Örök hála a Polgár Portálnak azért, hogy gondoskodik hétvégi szórakozásunkról, még ha kissé abszurd is a humora – de miről van szó tulajdonképpen? Kereken kimondva nem többről, nem kevesebbről: a Békemenet Brüsszelbe készül. Megmutatni az Európa Parlamentnek a magyar virtust. Méghozzája vonattal. Méghozzája zarándokvonattal. Mármost, amint a cikk is írja, ismerjük a zarándokvonatok intézményét, mennek ide, mennek oda, általában véve igen hasznosak, mert a zarándokok eljutnak velük az úti céljukhoz, a zarándokhelyek lakosai örülnek az idegenforgalomnak és nem utolsósorban komoly anyagi hasznot hajtanak a vasúttársaságoknak. Amelyek most igencsak rá vannak szorulva a pénzmagra. Nem is haragszik értük senki. No, de itt maximum politikai zarándoklatról lehetne szó, a fülkeforradalom exportjáról, habár tény, hogy eddig még mi szorultunk lengyel behozatalra tüntetőből, de most megpróbálkozunk az ellenkezőjével is. Azonban miért menne a Békemenet Brüsszelbe?

„Ordasfalka módjára vicsorognak ránk Brüsszelből, már kiszemelték az elejteni szánt vadat: a mi kicsiny Magyarországunkra fáj a foguk. Nem bírták bekebelezni, nem bírták felfalni, elpusztítani, és nem nyugszanak bele. Meg akarják roppantani a gerincét, hogy kinyúljon, s aztán széttéphessék még több részre…

Voltunk már ilyen helyzetben nem egyszer. Másról sem szól a történelmünk, ritka alkalmakat kivéve. Aztán mégis itt vagyunk. Hát persze, hogy nem értik, hogyan van ez. Mert nem ismerik azok ott Brüsszelben a mi történelmünket, harcainkat, ünnepeinket, lelkületünket, nemzettudatunkat. Nem tudják, hogy a magyarok nemzeti ünnepeinken temetőkbe járnak ünnepelni levert forradalmakat, elbuktatott szabadságharcokat- és harcosokat. Állunk hőseink sírjánál könnyeinket nyelve, összeszorított szájjal, dacosan, hogy csakazértse!”

„Hát nem. Nem és nem. Nem azért haltak annyian ezért a hazáért, hogy most ez a brüsszeli falka, élén egy vérszomjas nősténnyel leterítsen minket”.

Ezt mondja a szépreményű szerző. (Lesz még ő államtitkár-helyettes is, akárki meglássa). Hát, negyvenöt évet megéltem, de nemzeti ünnepet ritkán töltöttem temetőben, tán csak a rendszerváltás idején fordultam meg a 301-es parcella környékén. Ám aki mondjuk március tizenötödikén temetőbe megy, az meg is érdemli, hogy ott szórakozzék. Azonban nem is a brüsszeli sírkertbe készülnek, lévén, hogy ott elenyészően kevés magyar nemzeti hős van elhantolva, nincs kinek a hamvai előtt összeszorítani a szájat és könnyet nyelni. Hanem akkor hova mennek?

„Oda kell zarándokolni. Békevonattal vagy máshogyan, de oda kell menni. Szépen békésen körbe venni azt a cifra brüsszeli palotát összeszorított szájjal, könnyeinket nyelve, dacosan, hogy csakazértse!

Ez itten a mi országunk, a mi népünk, a mi kormányunk, a mi választott miniszterelnökünk. Nem adjuk, nem adjuk fel, mert az egri várvédők esküje kötelez”.

Értem. Tehát a körbevétel célpontja az Európa Parlament épülete. Nagy cél. Tetszettek már gondolkodni azon, mekkora az a „cifra palota”? Vagy egyáltalán: melyikről is van szó? Mert Brüsszelben Európa Negyed van, nem egy épületben összpontosul a politika és az adminisztráció. Mit tetszenek körbevenni, hol szorítják majd a szájat hüppögve? Még talán a Schuman téren lehetne demonstrálni, csak nem keltene különösebb feltűnést: ott ugyanis szinte állandóan folyik valamilyen tüntetés. Az Európa Negyed bekerítése eleve halva született ötlet, annyi ember kéne hozzá, amennyit képtelenség mobilizálni. Heteken keresztül kéne érkezzenek a magyar békevonatok Brüsszelbe, hogy egyáltalán látszata legyen a vállalkozásnak. Amúgy nem kis feltűnést keltene a jó flamandok és vallonok között pár tízezer ember, aki érthetetlen nyelven beszél, pörköltet keres és drágállja a sört. Arról már nem is szólva, hogy tulajdonképpen azt sem tudják, mit akarnak. Mert az írásban egyetlen körvonalazható cél vagy követelés sincs megfogalmazva: mennének, hogy ott legyenek? És ki fizetné az útiköltséget, szállást, élelmezést? A CÖF biztos, hogy nem – épp tegnap írtuk, hogy most fizettek ki negyvenhat és fél millióból háromszázat, üres a kassza. Akkor ki-ki alapon? Hány ezer ember van ebben a kis hazában, aki gond nélkül megengedhet magának egy bohém kis brüsszeli kiruccanást?

Kérem, azért meg lehet próbálni, mert ne szegjük szárnyát az eszmének. Tessenek csak kimenni, szájat összeszorítani, könnyeket nyelni, állni, mint a faszent, majd érdekes látványosság lesznek. Ám ne tessenek megfeledkezni arról, hogy Budapesttel ellentétben Brüsszel városának van központi elmegyógyintézete a Boulevard de la Cambre 33. szám alatt. Igaz, ily módon a szállás és az étkezés is megoldódna.

Nyilvánvaló: ebből ugyan semmi sem lesz, nem is lehet. Nincs hogy, nincs miért legyen. Maximum egy kis demonstráció lesz a Schuman téren, amit majd ügyesen fényképez a köztévé, és tömegek nyomulnak majd a képernyőn. Lehet úgy filmezni akár húsz embert is, hogy húszezernek tűnjenek.

Viszont Dobó Istvánt tessenek kihagyni ebből a játékból, mert ha avval állt volna elibé Hegedűs, hogy a királyi segítség amúgy sem érkezik meg, álljanak inkább át a törökhöz és menjenek Bécs ellen, hát még korábban felkötteti, mint egyébként tette.

De a Békevonat jó ötlet. Sihuhúúú!

Szele Tamás