bírói Egyesület is elítélte a támadásokat. Ezzel szemben Senyei György szerint ezt OBT tagként, közszereplőként tűrnünk kellett, Varga Zs. András kúriai elnök pedig egyenesen közfelháborodásra okot adónak nevezte a nagyköveti látogatást. Ehhez képest utána mindketten találkoztak David Pressmannel.

Utólag inkább tűnik kontraproduktívnak, mint eredményesnek a médiahadjárat.

Én bízom abban, hogy kontraproduktív volt, mert ilyennek nincs helye egy jogállamban. Nem lehet bírókat így megtámadni, gyakorlatilag verbálisan kivégezni a közmédiában és az irányított sajtóban. Aztán összekapcsolták ezt azzal, hogy tudunk-e függetlenül ítélkezni. Az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának elnöke azt nyilatkozta, hogy ha ő most keresztény értékrendű ügyfél lenne nálunk, elfogultságot jelentene ellenünk. Egy miniszter meg úgy fogalmazott, hogy az önös érdekünket képviseljük. Nem tudom, milyen érdekem volt nekem abban, hogy ilyen kampánnyal nézzek szembe.

Nem mindenkinek evidens, hogy a bírói függetlenség, amiről itt sokat beszéltünk, miben áll.

Nem csak annyiban, hogy nem telefonálnak oda a bírónak, hogy milyen döntést kell hozni. Hanem hogy indirekt módon sincs nyomásgyakorlás: van egy szervezeti kultúra, van egy tisztességes, kiszámítható életpálya, megfelelő igazgatás, megfelelő munkakörülmények. És ebben a javadalmazás is nagyon fontos elem. A kiszámítható életpálya sérelmére példa, amikor Handó Tünde önkényesen érvénytelenített pályázatokat, vagy amikor Varga Zs. András nem átlátható szempontok szerint rendeltetett ki és nevezett ki bírókat a Kúriára, és azt mondta, hogy a kirendeléseket próbaidőnek tekinti. Csakhogy ilyen jogcím nincs a jogszabályban: nem lehet valakit próbaidő céljából kirendelni. Mégis azt láttuk, hogy a kiválasztott, „próbaidőn” lévő bírókból kinevezett kúriai bírók lettek. Miközben azt hiszem, magától értetődő, hogy a próbaidő nem barátja a bírói függetlenségnek.