2021-ben is kiemelten foglalkoztunk a magyar sajtó helyzetével. Megnéztük, hogyan kezelte a közmédia a járvánnyal kapcsolatos információkat, milyen Magyarország-képet mutatnak a megyei lapok és hogy milyen az ellenzéki pártok saját bulvármédiája. Eközben az országot egyre több kritika éri, Orbánt a sajtószabadság ellenségeként tartják számon.
Az MTI-nél 2021 is mozgalmas volt
A Magyar Távirati Iroda dolgozóinak elmondása és a birtokunkba került belső levelezések alapján 2020 decemberben mutattuk meg, hogyan korlátozzák, mi jelenhet meg az MTI hírfolyamában. Kiderült például, hogy csak korlátozottan szabad beszámolni a papi pedofíliával vagy az emberi jogokkal kapcsolatos témákról, és sok anyag tűnik el rejtélyes körülmények között vagy jelenik meg órákkal később.
Év elején aztán azt is bemutattuk, miként működik az MTI-s cenzúra a fotószerkesztőségben. Politikai alapon születő döntésekről, torzított valóságábrázolásról számoltak be a hírügynökségnél dolgozó fotósok. „Érzékeny téma esetén az MTI főszerkesztőjének, valamint a Miniszterelnöki Kabinetirodának is el kell küldeni ellenőrzésre a fotókat és a képaláírásokat” – mondta a Szabad Európának egy fotós.
Fordulópont volt a 2015-ös menekültválság, amikor „egyértelmű utasítás volt, hogy csak életerős férfiakat fotózhatunk” – fogalmazott egyik forrásunk. Ezt visszaigazolja a fotóarchívum is, szinte egyik napról a másikra tűntek el a nőkről és gyerekekről készült képek.
Tilos ma már Orbán Viktor környezetét fotózni. A hírügynökségnél dedikált fotósa van a miniszterelnöknek, de többnyire a Miniszterelnökség fotósának anyagait kell átvenni az MTI-nél is. Csak gondosan megválogatott képeket publikál a hírügynökség a miniszterelnökről, amelyen tárgyal, bejelent, kezet fog vagy interjút ad valamelyik baráti médiumnak.
Ezzel párhuzamosan az ellenzéknek a fényképeken is egyre kevesebb figyelem jut. „2010 előtt ugyanúgy feladatunk volt az ellenzéki politikusokat és kormányellenes megmozdulásokat dokumentálni, mint a kormánypártiakat. Ez azonban mára teljesen kikopott az MTI kínálatából a kormányváltást követő években” – hívta fel rá a figyelmünket az egyik fotós. Néhány keresést lefuttatva az MTI Fotóbank-archívumában magunk is meggyőződhettünk erről. Ellenzéki politikusokról szinte csak kampányidőszakban és parlamenti felszólalás közben közöl fotót az MTI, de előfordul, hogy akkor sem.
Érzékeny téma a koronavírus-járvány is. 2020. március 25-én egy sorozat részeként olyan fotót közölt az MTI, amelyen egy pár, a Szent László Kórháznál földre dobott gumikesztyű volt látható. A közölt képet az MTI később visszavonta, a fotószerkesztőség vezetőjét pedig felmentették szerkesztői posztjáról. Forrásunk szerint a felmentés oka az volt, hogy olyan képet engedett megjelenni, amely „nem megfelelően jeleníti meg a koronavírus elleni védekezést”. Az érintett szerkesztő fotósként továbbra is az MTI-nél maradhatott.
Áprilisban az MTI Fotóbankja mintegy 2800 találatot adott a koronavírus keresőszóra a korábbi harminc napból. A képek kivétel nélkül azt mutatták, hogy országszerte embereket oltanak be rendelőben, oltóponton, az otthonukban vagy a honvédségi oltóbuszok egyikén. Kórházakról, lélegeztetőgépekről, védőfelszerelésbe öltözött orvosokról, ápolókról semmit nem láthatunk.
Hasonló volt a helyzet a közmédiában is. Ez annak a fényében nem meglepő, hogy a Szabad Európa korábban már közzétett egy belső e-mailt, amelyben egy szerkesztő leírta: úgy kell bemutatni a járványhelyzetet, hogy abból úgy tűnjön, „nálunk nincs akkora gond, mint bárhol máshol”.
Az ugyanakkor nem igaz, hogy egyáltalán ne lehetett volna látni magyarországi Covid-osztályt belülről. Az MTI párszor közölt fotósorozatot kórházi Covid-osztályról.
