Forrás: Új Világtudat | 2019.01.12.

Ben Davidson, a Space Weather News alapítója a "Földi Katasztrófa Ciklusok" című hat részből álló videósorozatát az 57 oldalas "Ádam és Éva története" című könyv alapján készítette el, melyet "Chan Thomas" írt, és amelyet a CIA az 1963-as megjelenését követően titkosított, majd 2013. június 24-én részben nyilvánosságra hozott egy meglehetősen letisztított formában a CIA weboldalán.

Thomas ciklikus póluseltolódás elemzése sok szempontból különbözött attól, amit Charles Hapgood az akkori könyvében, a "Föld változó kérge"-ben javasolt.

Davidson szerint Thomas pontosabb magyarázatot adott arra, hogy hogyan történik egy pólusváltás, ami arra ösztönözte a CIA-t, hogy titkosítsa Thomas könyvét. Az "Ádám és Éva története"-t 1963-ban az Emerson House jelentette meg, 1965-ben a harmadik kiadást is megélte, majd 1993-ban a Bengal Tiger Press publikálta. Nem világos, hogy mikor, miért és hogyan titkosította a CIA Thomas könyvét, de az a tény, hogy a CIA végül úgy döntött, hogy 2013-ban kiadja egy rendkívül lecsupaszított verzióját, nagyon jelentős. (1)

Videósorozatának első részében Davidson egy ellentétes álláspontot mutat be Hapgood vándorló pólus hipotézisével szemben, amely a CIA által titkosított Thomas által írt könyvben szerepel. Hapgood egy 40 fokos póluseltolódást írt, amely 5000 évenként ismétlődhet a Föld változó kérgében, ahol a korábbi földrajzi pólusok minden kéreg elmozdulással a Föld felszínén vándorolnak.

Ehelyett Thomas egy szinte 90 fokos hatalmas elmozdulásról írt, melynek során mindkét pólus kevesebb mint egy nap alatt a trópusokig eljut, majd a következő ciklus után visszatér a korábbi poláris pozíciókba:

"Negyed-fél nap alatt a pólusok majdnem az egyenlítőig elmozdulnak, és elszabadul a pokol. A légkör és az óceánok nem mozdulnak el a kéreggel együtt - csak nyugatról keletre forognak, és az egyenlítőnél ez a sebesség 1600 kilométer/óra. Normális esetben naponta egy fordulat történik. Tehát, míg a kéregben az egyenlítő felé tolódnak el a pólusok, a szelek és az óceánok keleti irányba haladnak, szuperszonikus sebességgel fújva át a föld felszínén, és több kilométer mélységű vízzel árasztják el a kontinenseket ...

Láthatjuk tehát, hogy a jégkorszak nem a jég előrehaladásának és visszavonulásának kérdése; Egyszerűen arról van szó, hogy a Föld különböző területei különböző időpontokban a poláris régiókban vannak, és a pozíciók közötti változások a nap egy töredéke alatt lezajlanak."

Thomas egy táblázatot is bemutatott, amelyben leírta, hogy például az északi pólus az északi félteke régiói között hogyan fordult oda és vissza, miután közel 90 fokos szögben megdőlt.

Thomas közel 90 fokos ciklikus póluseltolódással kapcsolatos következtetése, amely évszázadokon át el- és visszafordítja a pólusokat, volt a fő oka annak, amiért Davidson szerint a CIA titkosította Thomas munkáját. Ha az északi és a déli pólusok 90 fokkal el- és visszafordulnak, akkor kevés bizonyíték lenne az előző póluseltolódásokra, mivel ezek a jég vastag rétegei közé kerülnének.

Ez a paleomágnesség tudományához vezet bennünket - a Föld mágneses mezőjének a sziklákban, ásványi anyagokban vagy régészeti anyagokban történő feljegyzéseinek tanulmányozása -, amelyet a Föld mágneses pólusai történelmi elmozdulásainak meghatározására használnak. (2)

Davidson számos tudományos cikket idéz, amelyek a vulkanikus helyekről származó paleomagnetikai adatokat tanulmányozták.

