Forrás: mandiner.hu | 2016.03.04.

A magyar népnek egyszer elege lesz abból, hogy egy egyre szűkebb kör kezeli egyre inkább sajátjaként mindazt, ami egyébként nem az övé.

„Bevezették a szükségtelen állapotot.” Mekkora mondat! Milyen pontosan foglalja össze az elmúlt másfél hét eseményeit, a kormány, a kormánypárt tevékenységét, annak abszurditását! Nem magamat dicsérem, a mondat nem az enyém. Kölcsönvettem. Ellopni nem fogom, hiszen lopni egyrészt csúnya dolog, másrészt lebuknék gyorsan. Aki olvas politikai publicisztikát, e négy szóból is ráismerhet a mondat kiötlőjére. Ugyanaz, aki majd' tíz éve, 2006-ban Gyurcsányékról hasonló pontossággal és szikársággal írta le: „Nem volt forradalom, de leverték”.

Lányi Andrásról van szó, természetesen.

Vele kávéztam a minap. Akkor hagyta el a száját a címbe foglalt kijelentés, amikor sorolni kezdtük a nem csak vérlázító, hanem a tetejébe még érthetetlennek is tetsző történéseket.

*

1. Rejtélyes kopaszok a választási irodánál.

2. A választási bizottság nagyon független fideszeseinek döntése a vasárnapi zárvatartást ellenző népszavazásról.

3. A Magyar Nemzeti Bank végleges vatikánosítása. (Állam az államban, trónusán Matolcsy-pápa, Orbán kegyelméből, úgyhogy senkinek semmi köze hozzá, mire költi a közpénzt.)

4. Az infotörvény korábbi módosítása, amelynek nyomán most Baán László hatszázezret kérhet az Átlátszótól közérdekű adatokért, miközben Habonytól ugye havi 15 ezret kért százmilliós képekért.

5. Államháztartási törvény módosítása, a rendeleti pénzköltés, amellyel módosíthatóvá válik a költségvetés úgy is, hogy abba nem dumál bele sem Varga Mihály, sem az a fránya Országgyűlés.

Van közös pont ezekben az ügyekben, túl azon, hogy arcpirító egytől-egyig. Az mégpedig, hogy látszólag szükségtelenek is. Nézzük csak!

1. Miért kellenének kopaszok? A választási bizottság úgyis fideszes, majd elkaszálja Nyakó kérdését.

2. Miért kellene a jogra is fittyet hányva pártszolgálatot teljesíteni és elkaszálni Nyakó kérdését? Úgysem
tudnak urnákhoz vinni négymillió embert a szocik.

3. Miért lenne gond, ha megírja a sajtó, mire, hova megy az MNB pénze? Az offshore ingatlanbizniszek bonyolultak, aztán ha kiderülnek is, politikai hatásuk csekély. Majd megírja a propagandagépezet, hogy a nemzet ellen fenekednek külföldi erők, az Átlátszóban tényleg van Soros-pénz, úgyhogy hihető is lesz. Oszt jónapot.

4. Lásd 3. pont.

5. A költségvetést az Országgyűlés ma is módosíthatja, ha úgy tartja kedve. A többség ma is fideszes. Minek akkor kivenni a döntést még a fideszesek kezéből is?

*

A megfejtés egyrészt az lehet, hogy akkorára nőtt a Fidesz, annyira benne érzi magát a tutiban a sikeres migránsozás után, hogy egymást nyírogatják a szereplők. Ugye nem gondoljuk például, hogy a Baán-ügy egészen véletlenül került napvilágra éppen most? Hogy nem volt mögötte Baánt gyengíteni akaró fideszes? Vagy hogy a rendeleti költségvetésmódosítás ötlete nem saller Varga Mihálynak. (Hogy éppen melyik NER-béli ellenségétől, az egyelőre nem látszik.)

Folytatódik tehát ott az őrület, ahol 2015 elején, a migrációs csoda előtt abbamaradt. Csak az érthetetlen, miért erőszakolják meg a jogot újra és újra, durván és hátulról, az alkotmányellenes módosításokkal éppen hogy felhívva a figyelmet arra, amit el akarnak takarni.

Esetleg érzik, hogy nem tart örökké ez a kurzus sem? Hogy talán egyszer számot kell adni arról, hova folyt a pénz? No de ha a kurzusnak vége lesz, akkor úgyis számot kell adni róla. Habár... az eddigi „elszámoltatások” fényében ez sem biztos. Az esetleges hűtlen kezelés mindenesetre biztosan nem válik meg nem történtté attól, hogy megtörténtekor nem derülhetett ki.

Sokkal valószínűbb, hogy a jelenség mögött nem ilyen megfontolások állnak, hanem egyszerűen az egyre inkább paranoid, ezért nyers erőre épülő rendszer működési sajátosságait látjuk. Jó magyarázat lenne persze, hogy éppen az értelmetlenség miatt biztos nincs is köze a kormánypártnak a kopaszokhoz például, csak hát a választási bizottság szavazása ismeretében ez már elég gyenge érv.

Megtesszük, mert megtehetjük – ez van itt inkább. Megtesszük, mert ha nem, a főnök mérges lesz. Nekünk meg akkor végünk. A csinovnyikok mentik a bőrüket, megoldják, ahogy tudják, megszavazzák a megszavazhatatlant is. Koncot remélnek, netán azt, hogy nem kerül napvilágra a már megkapott konc... Ki tudja?

Senki.

*

Megállítani sem tudja senki, csak a magyar nép, ha egyszer elege lesz abból, hogy egy egyre szűkebb kör kezeli egyre inkább sajátjaként mindazt, ami egyébként nem az övé. Ehhez persze látnia kellene legalább egy másik szűk kört, amely nem így kezelné, ha odakerülne.

Egyvalaki viszont akad, aki – részben legalábbis – tehet azért, hogy megszűnjön ez a mostani szükségtelen állapot.

Régi harcostárs ő is, a testvére például most lesz KLIK-vezér, aztán ugye a baráti kör, az ezeréves ismeretségek...de azért ő mégsem Pál. Hanem János. Többször bizonyította már, hogy még csak nem is a bólogató fajtából.

Most tehát rajta az ország szeme.

Vagy ha azé nem is, az enyém biztosan.