2021-be is volt belső botrány az MTI-nél. A hírügynökség elbocsátotta két munkatársát, mire szolidaritásból hárman felmondtak. A szakszervezet levélben tiltakozott a közmédia vezérigazgatójánál.
A megyei lapok Magyarországa
Nyáron megnéztük, milyen Magyarországot tárnak olvasóik elé a nyomtatott megyei lapok. Az utóbbi években az összes helyi napilap a kormányközeli KESMA alá került, és az újságokban egyre több az egységes, központi tartalom. A zuhanó példányszám ellenére még mindig óriási tömegeket érnek el a nyomtatott megyei napilapok, amelyekben hol erősebben, hol áttételesebben érvényesül a kormányzati narratíva.
A minden megyei lapban megjelenő, legalább kétoldalnyi központi tartalomnak elvileg az országos hírekről kellene szólnia, de itt tényleg csupa olyan cikket találni, mintha a Kormányzati Tájékoztatási Központban írták volna. Ezek alapján Magyarország nagyon jó helyzetben van, hiszen most is lesz nyugdíjprémium, milliárdok jutnak bölcsődefejlesztésre, fejlődik a MÁV.
A helyi közélet felől érdeklődők számára az is kiderül, hogy fejlődnek a települések, a megye és az ország is, a vidéki turizmus pedig pörög a lapok cikkei alapján. Abban a megyében is van fejlődés, amelynek székhelyét nem a Fidesz irányítja, csak ott ez a megyei közgyűlésnek vagy a kormánynak köszönhető: megújuló utak, épülő sportcsarnok, magyar vakcinagyár, helyi lakosok támogatása voltak a főbb témák.
A lapokban a hangsúly természetesen a helyi tartalmakon van. A legtöbb írás tulajdonképpen arról szól, hogy milyen nagyszerű az élet az adott megyében. Nyáron szabadtéri programok, falunapok ideje van, így szinte mindennap be lehet számolni valamilyen eseményről, legyen az őszibarack-fesztivál, rozénap, vasutasnap, virágos települések versenye, képzőművészeti fesztivál, helytörténeti kiállítás vagy fogathajtóverseny.
A propaganda itt kevésbé erőteljes, de azért érdemes megemlíteni Kocsis Fülöp érsek-metropolita Hajdú-Bihari Naplóban közölt interjúját. A főpásztor szerint ugyanis az LMBT „ideológiai támadás”, és a gyerekeket az onnan érkező „impulzusok késztetik homoszexualitásra, nemváltásra”. Ráadásul „az LMBT-érzékenyítés a rosszra hajló emberi természettel függ össze”. Kocsis szerint ugyanis az LMBT-aktivizmus valójában „támadás az emberiség ellen, káoszt akar előidézni”, a végső cél pedig az emberek elbutítása.
Tőlük retteg Orbán
Ugyanakkor az is kiderült, hogy egyáltalán nem csak a kormányoldal sajátja a politikai bulvár. Az utóbbi években ellenzéki oldalon is kiépült egy sajátos közeg, amelynek jelentős része pártokhoz kötődik. Ez a sajátos világ nem centralizált, mint a kormányoldali szerkesztőségeké. Több, egymástól független szerkesztőség van kisebb-nagyobb cégek, magánszemélyek vagy alapítványok tulajdonában. Stílusukban, professzionalizmusukban is eltérnek egymástól. Többségükre viszont igaz, hogy írásaik főleg politikai hangulatkeltésre alkalmasak, közügyeink megvitatásához, a világ jobb megismeréséhez kevésbé járulnak hozzá. Ennek megfelelően híreket, közleményeket vesznek át a saját stílusukban – de azért ez alól is akad kivétel.
Érdemes végigböngészni a DK-közeli és a Jobbikhoz köthető oldalak elemzését, amelyek között van olyan is, amely 77 regionális kiadással rendelkezik. Ezeken olyan gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint például „Gyurcsány Ferenc méltóságteljes megemlékező gondolatokkal mutatott rá október 6-a lényegére. Mi megborzongtunk, ahogy olvastuk.” „Harsány Dobrev-gyűlölet és mellbevágó személyi kultusz a vasárnapi Márki-Zay-szeánszon.” „Varga Judit egy angolnát megszégyenítve siklott el az RTL kínos kérdései elől… Varga Judit ezzel a »csellel« a magyar embereket köpte arcon.”
