Forrás: [origo] | Elter Tamás | 2022.05.13.

A San Francisco közelében fekvő Monterey-öböl különleges topográfiai adottságainak köszönhetően közvetlen összeköttetést jelent a partmenti sekély vizek és a mélytenger világa között. Az öböl nyílt óceáni végén ugyanis a tengeraljzat meredek falként ereszkedik alá a nagy mélységek felé, ezért is számít a mélyvizek világát kutató tengerbiológusok kedvelt terepének. A Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) tengerbiológusai most egy hihetetlenül ritka mélytengeri sárkányhalat figyeltek meg az öböl térségében.

Bronzszínű torpedó ragyogott fel a mélyben

A tengerkutatók a kaliforniai Moss Landingben, a Monterey-öbölben a szürkületi zóna 980 láb (300 méter) mélységében örökítették meg a rendkívül ritkán látható magasúszójú sárkányhalat (Bathophilus flemingi). A mélybe eresztett távirányítású ROV reflektorának fénykévéjében egy furcsa, bronz torpedóhoz hasonló lény jelent meg, amiről a szakemberek rögtön felismerték, hogy a bathypelágikus régió egyik ritka lakója került a szemük elé.

Ennek a fajnak – amely a sárkányhal-félék közt a legritkább fajnak számít – sima és bronzszínű a bőre, ami az álcázásban segítheti a vadászat során. Bár a magasúszójú sárkányhalak kiválóan és gyorsan úsznak, mégis, a zsákmányukat, a gyanútlan halakat és rákokat inkább lesből támadva ejtik el.

A lentebb megtekinthető videót a Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) szakemberei készítették a közelmúltban, a Western Flyer kutatóhajóról mélybe eresztett, és egy rendkívül nagy felbontású 4K videokamerával felszerelt pilóta nélküli távvezérelt ROV merülőegység segítségével.

"Noha az MBARI kutatói megfigyeltek néhány különféle sárkányhalat a Monterey-öböl mélyén, de ez a legritkább, amivel találkoztunk" - áll az intézet közleményében.

Egyszerre képes láthatatlanná válni és világítani is a ravasz ragadozó

A kutatók a 200 és 1000 méteres mélységhatár közti szürkületi, vagy más néven a mezopelágikus zóna élőlényeit vizsgálták az MBARI által szervezett expedíción. A szürkületi zóna ott kezdődik, ahová a felszínről beérkező fénynek már alig csak az egy százaléka ér le, és ott ér véget, ahol egyáltalán nincs fény.

A szürkületi zónában annyire kevés a fény, hogy a ragadozók legfeljebb csak nagyon halvány sziluettekre támaszkodhatnak a zsákmány felkutatásánál. „A több mint három évtizedes múltra visszatekintő mélytengeri kutatás és a több mint 27 600 órányi felvett videó során mindössze négyszer láttuk ezt a fajt" – nyilatkozta Bruce Robinson tengerbiológus, az intézet vezető kutatója. A magasúszójú sárkányhal más mélytengeri halakhoz hasonlóan nem igazán méretes állat, a kifejlett példányok testhossza legfeljebb 16-18 cm.

A szürkületi zónában élő többi élőlényhez hasonlóan a magasúszójú sárkányhal is alkalmazza az úgynevezett ellenvilágításnak nevezett trükköt, ami azt jelenti, hogy mesterséges fényt használ a sziluettjének elfedésére, illetve az ellensége elvakítására. Ez segíti a menekülésben, amikor el kell rejtőznie egy-egy nagyobb ragadozó elől. A mélytengeri szervezetek körében viszonylag gyakori a biolumineszencia, ami kémiai reakción alapuló fénykibocsátó képesség.

Bruce Robinson szerint a hal bronz színe a spektrumnak a legmélyebbre lejutó kék színtartományát is elnyeli, még hatékonyabbá téve az állat álcázását. Ez a képessége valósággal láthatatlanná teszi a sárkányhalat a szürkületi zóna más lakói számára.

De amikor ráirányítjuk a fehér fényeinket, akkor egész egyszerűen gyönyörűen tündököl"

– nyilatkozta Robinson a Live Science tudományos portálnak. Mesterséges fény hiányában a magasúszójú sárkányhal szó szerint láthatatlanná válik, ami igen rossz hír a potenciális zsákmányainak.

De ez a ravasz hal még egy másik csodálatos trükkel is rendelkezik a zsákmány magához csalogatásához. Az álláról lelógó kis fénykibocsátó szállal vonzza magához a zsákmányt, amiről az áldozat azt hiszi, hogy az a számára jelent prédát. A Monterey Bay Aquarium Research Institute szaktudósai eddig már több különböző sárkányhalat figyeltek meg a Monterey-öböl mélyén.