A "Valódi poláris vándorlás: A kainozoikus és mezozoikus paleomagnetikus pólusok elemzése" című 1985-ös tanulmány megállapította, hogy "a pólus az elmúlt 180 millió év alatt 22 fokos vagy 10 fokos mozgást ért el." Ez jóval kevesebb, mint a 40 fokos vándorló pólus hipotézis, amely Hapgood szerint közel 5000 évenként ismétlődik. (3)

Egy másik, 2001-es "A föld forgási tengelyének stabilitása az elmúlt 130 millió évben" című tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy "a perdületi tengely időátlagolt pozíciója legfeljebb 5 fokkal tért el az elmúlt 130 millió évben jelezve, hogy a köpeny tömeg heterogenitása nem változott elég gyorsan ahhoz, hogy valódi póluseltolódás történjen." (4) Davidson ezeket, és egy 2018-as tanulmányt idézett, mint a legfontosabb tudományos bizonyítékokat Hapgood vándorló pólus hipotézisének megcáfolására. (5)

De, ahogy Davidson rámutatott, a paleomagnetikus vizsgálatok tudományos adatai nem foglalkoztak Thomas póluselméletével, amely földtani idő alatt fordul elő, ezáltal azt sem, hogy a pólusok nem több millió éven keresztül mozdultak el, ahogy azt a kutatók tévesen következették:

"Minden munka ezeket a hibás tanulmányokat használja, különösen a hosszú távú átlagos pólus pozíciót, és egyik sem foglalkozik a ping-pong váltás problémájával, ahol az átlagos pólus pozíció ugyanolyan helyzetben lenne a több millió év alatt."

Davidson úgy véli, hogy Hapgood, aki a 2. Világháború idején a CIA elődjének, a Stratégiai Szolgálatok Hivatalának dolgozott, 1958-as könyvével egy "korlátozott kiszivárogtatásban" vett részt, hogy az igazság egy részét megismerje a közvélemény, de oly módon, hogy végül kétségbe lehessen vonni.
 

Davidson idézett egy "World in Peril" című 1994-es könyvet az egykor minősített információról, amely egy sarkvidéki felfedezőtől, Maynard White-tól származik, aki beszélt a fiának, Kennek (a könyv szerzőjének) az 1948-ban tartott titkos Pentagon találkozókról, ahol a ciklikus póluseltolódás bizonyítékainak eltitkolását vitatták meg:

"Az egyik tudományos találkozón, melyen White őrnagy 1948 elején részt vett a Pentagonban, a tudósok megvitatták, hogy a nyilvánosságot figyelmeztessék-e a folyamatban lévő poláris eltolódás jelenségéről. A tudósok egyike sem értett egyet abban, hogy visszatartsák az információkat a nyilvánosságtól, másrészt nem tudtak megállapodni arról, hogy hogyan tegyék közzé. Ennek a jelenségnek a megismerése már önmagában is elpusztíthatja a társadalom erkölcsi tartását. A félelmek nyilvánvalóan megalapozatlanok voltak, mert amikor az 1950-es évek elején egy újságcikkben és egy magazinban is megjelentek az eltolódás jelenségéről szóló információk, meglepő módon nem érkezett olyan reakció, amely szerint látszólag meg lenne döbbenve a vallásos vagy a hitetlen nyilvánosság." (6)

Tekintettel a Davidson által bemutatott tudományos adatokra a földi katasztrófa ciklusok sorozatára, nyilvánvaló, hogy a körülbelül 90 fokos fizikai póluseltolódások történelmileg rögzíthetők voltak, és hogy ez már 1948-ban ismertté vált a kormányzati hatóságok számára.

Ez pedig elvezet minket a kritikus kérdéshez: "Mi váltja ki a geofizikai póluseltolódást?"

Hapgood és Albert Einstein, aki Hapgood 1958-as könyvének előszavát írta, úgy gondolta, hogy a jég felhalmozódása az északi és a déli pólusok között az, ami kiváltja a kéreg elmozdulását (geofizikai póluseltolódásás). Einstein a következő indoklást adta a kiváltó mechanizmusra:

"Egy sarki régióban folyamatos a jég lerakódása, ami nem szimmetrikusan oszlik el a póluson. A Föld forgása ezekre a nem szimmetrikusan lerakódott tömegekre hat, és centrifugális lendületet hoz létre, amely a Föld merev kérgébe kerül át. Az így folyamatosan növekvő centrifugális lendület, amikor elér egy bizonyos pontot, a földkéreg mozgását eredményezi a Föld többi részén, és ez a poláris régiókat az egyenlítő felé tolja."

