„Nem azt kérem Öntől, hogy szeresse a romákat, de mindannyiunknak együtt kell élni. És ezért a rendőrségnek toleranciát és bizalmat kell mutatnia, nem pedig gyűlöletet és kirekesztést” – mondja  a rendőrezredes.

A terem elcsendesedik. A magyar társadalom legérzékenyebb idegszálát érintjük meg. És nyilall. A leggyakrabban fáj.

Pillatokkal korábban a fiatal rendőrök és rendőrnők véleményét hallottam.

Egyikük azt mondta: „Tapasztalataim szerint a bűncselekmények 70 vagy 80 százalékát romák követik el. Mit mondok, ha napi rendőri rutinmunkám közben megállítok egy férfit, és ő azt mondja, hogy csak az etnikai származása miatt szúrtam ki őt?”

„A probléma nem a többség előítéletében van, hanem abban, ahogyan a romák gyűlölnek minket, magyarokat.”

Egy másik hallgatónőnek más volt a véleménye: „Ébernek kell lennünk, és figyelnünk kell az intolerancia vagy az etnikai gyűlölet minden jelére.”

Szokásos reggel van a nagy rendőrakadémián, Miskolcon, egy olyan városban, ahol 25 százalékos a munkanélküliség.

Patrice O’Neill, egy amerikai aktivista nő jött el, hogy megossza tapasztalatait arról, hogyan harcolnak a gyűlölet-bűncselekmények ellen az Egyesült Államokban, ahol a fehérek felsőbbrendűségének hirdetői afroamerikai, zsidó, mexikói, amerikai bennszülött és meleg embereket vesznek célba.

És hogy miként jöttek össze települések, hogy azt mondják: „Az én városomban nem!”.

Kelet-magyarországi turnéján a hallgatóság a legtöbb esetben kedveli ezt az üzenetet.

Sokan vannak a kétkedők is. Vajon a magyarok össze tudnak-e fogni egymással így, a hasonló incidensek láttán?

Van-e olyan önbizalmuk, civil kurázsijuk, mint az amerikaiaknak?

Sok ember nincs tisztában a gyűlölet-bűncselekmények koncepciójával – azzal az alapelvvel, hogy ha embereket a bőrük színe, a vallásuk vagy szexuális orientációjuk miatt vesznek célba, az más, mint a közönséges bűncselekmények.

Három év múlt el, amióta őrizetbe vettek három férfit: hat roma ember ellen etnikai alapon elkövetett sorozatgyilkosság miatt emeltek vádat ellenük.

A tárgyalásuk még tart. De sok magyar ezeket a bűntetteket azokhoz hasonlítja, amelyekben romák öltek meg fehér magyarokat az elmúlt években.

Azt az esetet, amikor egy roma tömeg megölt egy fehér tanárt Olaszliszkán 2006-ban, az ügyészség egyenesen olyan incidensként említette, amely kiprovokálta a romák elleni sorozatgyilkosságot.

„Senki sem állítja, hogy a romák között nincsenek bűnözők, de ne felejtsék el: nagyon sokan vannak közöttük, akik nem bűnözők” – mondja Makula György roma rendőr.

Roma származásúak voltak az elkövetők akkor is, amikor egy román kézilabdázót 2009-ben, Veszprémben megöltek, és egy rendőrségi pszichológust 2012-ben szegeden.

Csak az erőszakra leginkább hajlamos szélsőségesek mondják ki, de valahol a magyarországi vitában megbújik egy csúf mondat: „Megölnek minket, ezért mi megöljük őket”.

Szemet szemért – Az etnikai háború receptje

Saját tapasztalataik azonban segíthetnek a magyaroknak megérteni a gyűlölet indította és a közönséges bűntettek közötti különbséget – az előbbi olyan, mint amikor Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában megtámadnak embereket csak azért, mert magyarul beszélnek az utcán.

Akkortájt, amikor a „Nem a mi városunkban!” mozgalom elindult az Egyesült Államokban, Kolozsváron egy fiatal magyar pár esküvőjét leállították, mert a vőlegény merte magyarul kimondani az igent.

A román hatóságok Hargita és Kovászna megyében, ahol többségben vannak a magyarok, jelenleg zaklatják a helyi polgármestereket, akiknek volt bátorságuk békésen kitenni a román mellé egy helyi magyar zászlót, a székelyek kék-sárga lobogóját.

Szlovákiában mintegy 40 etnikai magyart, aki kérelmezte a kettős magyar állampolgárságot, emiatt fosztottak meg a szlovák állampolgárságától.

A roma emberek Közép-Európa lakosságának több mint 10 százalékáét teszik ki. A térségben él az intolerancia, de nekem úgy tűnik, hogy a magyar közönség nyitott Patrice üzenetére.

Magyarországon is vannak példák közösségi akciókra, amelyek meghazudtolják az etnikai megosztás logikáját. Egy roma rendőr, aki úgy érzi, hogy értékelik a szakmai hozzáértését; zenészek, akik jótékonysági koncertet rendeznek, hogy beforrasszák a sebeket, amelyeket a szélsőjobb menetelése okozott egy roma településen; a megerőszakolt és meggyilkolt rendőrségi pszichológus édesanyja, aki nyugalomra szólított fel.

„Senki nem mondja, hogy nincsen bűnözők a romák között. De kérem, ne felejtsék el, hogy nagyon sokan vannak köztük, akik nem bűnözők, és akik valóban szenvednek a társadalomban létező előítéletektől” – mondja Makula György, magas rangú magyar rendőr, maga is roma.

Magyarországon 56 gyűlölet-bűncselekményt regisztráltak 2011-ben, Nagy-Britanniában ez a szám ugyanabban az évben 55 ezer volt.

Magyarország vagy a tolerancia szigete…. vagy új megközelítésre van szüksége.

(hj)