Kinek jó a 309 forinton történő átváltás?

Ahány ügy, annyi eset.

Ezzel most megoldva a devizahitelesek ügye?

Dehogy. A devizahitelesek ügye tengeri kígyó, aminek most lecsapták a végét és fejét, a közepe viszont továbbra is itt tekereg közöttünk. Hét év kemény munkájával ezt tudta előállítani a hivatalosság.

Az ellenzék zöme üdvözli a forintosítást, de a háromszázkilenccel nincs kibékülve, például az LMP a négy évvel ezelőtti, a hitelesek számára jóval kedvezőbb 265 forintos árfolyamot követeli.

Követelni mindent lehet. Sőt meg is lehetne felezni a háromszázkilencet! Bármit ki lehet találni, csak mindennek ára van. Egy tény: az állam rábökött egy fordulópontra, jelesül november hetedikére, és a maga eszközeivel az ezen a napon érvényes árfolyamon kilépteti a banki ügyfeleket a devizahiteles szerződésekből.

Erősebb forinttal jobb volna.

Tény. A  gyönge forint legnagyobb kárvallottai a devizaadósok, hiszen, ha nemzeti valutánk úgy szerepelne, mint mondjuk a válság óta értékét tartó cseh korona, akkor honfitársaink pár százezer forinttal jobban állnának. Vegyük észre, hogy miközben a nagyvilágban viszonylagos csönd honol pénzügyekben, a forint valamiért gyengécske, és ez a bankoknak és az ügyfeleknek is kellemetlen. Ráadásul az adósok csalódottak, hiszen azt gondolták, a korábban bejelentett kedvezmények mellett árfolyamkedvezményt is kapnak.

Orbánék szándékával egybevág a gyönge forint?

Annyi biztos, hogy az alacsonyan tartott alapkamat nincs a kormány ellenére, márpedig az álmoskönyv szerint az alacsonyan tartott alapkamat nem segít vonzóvá tenni a forintot, rontja az árfolyamot.

Fotó: MTI/Beliczay László

Viszont jót tesz a magyar gazdaság versenyképességének.

Kétségtelen, hogy örülnek az exportőrök, a kormány pedig ettől várja a gazdaság élénkülését. Az euró bevezetését ellenzők egyetlen komoly érve a nemzeti valuta mellett, hogy ezt lehet gyöngíteni. Ha bent lennénk az eurózónában, azt nem lehetne gyöngíteni, igaz, akkor ez az egész devizahiteles probléma sem létezne.

Hallani mindenféle összeesküvés-elméletet. Például azt: a kormány azért erőlteti a devizahitelek forintosítását, hogy a váltás után még inkább eleressze az árfolyamot, s mellé az inflációt is, így „értéktelenítve el” az adósságokat, s növelve saját mozgásterét.

Én is hallok ilyeneket. Amihez közgazdászként annyit tudok hozzátenni, hogy devizagyengítésből ország még tartósan nem gazdagodott meg. A nemzeti valuta gyengítése rövid távú megoldás, kicsit olyan, mint ha valaki fél, és iszik egy felest, amitől bátrabbnak érzi magát. De ha minden nap ezt teszi, annak májzsugor a vége. Az árfolyam nem tartós versenyképességi eszköz.

A politikai viharok sem tesznek jót a forintnak. Ön érti a magyar politikának a nyugatellenességgel mixelt kelet felé fordulását?

Az természetes, ha kereskedünk dinamikus piacokkal, országokkal, teljesen rendben van, hogy árut adunk, árut veszünk, az viszont távol esik a helyes úttól, ha ezen felül értéket, értékrendszert is elfogadunk. Hogy egyértelműbben fogalmazzak: keleti zsarnokságokkal lehet üzletelni, de azok ettől még zsarnokságok maradnak, és semmiképpen sem szolgálhatnak példaként egy nyugatosodó európai társadalom számára. Lehet imponáló gazdasági növekedés ilyen meg olyan országokban, ám másik ügy, hogy mi a kultúránkkal, a történelmünkkel, az értékrendünkkel hová tartozunk, hová akarunk tartozni. Ezt a két dolgot például a németek sosem keverik össze, mégis jól elvannak gazdaságilag.

Tán nem minta Alijev és Putyin rendszere, csak politikai gesztusok is kellettek gázhoz, olajhoz, meg Paks kettő és a Déli Áramlat nyélbe ütéséhez.

Komoly fenntartásaim vannak a sorolt üzletekkel, leginkább Pakssal kapcsolatban. Vajon okos dolog, ha Magyarország a mostani atomtechnológia mellett kötelezi el magát fél évszázadra? Nem értem, mi az a sürgető ok, ami miatt nem lehetett várni úgy öt évet, ami alatt várhatóan rengeteget fejlődik a technológia. Az oroszok igyekezete világos, ők el akarnak adni egy technológiát, és referencia számukra, ha ebben fel tudnak partnerként mutatni egy uniós országot. De hogy nekünk ez miért jó? Én ezt az egészet nem értem. És ha én, aki professzionálisan foglalkozom ezzel, nem értem, talán azért van, mert sok fontos információ nincs az orrunkra kötve.

Mi lehet Paks és a Déli Áramlat mögött?

Csak találgathatnánk.

Találgasson.

Nem akarok. De az biztosan nem szerencsés, ha úgy születik egy ilyen, több generációra kiható, hatalmas jelentőségű gazdasági döntés, hogy a közgazdászok is az újságból kapják a híreket, aztán egymást között diskurálva próbálják összerakni a mozaikot. Nem így kell az ilyet előkészíteni.

Ön egy tavaly februári konferencián azt mondta: „Nem akarok olyan országban élni, ahol napszemüveges fiúk elveszik valakinek az üzletét.” Másfél év alatt közeledtünk a napszemüveges országhoz vagy távolodtunk tőle?

Kérdezze azokat, akiknek vannak eszközeik a helyzet kiderítésére.

Kiket?

Úgy látom, az amerikai hatóságok erről többet tudnak, mint mi ketten.