Forrás: Napi.hu | Komócsin Sándor | 2021.02.26.
Fotó: Getty Images

Joe Biden és Angela Merkel először került szembe egymással Biden amerikai elnökké választása óta a müncheni (virtuális) biztonságpolitikai konferencián, amelyen az USA első embere gyengéden bírálta a német kancellár megengedő politikáját a jog uralmára fittyet hányó országokkal szemben.

oe Biden, az USA elnöke az online formában megtartott müncheni biztonságpolitikai konferencián fejtette ki először elnökként, hogy újjá akarja éleszteni a jog uralmát tiszteletben tartó, demokratikus államok szövetségét az autoritárius politikai erők globális előretörésével szemben. Nem említette meg az egyre inkább illiberálissá váló két uniós tagállamot, Lengyelországot és Magyarországot, mert udvarias ember. Ha megtette volna, akkor fel kellett volna vetnie Angela Merkel német kancellár felelősségét abban, hogy ennek a két országnak a vezetése hátat fordított a jog uralmának és a demokráciának - írja Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája.

Talán generációs okok, viszonylag idős kora miatt Biden szenvedélyessé válik, amikor a demokráciáról beszél. Gyengéd oldalvágással Merkelre és Emmanuel Marcon francia államfőre, az EU másik kulcsfontosságú vezetőjére arra figyelmeztetett, hogy a Nyugat inflexiós ponthoz érkezett az erőszakossá vált Kínával és a dacos Oroszországgal szemben folytatott értékvitájában. A demokrácia nem véletlenül, csak úgy megtörténik. Védeni kell, erősíteni kell, meg kell újítani - jelezte mi a baja azzal, ha európai uniós országok, amelyek demokráciák voltak, egyszer csak átalakulnak valami mássá, mint dr. Jekyll és mr. Hyde.

Szembesítés

Biden valójában szembesítette Merkelt azzal, hogy felhívta a figyelmet a szavak és a tettek összhangjának szükségességére. Trump nacionalizmusa ütközött a liberális elvekre épülő nemzetközi együttműködéssel, ám egyben arra is lehetőséget adott, hogy ha már az USA nem áll ki ezért, akkor az európai vezetők se tegyenek semmit a szokásos frázisok pufogtatásán túl. Az új amerikai elnök viszont szóvá teheti, hogy Merkel országa gazdasági érdekeit a nyugati világ alapértékei elé helyezi.

A feltűnés nélkül megszólított kancellár persze egyetértett azzal, hogy a Nyugatnak ki kell állnia alapértékei mellett a felemelkedő Kínával és a revizionista Oroszországgal szemben. Az egyrészt-másrészt jegyében azonban megjegyezte, hogy az USA és Európa időnként más nézőpontból látja a dolgokat. Az FT szakírója szerint ezzel arra célzott, hogy a németek kifogásolják a pekingi vezetés erőszakoskodását a Kínában élő kisebbségekkel és Hongkonggal szemben, amíg ez nem sérti a német vállalatok exportérdekeit. Támogatják az orosz rezsim elleni szankciókat, amennyiben ez nem jár az északi-tengeri közvetlen orosz-német gazvezeték-kapcsolat feladásával.

Hol a határ?

Ugyanez a helyzet a lengyel és a magyar rezsimmel. A két ország miniszterelnöke tavaly év végén vétóval fenyegetve majdnem megakadályozta a hétéves európai költségvetés és a helyreállítási alap elfogadását, ám Merkel az utolsó pillanatban kompromisszumot kötött velük a jogállamiság ügyében. Ez jókora haladékot adott a kormányaiknak arra, hogy továbbra is fittyet hányjanak a jog uralmára, miközben EU-s támogatásokból finanszírozzák rendszereiket. A magukat Magyarországra bekvártélyozó német autógyártók viszont fellélegezhettek. Ezután a magyar miniszterelnök utasításait végrehajtó médiahatóság nekiesett az utolsó magyarországi liberális rádióadónak, a Klubrádiónak.

Biden persze rá fog kényszerülni, hogy rossz ízű alkukat kössön kulturálatlanul viselkedő politikusokkal. A Nyugat továbbra is együtt fog működni Kínával és Oroszországgal, még ha ezek tovább folytatják is a demokrácia minden maradékának kipurgálását rendszereikből. Az EU azonban értékközösségként, meghatározott normákat betartó államok szervezeteként definiálja magát. Hazugság lenne tagadni, hogy ezeket az alapokat gazdasági haszonért cserébe megsértik. A virtuális biztonságpolitikai konferencián azonban az FT cikkírója szerint nem Joe Biden volt, aki ehhez a csereberéhez cinikusan viszonyult.