Davidson sorozatának első részében azt állítja, hogy Einstein végül szakított Hapgood-al, amikor rájött, hogy a jég mennyisége a pólusokon nem lesz elegendő a kéreg elmozdulásának kiváltásához, amint azt korábban Hapgood adataiból megállapította.

Hapgooddal ellentétben Thomas úgy vélte, hogy a magyarázat az, hogy valami a Föld belsejében történik, ami gyakorlatilag maga a kiváltó mechanizmus. Thomas a következőket írta:

"Néhány ezer évente a semleges anyag a 1385 km sugarú belső magból kilép az 2092 km vastag olvadt külső magba, és a Föld belsejében szó szerint atomrobbanás lép fel. A külső mag nagy energiájú rétegében fellépő robbanás teljesen megzavarja az olvadt külső mag és a külső 100 kilométer vastag olvadt rétegének elektromos és mágneses szerkezetét. Végül a jégsapkák számára lehetővé válik, hogy eltolja a föld burkolatát a belseje körül, a sekély olvadt rétegek pedig kenőanyagként szolgálnak az eltolódás számára."

Thomas a Föld belsejéből kilépő "semleges anyagot" a napkitöréshez hasonlítja, mivel ezek állítólag ugyanazon irányadó univerzális elven alapulnak az atomokban és a galaxisokban. Következésképpen Thomas azt sugallja, hogy a napkitörést vagy mikronovát kibocsátó Nap esetében a kiváltó mechanizmus hasonlít ahhoz, ami a Föld belső magjában kiváltja az energiahullámok felszabadulását, amelyek végül mind a mágneses, mind a fizikai pólusokat akár 90 fokkal is eltolhatják egy ciklikus mintában.

A "World in Peril"-ben a kiváltó mechanizmust a Föld mágneses mezőjének eltolódásaként írják le, amit Davidson idéz:

"Az ismételt kísérletek alapján megállapították, hogy ahogy a 'mágneses pólus közeledik a földrajzi pólushoz', a 'mágneses' pólus egy bizonyos ponton felgyorsítja a konvergencia sebességét, mintha a 'földrajzi' pólus felé centripetális erővel húzná, és ugrik, hogy egybeessen; de a pólusok egybeesése helyett a 'mágneses' pólus gyorsan 'átfordul' a 'földrajzi' pólus körül, és az egyenlítő felé fordulnak, mintha egy centrifugális erő lenne, és olyan helyzetbe kerül, ahol a két tengely megközelítőleg 89- fokos eltérést mutat. Miután ez a poláris 'váltás' megtörtént, a tengelyek fokozatosan hosszú időn belül kezdenek újra konvergálni."

A Major White és az Amerikai Légierő Sarkköri felderítő egysége által megkapott minősített információk szerint a mágneses pólusváltás a kéreg elmozdulásának kiváltó tényezője, ami majdnem 90 fokos geofizikai póluseltolódáshoz vezet, ahogy azt a "World in Peril" leírása ismerteti:

"A World in Peril megállapításai magyarázatot adnak arra vonatkozóan, hogy a Pentagon tudósai hogyan határozták meg, hogy világunk hogyan alakult a történelem előtti időkben, és hogy egy újabb Földet átalakító kataklizma történhet hamarosan. Most már megérthetjük, hogy a sarkvidéki permafrosztban található mamutok és masztodonok hogyan fagyhattak meg azonnal a szubtrópusi vegetációval a szájukban és a gyomrukban. A World in Peril lehet az egyetlen olyan nyomtatott könyv, amely pontosan elmagyarázza a tudósok számára 200 éve ismert jelenség meggyőző kiváltó mechanizmusát, mint 'kéregeltolódást', és hogy mit jelent." (7)

(1) - https://www.cia.gov/library/readingroom/docs/
(2) - https://hu.wikipedia.org/wiki/Paleom%C3%A
(3) - https://www.researchgate.net/publication/2531
(4) - http://adsabs.harvard.edu/abs/2001E&PSL.18
(5) - https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/fu
(6) - https://www.amazon.com/World-Peril-Scientif
(7) - https://www.exopolitics.org/massive-pole-shift