Cikksorozatunk második részében az MSZP-hez és az LMP-hez köthető oldalakat néztük végig. Számos hír- és véleményoldal kötődik a Magyar Szocialista Párthoz. Ezek között van olyan, amelyet nyíltan vagy félig nyíltan felvállal a párt, és olyan is, amely ugyan névtelen, de a cikkekből egyértelműen kiderül, hova húznak a készítői. A paletta tartalmi szempontból is széles, a bulvártól a híroldalig terjed. „Nagy gondban a DK! Itt a lista, amit Gyurcsány szívesen elásna!” és „Orbánék már érzik a vesztüket – Elképesztő bejelentést tett a miniszterelnök!” – írta például a Pesti Bulvár, amitől nem maradt le a Balra Magyar sem, amikor arról írt, hogy „Az MSZP nagyágyúja kukoricára térdeltette Orbán kedvencét – nagyon leiskolázta az MSZP-s politikus Novákot” vagy hogy „Tisztességtelen eszközökkel lett leváltva egy egyébként jó képviselő. Reméljük, Hadházy úr bele tud nőni Tóth Csaba kabátjába a zuglói körzetben.” Az MSZP-hez köthető az alapvetően híroldalként, az újságírás szabályai és logikája alapján működő Hírklikk is, amelyet neves újságírók készítenek. Az LMP pártmédiája visszafogottabb, de néha ott is megszalad a billentyűzet, ha Orbán Viktorról vagy Gyurcsány Ferencről van szó.
Egyre látványosabb külföldön is a magyar helyzet
Több, független szakmai szervezet is felhívta a figyelmet arra, mennyire sérül Magyarországon a sajtószabadság. A Reuters Intézet szerint például a kormány nemcsak pénztranszferekkel avatkozott be a médiapiac működésébe, hanem például a tudósítási lehetőségek szűkítésével is. Ennek egyik példája a koronavírus-járvány kezelése: a kormány nem adott hiteles és egyértelmű információt a járvánnyal kapcsolatos adatokról, a járványra való hivatkozással sokáig nem lehetett élőben kérdezni a kormányt, így csak olyan kérdésekre válaszoltak, amelyeket előzetesen kiválogattak, a sajtót pedig kitiltották a kórházakból. Mindennek eredményeként a régióban Magyarországon bíznak az emberek a legkevésbé az eléjük tálalt hírek hitelességében. A Reuters Intézet elemzése külön problémaként említi, hogy a közmédia hitelessége alacsony Magyarországon, és hogy az ország az egyik mintapéldája annak, ahogy az állam foglyul tudja ejteni a médiát.
Az Európa Tanács jelentése szerint Magyarországon a médiaszabályozó hatóság (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, NMHH) politikai befolyás alatt áll. Emellett folyamatos és torzító állami beavatkozások történnek a médiapiaci versenybe a testület szerint. Egyfajta magyar sajátosság például az, hogy a papíron piaci médiacégek közel fele valójában állami hirdetésekből él.
A kettő együtt pedig azt hozza, hogy a média sokszínűségéhez (médiapluralizmus) és a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő feltételek folyamatosan romlanak az országban. Ezek pedig nem csak önmagukban való értékek, a demokráciának is nagyon fontos pillérei.
Különösen aggasztó a helyzet szerintük vidéken, ahol jelentősen visszafogták a vélemények szabad ütköztetésének lehetőségeit.
A médiaszabadság korlátozása a magyarok emberi jogait kockáztatja – ezt már az ENSZ szakértője mondta. A világszervezet jelentéstevője szerint különösen a közelgő magyarországi választásokon sérülhetnek az alapvető emberi jogok azzal, hogy az elmúlt évtizedben a budapesti kormány beavatkozott a médiaszektorba. Irene Khan egyhetes magyarországi látogatása után beszélt erről.
Mindezek eredményeként Magyarország 2021-re a 92. helyre csúszott vissza a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-listáján. 2010-ben még a 23. helyen állt Magyarország, azóta folyamatosan romlik a helyezése. Tavaly ráadásul első uniós kormányfőként a magyar miniszterelnök is felkerült a sajtószabadság ellenségeit összegyűjtő, 37 vezetőt tartalmazó listára a Riporterek Határok Nélkülnél. Szerintük Orbán Viktor hatékonyan számolta fel a média sokszínűségét gazdasági-politikai szélhámosságok révén, mára pedig megszerezte a magyarországi média nyolcvan százalékát.
Arról, hogy miként épült le a magyar sajtószabadság, itt írtunk részletesen. Újraírt médiatörvény, a kormánypárt igényeit maximálisan kiszolgáló Médiahatóság, bezárásra kényszerített független szerkesztőségek, kiszorított külföldi lapkiadók vagy a rádiós piac felszámolása és a reklámköltések manipulálása mind hozzájárult ahhoz, hogy ma már csak ahhoz jutnak el a kormánytól független média hírei, aki kifejezetten keresi.
