Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter május 30-án közzétett, 44/2013. számú rendelete arról szól, hogy az egykori Hajdú-Bét és Novofarm nevű baromfifeldolgozó cégek ki nem fizetett beszállítói vissza nem térítendő állami támogatást kaphatnak. Családonként legfeljebb 7500 eurónak megfelelő forintösszegben, az említett keret erejéig. Feltétel, hogy ne legyen köztartozásuk.

Magyarországon rengeteg vállalkozás megy tönkre azért, mert nem kapja meg az áruja vagy a munkája ellenértékét. Van, amikor csaló az adós, de többnyire arról van szó, hogy ő maga is bajban van. Vagy rosszul gazdálkodott, hibás döntéseket hozott, vagy ő sem kapta meg a járandóságát - egy vállalkozói lánc közepén állva - a maga megrendelőjétől. Főleg az építőiparban gyakori ez. Borzasztó helyzet, nem kívánom senkinek. Ráadásul sokan kényszerből lesznek vállalkozóvá, és nincs módjuk kideríteni, hogy elég szilárdan áll-e a lábán, akinek dolgoznak vagy szállítanak. Ám a kormány nem tud mindenkin segíteni, aki akár önhibáján kívül elveszíti a megélhetését, a vagyonát. Az egykori biogiliszta-tenyésztők is évekig tüntettek, de nem kaphattak költségvetési segítséget: maguk ugrottak bele egy látszólag ígéretes, de sikertelennek bizonyult üzletbe.

Itt most azért nyílik meg mégis az állami pénztárca - három év kormányzás után, egy évvel a választás előtt -, mert a 2003-ban befuccsolt két cég Bajnai Gordonhoz köthető. Némelyik blogon és netes fórumon csak libatolvajnak hívják, és kormánypárti politikusok is állítják, hogy morálisan felelős kilenc ember állítólag a csőd miatt elkövetett öngyilkosságáért. Nem vitás, hogy 2000-től ő volt a Hajdú-Bét és az abba bekebelezett Novofarm többségi tulajdonosának, a Wallis Rt-nek a vezérigazgatója. De a Hajdú-Bétnek megvoltak a saját vezetői. A Bajnai elleni kampány tisztességtelenségét mutatja, hogy őket nem emlegetik. Ha Bajnai felelős a ki nem fizetett libatenyésztők csődjéért, mert a tulajdonos képviselőjeként esetleg közvetett befolyást gyakorolhatott, akkor mennyire felelős Nagy György, a Hajdú-Bét igazgatóságának egykori elnöke, aki egyébként szintén a Wallisnál dolgozott? Vagy a céget ténylegesen vezető vezérigazgató, Boros Attila?

Kósa Lajos Fidesz-alelnök, debreceni polgármester szerint ő éppen a cég (meg nem nevezett) vezetőitől hallotta, hogy Bajnai nem mond igazat, mert igenis közvetlenül beavatkozott a vállalat ügyeibe, és mindenről tudott. Miért hitelesebbek a saját felelősségüket kisebbíteni igyekvő ottani ex-menedzserek, mint az ex-miniszterelnök? Mellesleg nem láttam cáfolatát a Figyelő hírének, hogy ugyanez a Boros Attila képviseli a brit uralom alatt álló Kajmán-szigetek adóparadicsomában bejegyzett Hungarian State Special Debt Fundot, amely letelepedési kötvényeket bocsáthat ki a befektetésük fejében Magyarországra készülő kínai és vietnami állampolgároknak. Erről az országgyűlés Rogán Antal vezette gazdasági bizottsága döntött áprilisban, mert a 2012. évi CCXX. törvény szokatlan módon egy parlamenti testületre bízta az ilyen kérelmek elbírálását.

Bajnai azt mondja: a Wallis 117 cég tulajdonosa volt, neki mindegyikkel foglalkoznia kellett. Ezek közül csak egy volt a Hajdú-Bét, amely szerinte a madárinfluenza, az exportőrök számára túl erős forint, az első Orbán-kormány drasztikus minimálbér-emelése miatt megdrágult munkaerő és az erős piaci konkurencia miatt vált fizetésképtelenné. Állítja: mindent megtettek a cég megmentéséért, és a Wallis mint tulajdonos maga is majdnem belebukott abba, hogy több mint 10 milliárd forintot tett a cégbe veszteségpótlásként, de az is elveszett. Ahhoz pedig, hogy a felszámolás során ki mennyit kapott meg a neki járó pénzből, a tulajdonosnak soha nincs köze, hiszen akkor már tőle független felszámolóbiztos működik. Arra nem láttam Bajnai válaszát, hogy a már felszámoláshoz közeledő Hajdú-Bét 2003 végén miért adott 300 millió forint kölcsönt, illetve hitelkeretet saját anyavállalatának, de ha azt nézzük, hogy mintegy 550 beszállító összesen 6 milliárd forint követelése ragadt benn, akkor ez nem igazán jelentős tétel, még ha a hátteret nem ismerve furcsának tűnik is (megjegyzem, a mostani 300 milliós kormányjuttatást is ezzel kell összevetni).

Rengetegen kiáltottak csalást, csődbűntettet, tőkeelvonást. Sok oknyomozó újságíró és blogger ma is állítja: valójában lett volna pénz a baromfitenyésztők kifizetésére, de azt valakik ellopták, egy másik értelmezés szerint pedig a társaság vezetői úgy rendeltek a gazdáktól, hogy eleve tudták: nem fognak fizetni. Ám az akkor is Polt Péter által vezetett ügyészség egyszer sem állapította meg bűncselekmény alapos gyanúját. Bajnai pedig több újság és televízió ellen nyert pert, amelyek őt akár büntetőjogi, akár erkölcsi értelemben a Hajdú-Bét-csőd felelősének nevezték.

Nem irigylem egyetlen mezőgazdasági termelőtől sem, amit kap majd. Bizonyára sokat kínlódtak az elmúlt években, jól jön az a legfeljebb egy-két millió, de többnyire inkább néhány százezer forint. De azért hozzáteszem: van egy sor nagyon fontos munkát végző szociális, oktatási, kulturális intézmény, amelynek törvény vagy megállapodás alapján járna költségvetési támogatás, és a létezésük múlik azon a pénzen, amelyet nem vagy csak nagy késéssel kapnak meg.

Nem állítom, hogy a csavaros történet minden részletét értem, és a dühöngésbe, gyalázkodásba fúló fórumok sem segítenek a megértésben. De abban biztos vagyok: ha nem az Együtt 2014 alapítója lenne érintett az ügyben, akkor ez a furcsa miniszteri rendelet nem született volna meg. Ahogy sok száz más csőd esetében sem születik ilyen, se rögtön, még kevésbé tíz év múlva. Vagyis a kormány által adott 300 millió forintot nem hivatalosan a 2014-es választási kampány kiadásai közé lehet sorolni. Bár a hamarosan megszavazandó kampányfinanszírozási törvényben ilyesmiről természetesen nincs szó.