Amellett, hogy a szociális juttatások jelentős részét inkább a tehetősebbek tudják igénybe venni, az elmúlt évek élelmiszerár-emelkedése aránytalanul jobban sújtotta a szegényebb rétegeket, miközben az adópolitika előnyeit is csak legalább középosztálybeli jövedelemmel lehet érdemben kihasználni. Mindeközben a magánvagyon 33,3%-a és a havi jövedelmek 9,8%-a a leggazdagabb 1% kezében összpontosul.
A héten kapta meg Magyarország az Európai Bizottság 2025-ös országspecifikus ajánlásait és országjelentését, amelyek többek között az ENSZ 2030-ig tartó fenntarthatósági menetrendjének teljesítését is értékelik. Ez 17 globális célt (SDG – Sustainable Development Goals) és hozzájuk kapcsolódó mutatószámokat határoz meg, amelyek átfogó szakpolitikai keretet nyújtanak a tagállamok számára olyan célok eléréséhez, mint a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek csökkentése, a klímaváltozás és az ökológiai válság kezelése úgy, hogy közben egyetlen társadalmi réteg se maradjon ki a fejlődésből.
A célokat a párizsi klímaegyezmény aláírásával 2015-ben fogadták el az egyes országok, és bár semmilyen valós kötelezettségvállalás nem párosul hozzájuk, általánosságban egy jó képet adnak arról, hogy milyen irányba akart elmozdulni egy adott állam azok szerint a szempontok szerint, amelyek 2030-ig való megvalósítását prioritássá emelte.
Magyarország az eredeti, 2018-ban elfogadott vállalásai alapján három pillér mentén határozta meg politikáját:
- A társadalmi kihívásokat egy átfogó családtámogatási rendszerrel kívánta kezelni, ami tartósan visszájára fordítaná az egyre idősödő demográfiai trendeket.
- A gazdasági célok megvalósítása érdekében a munkaalapú társadalom mellett Magyarország célként határozta meg, hogy a jövőben tudásra és innovációra épülő nemzetté váljon.
- A környezetvédelmi célok esetében pedig elsősorban a tiszta vízellátást és a higiénia fontosságát emelték ki.
Érdekes módon pont a vízellátásról (SDG 6) nem közöltek friss adatokat a Bizottság jelentésében, ami így alapvetően a 2018-2023 és 2019-2024 közti változásokat veszi alapul. Ez azért lehet, mert az online elérhető statisztikáik alapján Magyarország itt minden területén jól teljesített vagy stagnált, leszámítva a vízhiány kezelését, amelyet a helyben megújuló vízbázisokhoz mért vízkivétel mennyiségét nézik.
E téren az EU keleti tagállamai jellemzően jobban teljesítenek, mint a nyugatabbra fekvők, egy 2020-as kivételtől eltekintve azonban az arányok évről évre romlanak. Eközben a többi mutatónál – melyek elsősorban a lakosság tiszta vízhez való hozzáférésére és a vízkészletek állapotára és meglétére összpontosítanak – jól teljesített Magyarország is.
Ami jó
A fenntarthatósági célok további területein Magyarország több esetben is előrelépést mutat, különösen a megfizethető és tiszta energia (SDG 7), a minőségi oktatás (SDG 4), a tisztességes munka és gazdasági növekedés (SDG 8), valamint kiemelkedően az éghajlat-politikai intézkedések (SDG 13) terén.
Ezek közül még így is mindegyikben 5-15 százalékkal az EU-s átlag alatt teljesít az ország, de az éghajlat-politika tekintetében külön kiemelést érdemelt,
hogy Magyarország nettó 5,1 tonnás üvegházhatású gázkibocsátása továbbra is jóval az uniós 6,8-as átlag alatt maradt.
Hasonló mértékű előrelépések történtek a szárazföldi ökoszisztémák védelmében (SDG 15), valamint a szegénység felszámolásánál (SDG 1), amelyekben valamivel az uniós átlag felett teljesít Magyarország.
Az utóbbinál kiderül, hogy 2024-re már csak a társadalom 0,47%-a élt kevesebből, mint napi 2,15 dollárnál (jelenlegi árfolyamon 760 forintnál). A kormány e tekintetben folyamatosan javította számait 2010-től, de a felmért időszak korábbi, 2002-es csúcsát csak 2019-ben sikerült újra átlépni.
Ezen a kettőn kívül, csak a fenntartható városok és közösségek (SDG 11) terén áll Magyarország az EU-s átlag felett. Azonban ebben már inkább visszafejlődést mutatott a 2018-2019-es állapotokhoz képest: ebben legnagyobb részben a lakhatási költségek növekedése játszhatott komoly szerepet. Az országjelentés megélhetési kihívásokról szóló fejezete szerint a lakhatási költségek Magyarországon továbbra is jelentős terhet rónak a háztartásokra:
2024-ben a lakosság 8,5%-a fordította jövedelmének több mint 40%-át lakhatásra, ami meghaladja az uniós átlagot.
A szegénységi kockázatnak kitett csoportoknál aránytalanul nagy terhet jelentenek a lakhatási kiadások, 33,5%-ra nőtt azoknak az aránya, akiknek minden hónapban problémát jelentenek ezek a költségek, különösen a piaci áron bérlők körében, ahol ez az arány elérte a 40,5%-ot. Az uniós jelentés kiemeli, hogy a rossz lakáskörülmények elsősorban a marginalizált közösségeket érintik, míg a szintén az SDG 11 kategóriába tartozó közlekedési szegénység főként vidéken jelent súlyos problémát, ahol alig van elérhető tömegközlekedés, és országos szintű megoldás továbbra sincs napirenden.
