A múlt embereinek életéről szóló nyomok egyfajta kincsesbányát jelentenek; a hatalmas emlékművektől kezdve a személyes tárgyak töredékein át az emberi csontokig. De azok, akik ezeket a nyomokat hagyták, gyakran rejtélyesek. A kutatók most a modern tudományos technikáknak köszönhetően pontosan rekonstruálhatják, hogyan is néztek ki valójában ezek az emberek, és ezzel újra életre kelthetik a történelem rég letűnt alakjait. A LiveScience most összegyűjtötte a legjobb rekonstrukciókat.
Az ókori Egyiptom egyik utolsó fáraója
Az évek során többféle arcmásolat is készült már Tutanhamon ókori egyiptomi fáraóról, ám a legújabb változat hihetetlen, új betekintést nyújt a történelmi alak egyedi arcvonásaiba.
És bár történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodónak számított, Tutanhamon nevét szinte mindenki ismeri: hírneve nagyrészt annak köszönhető, hogy 1922-ben felfedezték a Királyok völgyében rejlő sírját (Howard Carter vezetésével), ami
az egyetlen, teljes épségében fennmaradt fáraósír, ami az egyetemes régészet legnagyobb szenzációjaként tartják számon.
A kutatók ezúttal CT (komputertomográfiai)-, valamint röntgenfelvételeket használtak az ifjú fáraó koponyájáról. Az elemzés során megállapították, hogy koponyája nemcsak valamivel hosszabb volt az átlagosnál, hanem rendkívül nagy agytérfogattal is rendelkezett. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, egy átlagos ember agytérfogata például körülbelül 1234 köbcentiméter, Tutanhamoné azonban 1432 köbcentiméter volt.
Egy ismertlen, középkori skót hölgy
A modern törvényszéki tudománynak és technológiának köszönhetően a tudósok bepillantást nyerhettek a középkori Skócia életébe, miközben elkészítették ennek a középkori nőnek az arcrekonstrukcióját. Ahogy arra a kutatók emlékeztettek, a hölgy egyike volt annak a három csontváznak, amelyet az egyik középkori skóciai kriptában találtak.
Ezt az élethű arcrekonstrukciót Chris Rynn, igazságügyi koponyaantropológus készítette, aki úgy nyilatkozott, hogy ez volt „a legszimmetrikusabb koponya", amivel valaha is dolgoztak a munkatársaival.
Így nézett ki egy 18. századi vámpír
A Connecticut állambeli Griswoldban temették el azt a férfit a 18. század végén, aki láthatóan számos titkot rejtegetett. A szakemberek ugyanis úgy fedezték fel ennek az 55 éves férfinak a maradványait, hogy a combcsontjai keresztben voltak a mellkasán. Ahogy arra a tudósok emlékeztettek,
ez a feltűnő jel arra utal, hogy a helyiek vámpírnak gondolták a férfit és ennek megfelelően kezelték, majd temették el.
Történelmileg az emberek akkoriban ugyanis úgy hitték, hogy azok a betegek, akik ehhez a férfihoz hasonlóan tuberkulózisban haltak meg, vámpírok voltak. A rekonstrukció azt azonban jól mutatja, hogy az itt örök nyugalomra helyezett egyénnek nincsenek túlméretezett szemfogai.
Egy fiatal egyiptomi gyermek arca
Osztrák és német tudósok azt akarták kideríteni, hogy mennyire pontosak az úgynevezett „múmiaportrék" (a múmiák elejére rögzített képek), ezért CT-vizsgálatot végeztek egy fiú múmiáján, amelyet az egyiptomi Kairótól délnyugatra fekvő Hawara piramisához közeli temetőben találtak.
Ezt az információt felhasználva és a korábbi röntgenfelvételeket elemezve felfedezték, hogy az általuk készített háromdimenziós (3D-s) digitális kép szinte pontosan úgy néz ki, mint a festmény, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a fiú (aki Krisztus előtt 50 és időszámításunk szerint 100 között élt) valamivel idősebbnek tűnt a portréján.Amint arra a tudósok emlékeztettek, a múmiaportrék népszerű hagyománynak számítottak egyes egyiptomiak körében a görög-római időkben, körülbelül a Krisztus utáni első századtól a harmadik századig.
Ötzi, a jégember rekonstrukciója
Ötzit, a jégembert túrázók fedezték fel az Ötztáli-Alpokban, az osztrák-olasz határ mentén. A más néven hauslabjochi emberként emlegetett jégember egy körülbelül 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, a Hauslabjoch közelében, 3210 méter magasan találtak meg.
Az eddigi felfedezések alapján Ötzié a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holtteste.
Az eddigi tudományos eredmények alapján valamikor Krisztus előtt 3350 és 3100 között élhetett, és 46 éves kora körül halhatott meg, ami a szakemberek szerint hosszú életet jelentett egy rézkori ember számára.
A most elkészült arcrekonstrukció egy hosszú orrú, mélyen ülő szemű, időjárás által megviselt bőrű és hajú férfit mutat.
Így mutatott VII. Henrik arca
A fotogrammetriának köszönhetően Matt Loughrey grafikusművész elképesztően fotorealisztikus rekonstrukciót tudott készíteni az 1509. április 21-én elhunyt VII. Henrik angol királyról. A szakember a király halotti maszkját, egy 1509-ből származó viaszmaszkot használt fel ehhez, amely megőrizte a király képmását. Loughrey ezzel „keltette életre" az uralkodó arcát.
Az első Tudor-házi király a történelemben csak rózsák háborújaként emlegetett eseménysorozat idején élt: a középkori Anglia több mint három évtizeden át tartó dinasztikus felhangú összecsapás-sorozata során két nagy főúri párt, a Lancasterek és a Yorkok vetélkedtek a kormányzat irányításáért. Henriket másodszülött fia, a hírhedt VIII. Henrik követte a trónon, akire virágzó országot, teli pénztárat és tekintélyes hajóhadat hagyott.
Hilda, a druida
Skócia egyik legrégebbi ismert druidája, a „Hilda" névre keresztelt hölgy a vaskorban élt, és feltételezhetően valamikor Krisztus előtt 55 és időszámításunk szerint 400 között halt meg.
Fogatlan koponyáját és maradványait Skócia északi partjainál, Stornowaynél, a Lewis szigeténél találták meg.
A most közzétett rekonstrukció a druidanő arcának viaszból készült újrateremtése, amely göcsörtös ráncokat mutat, valamint jól látható, erős elszántságot.
Ez itt III. Richárd király arca
Ellentétben William Shakespeare szélsőséges ábrázolásával, aki gúnyos gazemberként mutatta be III. Richárd királyt, az uralkodónak a most készült, új arcrekonstrukciója már jóval kedvesebb arcot mutat. A tudósok azonban figyelmeztetnek arra, hogy természetesen nem lehet valakinek a jellemét csak a kinézete alapján megítélni.
Mint ismert, III. Richárd király csontjait egy parkoló alatt tárták fel az angliai Leicesterben. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy 1485-ben bekövetkezett halála után a testét megverték, mielőtt sietve eltemették volna.