Az amerikai energiaügyi minisztérium alá tartozó Lawrence Berkeley National Laboratory munkatársai tették közzé az eddigi kísérletek eredményeit, amelyek kifejezetten biztatóak. Eszerint sikerült összeállítani egy olyan új műanyagot, amelynél a különböző adalékanyagok (így például a színezékek és a terméket megerősítő kemikáliák) eltávolítása nem ütközik komoly akadályokba, vagyis a több alkalommal való újrafelhasználás egy erős, nagyjából 12 órán át tartó savfürdővel megoldható lenne. Ez azért jelent komoly áttörést, mert jelen pillanatban éppen ez jelenti az egyik legnagyobb problémát, hiszen a molekulalánchoz kapcsolódó egyéb anyagok eltávolítása számos esetben bizonyul nehéznek, illetve teljesen lehetetlen feladatnak. A polydiketoenamin (PDK) esetében viszont ezek a kapcsolatok visszafejthetők, így az adalékokat viszonylag könnyen leválaszthatjuk, magát a műanyagot pedig újrahasznosíthatjuk.
A bolygón felhalmozódó műanyag hulladék egyre nagyobb fejfájást okoz, az ellenlépések azonban még messze vannak az ideális szinttől. Egyes országok ugyan számos lépést megtettek már, ezt azonban ellensúlyozza, hogy a legzöldebb államok egyszerűen kiszervezik a piszkos folyamatokat az ázsiai régióba, így szabadulva meg annak terheitől (és a kellemetlen statisztikai adatoktól), miközben mások szinte semmilyen intézkedést nem hoztak meg a hulladékhegyek megfelelő kezelése érdekében. Az újrahasznosítás aránya globálisan néhány százalékra becsülhető, ez a legjobb helyeken sem haladja meg a 25 százalékot, a fenti új anyag elterjedésével azonban radikális módon csökkenthető lenne a probléma mérete. Ehhez persze a kereskedelmi forgalomban való megjelenés kell, ami viszont további teszteket igényel, ehhez ugyanis nem elég azt igazolni, hogy a savfürdőben a különböző adalékanyagok hozzáadása nem jelent akadályt (eddig ezt sikerült kimutatni, többek között színezékekkel és tűzálló anyagok kipróbálásával).
Belátható időn belül kiderül, hogy a PDK mennyiben jelent megváltást, a további fejleményekről mi is hírt adunk majd.