Ami rossz
Habár az ipar, innováció és infrastruktúra (SDG 9) területénél is előrelépéseket ért el, ebben is 15% körüli lemaradásban van Magyarország az uniós átlaghoz képest, és bár olyan mérőszámok, mint az internethez való hozzáférés, illetve az akadémiai munkák száma pozitív tendenciát mutat, a kutatás-fejlesztés területén lemaradóban van.
Az uniós jelentés szerint jól mutatja ezt a költségvetés ide szánt forrásarányán, ami a magyar GDP mindössze 1,38%-a, míg az EU-s átlag 2,24%. Krízistünet a benyújtott szabadalmi kérelmek számáról szóló adat is: míg az európai átlag egy millió főre számolt 156 darab bejelentéséhez képest, a magyar kutatók és szakemberek csak 29 szabadalmat jegyeztek be.
A nemek közötti egyenlőség terén is történt némi előrelépés, ugyanakkor ez továbbra is azon területek egyike, ahol Magyarország a legnagyobb mértékű elmaradást mutatja az uniós átlaghoz viszonyítva. Itt a pozitív tényezőket elsősorban családtervezési lehetőségek jelentik a Bizottság szerint,
azonban míg az EU-ban átlagosan 12%-ra csökkent a férfiak és nők közti bérkülönbség az elmúlt 5 évben, addig Magyarországon ez 17,8%-ra nőtt 2024-re.
Amikben az EU-s átlag alatt teljesítünk és még visszafejlődés is történt az az éhezés megszüntetése (SDG 2), a felelős fogyasztás és termelés (SDG 12), a béke, igazságosság és az erős intézmények (SDG 16). A nemzetközi és társadalmi partnerségi mutatók tekintetében (SDG 17) Magyarország továbbra is az uniós átlag alatt teljesít, noha a helyreállítási terv (RRP) tartalmaz intézkedéseket a közpénzügyek javítására, a jogállamiság megerősítésére, a korrupcióellenes keretrendszer fejlesztésére, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének növelésére.
Ami a legrosszabb
Ezek azonban csak relatíve kis mértékben csorbultak az elmúlt 5 évben, ahhoz képest, hogy négyszer ekkora hátralépés történt a pénzügyi egyenlőtlenségek csökkentésében, amit többek közt a vidéki és városi fizetések közti különbség, valamint a nyugdíjazott korosztály bevételei is nagyban befolyásolnak.
Bár a háztartások egy főre jutó bruttó rendelkezésre álló reáljövedelme a 2008-as szint 161,0%-át éri el, ami messze az uniós 113,6% felett van. A jelentés a legégetőbb problémák között említi, hogy a lakosság leggazdagabb 20 százalékának jövedelme 2023-ban 4,3-szor magasabb, mint a legszegényebb 20%-é. Fontos azonban megjegyezni, hogy ugyanez a szám, az EU-ban 4,7-szeres, de a Bizottság szerint a jövedelmek növekedése aránytalanul inkább a felsőbb rétegeket érintette.
A legalacsonyabb jövedelmi tized részesedése az összjövedelemből 2023-ban és 2024-ben is 3,0% volt, ami az uniós átlagnál alacsonyabb, és azt mutatja, hogy a legszegényebbek nem tudtak érdemben részesülni a gazdasági bővülés hasznából.
A vagyonkoncentráció felső tízezernél való összpontosulása egyáltalán nem egyedülálló jelenség. Az EU-ban 2014 óta végig 25-25,5 százalék között mozgott ez az arány, a legutolsó 2023-as adatok szerint 25,4 százalékos a vagyonkoncentráció az Európai Bizottság által is hivatkozott World Inequality Database adatai szerint. Magyarországon viszont fokozatos romlás látszik: ez a szám 2000-től egészen 2014-ig 24-25% között mozgott, onnantól viszont két éven belül 30% fölé került, majd azóta ezen a szinten állandósult.
Magyarország az SDG-célok teljesítésénél tehát vegyes képet mutat: miközben bizonyos területeken – például a beruházási ráta, a fenntartható infrastruktúra vagy az üvegházhatású gázok csökkentése – előrelépés történt, a versenyképesség, a társadalmi igazságosság, az innováció, a nemek közötti egyenlőség és az intézményi bizalom terén továbbra is jelentős elmaradás tapasztalható az uniós átlaghoz képest. A gazdasági növekedés előnyei nem oszlanak el egyenletesen, a társadalmi és területi különbségek nőnek, a körforgásos gazdaság fejlesztése lassú, a kutatás-fejlesztés terén alacsony a teljesítmény, és a bíróságok függetlensége, valamint a korrupció megítélése is romló tendenciát mutat. Az Európai Bizottság végkövetkeztetése ezért az, hogy a kormány által tett vállalások teljesítése kulcsfontosságú lenne, ennek érdekében következetesebb, egyenlőtlenségcsökkentő és hosszú távon fenntartható szakpolitikákra lenne szükség.
Kapcsolódó cikkünk |
Címlapkép forrása: EU
