Wittner Mária fellélegezhet.
Mi többiek meg egy kicsit másképp leszünk eztán, mint eddig voltunk. Hornnal nem csak egy politikus, de a szocializmus, a közel és régmúlt egy darabja is meghalt. Ez a fura kettősség volt az mindig, ami érdekessé tette a karhatalmistából lett vasfüggönybontót, későbbi sikeres miniszterelnököt. Most az van Feleim, hogy mutatóban sincs élő jelenlegi vagy egykori miniszterelnöke az országnak, aki sikerrel nyúlt volna bele a pénzügyekbe.
Tévedés ne essék, Horn ugyanazt akarta amit Orbán. Csökkenteni az államadósságot, növelni a nemzeti összterméket és a reálbért. Csak neki összejött.
Ki gondolta volna a Bokros csomagos konszolidáció idején, hogy tizennyolc évvel később a kétszer akkora matolcsysta megszorítás is éppen csak a felszínen tartáshoz lesz elég, és semmi máshoz? Ki gondolta volna a kétharmados MSZP-SZDSZ kormányról és az ex pufajkás Horn Gyuláról, hogy 18 évvel később visszafogott, alkotmányozó hatalmával nem visszaélő úriembereknek fognak látszani egy akkor még liberális Orbán Viktor mellett?
És, ki gondolta volna a csilliárd évre titkosítás előtt, hogy hamarabb hal meg a horngyula, mint megismerjük a Nyírfa ügy pontos részleteit?
Mert sikeres gazdasági ciklus ide vagy oda, Horn kormánya a Tocsikozástól, Nyírfázástól, Postabankozástól is emlékezetes maradt, és akkor a Prisztás gyilkossággal kezdődő alvilági helyosztókról, a Boros Tamás felrobbantásával füstbe menő Energol ügyről, a Conti Car-os Csaszi gyilkosságról, vagyis az acélosnak és hatékonynak nem mondható közbiztonságról nem beszéltünk.
Ezekbe azért bele lehetett bukni akkor is, ha éppen túl voltunk a sikeres NATO népszavazáson, és a csatlakozás törvénybe illesztésén. Ennek ellenére Horn Gyula sikeres miniszterelnöknek számít még akkor is, ha ezt a sikert utódai ténykedése értékelte fel jelentősen. Vicces - vagy inkább kicsit szégyellni való - hogy utódaiba nem szorult annyi tökösség, mint ami a Bokros csomag keresztülvitelének politikai kockázatához kellett, se annyi mértékletesség, amivel képes volt megállni, hogy kétharmados többségével ne formálja saját képmására az országot.
Nyugodj békében, Gyula!
