Forrás: [origo] | Elter Tamás | 2022.12.27.

Egészen mostanáig azt feltételezték a tudósok, hogy az állandó tűzgyújtás és használat képessége a modern ember privilégiuma volt, amire nagyjából ötven-hetvenezer éve tett szert a Homo sapiens. Egy dél-afrikai ásatáson előkerült bizonyítékok szerint azonban egy egészen 2015-ig ismeretlen kihalt emberfaj a Homo sapiens előtt csaknem kétszázezer évvel korábban már rendszeresen használta a tüzet.

A tűzhasználat fontos szerepet játszott a korai emberhordákra veszélyes ragadozók távoltartásában, sőt, bizonyos betegségek kialakulásának a megelőzésében is.

Az őstörténészek mindeddig azon az állásponton voltak, hogy a tűzgyújtás képessége csak az után alakult ki, hogy a Homo sapiens elhagyta Afrikát és a faj szétszóródott Eurázsia területén.

A korábbi archeológiai bizonyítékok alapján a tűzgyújtási képesség kialakulását és általánossá válását 50 és 70 ezer év közé tették a tudósok, a legutolsó, egyben a legnagyobb pleisztocén eljegesedés, az úgynevezett Würm-galciális idejére.

Valószínű, hogy véletlenszerűen, villámcsapás vagy erdőtüzek nyomán sikerült ezt az emberi fejlődést forradalmasító tudást elsajátítania az őseinknek, és rájönniük arra, hogy a tűz mennyi mindenben megkönnyítheti az életüket. A tűgyújtás és használat képességét azonban már jóval korábban és nem is a Homo sapiensnek sikerült először elsajátítania, a legfrissebb bizonyítékok szerint.

Megdőlni látszik, hogy csak a nagy agytérfogatú hominidák voltak fejlettek

A frissen feltárt archeológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a csak 2015-ben leírt és mindaddig ismeretlen, primitívnek tartott emberfaj, a csimpánzszerű koponyával rendelkező Homo naledi tüzet használt étel főzésére és a földalatti barlangok sötétjében való tájékozódáshoz, annak ellenére, hogy az agytérfogata mindössze az egyharmada volt a miénknek.

„Hatalmas bizonyítékaink vannak erre, óriási mennyiségűben széndarabkák, több ezer megpörkölődött állati csontmaradvány, tűzrakóhely, és megégett agyag"- ismertette a felfedezést a New Scientist tudományos portálnak Lee Berger, a dél-afrikai Witwatersrand Egyetem kutatója.

Ez a jelenleg is elemzés alatt álló leletanyag forradalmasíthatja az összetett viselkedésformákra vonatkozó ismereteinket, amiket eddig csak a nagy agytérfogatú hominidák, a neander-völgyiek és a Homo sapeins privilégiumának tartottak a kutatók.

A Homo nadelit 2013-ban fedezték fel a dél-afrikai Rising Star barlangrendszerben,

ahová két barlangásznak sikerült bejutnia egy addig feltáratlan nagy üregbe egy hihetetlenül szűk járaton át.

A barlang agyagos talaján rengeteg fosszilis csontmaradványra bukkantak, amiket 2015-ben egy új emberfaj, a Homo nadeli maradványaiként írtak le.

A maga idejében fejlettebb képességekkel rendelkezett, mint a Homo sapiens

Ma már tudjuk, hogy a Homo nadeli átlagosan körülbelül 144 centiméter magas volt, és körülbelül 40 kilogrammot nyomott. Különös keveréke volt a primitív és a modern emeber jellemzőinek, majomszerű vállaival, apró agyával, amely csak éppen nagyobb volt, mint egy csimpánzé – nyilatkozta Lee Berger.

A Homo nadeli fosszilis maradványainak 2017-es kormeghatározása azonban azt mutatta, hogy hozzávetőleg 230 000-330 000 évvel ezelőtt élt, ami azt jelenti, együtt létezhetett a Homo sapiens-szel, amely körülbelül 300 000 évvel ezelőtt fejlődött ki Afrikában.

A régészeti bizonyítékok azt tanúsítják, hogy a Homo nadeli már jóval a Homo sapienst megelőzően

összetett módon használta a tüzet, és ismerhette a tűzgyújtás képességét.

A dél-afrikai Rising Star barlangrendszerben feltárt maradványok arra utalnak továbbá, hogy a H. nadeli egyedei kontrolláltan tartották fenn a tüzet, vagyis nemcsak a tűz meggyújtására, hanem annak a folyamatos táplálására is képesek voltak, csaknem kétszázezer évvel a H. sapiens előtt.

A barlangban 15 egyed maradványait tárták fel, a tűz rendszeres használatának egyértelmű bizonyítékaival. Mindez azt sugallja, hogy ez a majomszerű emberelőd olyan rendkívül fejlett kognitív képességekkel rendelkezett, amire a Homo sapiens csak sokkal később tett szert.