A brit Munkáspárt, a hazájában nagy népszerűségnek örvendő NDK-s diktátortól, Erich Honeckertől örökölte a nagyszerű, minden fideszes szívét megdobogtató szlogent. A keletnémet nép nagy vezére, az NDK mindenható ura, a kommunista párt főtitkára, 1989. október 7-én mondta híres beszédében, hogy Vorwärts immer, rückwärts nimmer! (Mindig előre, sosem hátra!). Sajnos, Honecker is plagizált, igaz ő legalább tiszta forrásból, a magyar nép nagy vezérétől, egyenesen Rákosi Mátyástól nyúlta le az ötletet.
Utóbbi ugyan kopasz volt és köpcös, de még ezzel együtt sem volt akkora koponya, hogy egy ilyen veretes magvasság magától eszébe jusson. Kénytelen volt Leninhez fordulni. Nem hiába: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győztes vezére, Vlagyimir Iljics 1922-ben interjút adott a Manchester Guardian című brit lap újságírójának. A hosszú polgárháború után döcögve beinduló szovjet iparról mondta Lenin, hogy „Oroszország előre megy, nem hátra”. Igaz, ő hozzátette, hogy „lassan és szakaszosan”, de Orbán emberei ez utóbbi mondatot már nem olvasták.
Eddig tudtuk visszamenőleg felfejteni a mondás eredetét. Ha azonban alaposan utánanéznénk, az is kiderülhetne, hogy Lenin sem a saját hasára ütött, amikor ezt kitalálta, hanem Marxnál olvasta. A Tőke című művével ismertté vált gondolkodó, egy mélyszegénységben élő, angliai mosónőtől hallotta ezt a mondatot, aki ugyan nem a népre gondolt – Magyarországra még annyira sem, mert azt sem tudta, hogy létezik ilyen ország –, hanem a mosóteknőjére, ami állandóan csúszkált a mosókonyha kövezetén. Amikor a kihívott szakember megkérdezte tőle, hogy mi a baj, azt mondta neki, hogy állandóan elmozdul, előre megy, nem hátra. Mire a mester beleköpött a tenyerébe, munkához látott, és rövid három óra alatt végzett is a teknő javításával.
Ezt megelőzően Kézai Simon posztolt arról, hogy a magyarok, miközben a kalandozásnak nevezett hadjárataikkal fél Európát feldúlták és kirabolták – a férfiakat megölték, a nőket előbb megbecstelenítették – a harcmodorukra jellemző hátrafelé nyilazás közben gyakorta kiáltották, hogy előre, nem hátra. Ezzel az ellenséget akarták megzavarni, akik csak azt látták, hogy a nyíllal hadakozó vitézek előrefelé száguldanak lovaikkal, miközben hátrafelé lövöldöznek. Ezzel azonban sajnos nemcsak az ellent, de saját magukat is megtévesztették, mert egy idő után már egyikük sem tudta, hogy a ló megy előre, vagy a nyílvessző. Ennél korábbról nincsenek ismereteink. A cro-magnoni ember még analfabéta volt, ha tudott volna írni, akkor bizonyára ennél értelmesebb szöveget vésett volna fel a barlang falára.
Jó, Marx, a kalandozó magyarok és a cromagnoni ember csak vicc volt. A többi példa viszont tény, mint ahogy az is, hogy a jeles mondást Cseh Tamás – Bereményi Géza szövegével – is megénekelte a 424-es mozdonyról szóló dalban. „Ó, az én papám fűtő, /ó, az én papám fűt, /sivít a fekete mozdony, /mert az én papám fűti…Ó, van nekem fénykép, /kinéz tolatás közben, /előre, sohase hátra, /barátja állomásfőnök, /Előre, sohase hátra, / de jó, hogy nem vagyok árva.”
Tweet
Föld S. Péter 1951 október 4-én született újságíró, író, humorista. A budapesti Metropol munkatársa. 1980-1990 között a Lúdas Matyi újságírója. 1991-1998 között a Kurír rovatszerkesztője volt. Művei: A téma az ágyban hever (1987), Jó játék a rajzfilm (1988), Röhög a belosztály (1988), Adócsalók kézikönyve (1988), A kutyafáját (1988), Autós szextúrák (1988), Ahogy azt Móricka elképzeli (1989), Disznó viccek gyűjteménye (1989), Miért nem bírjuk az ügynököket? (2004), Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (2005).