A Csendes-óceán nyugati partvidékén honos rojtosfejű nyálkáshal egészen elképesztő méretűre képes szétnyitni a száját, csaknem olyan szélesre, mint amilyen a hal teljes testhossza.
Apró „szörnyecske" hatalmas szájjal
Az evolúció és a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás időnként egészen elképesztő testformákat produkál az állatvilágban. Mindez hatványozottan igaz a tengeri élővilágra, ahol a szárazfölditől jelentősen eltérő környezeti viszonyok, valamint a túlélésért vívott harc az élővilág tán legbizarrabb kreatúráit hozta létre.
És ebben a mezőnyben elsősorban nem is a legendák tengeri szörnyeit inspiráló leviatánok, hanem a mély és a sekély vizek apró „szörnyecskéi" viszik a pálmát. E „szörnyecskék" egyike a Csendes-óceán keleti partvidékén, az észak-amerikai kontinens vizeiben honos rostosfejű vagy csőlakó nyálkáshal (Neoclinus blanchard), ami kétségkívül az állatvilág egyik legbizarrabb szájstruktúrájával rendelkezik.
A rojtosfejű nyálkáshal az észak-amerikai földrész nyugati partszakaszának endemikus faja,
amely elterjedésének San Francisco az északi, a Kaliforniai-öböl pedig a déli határa. A nyálkáshal-alakúak népes rendjébe (Blenniformes) tartozó faj ezen kívül nem is lelhető fel a világtenger más térségeiben.
Egymást ijesztgetik az óriásira tátott félelmetes szájjal
Az első ránézésre nem túl különleges és legfeljebb 30 cm hosszú hal akkor válik ijesztő látvánnyá, ha szélesre tátja az elképesztően nagy száját, ahogyan az a lentebb beágyazott videón is látható.
Erre leginkább akkor kerül sor, amikor két rojtosfejű nyálkáshal territoriális harcba keveredik egymással.
A birtokát védő hal valamint az azt megszerezni kívánó rivális ilyenkor egymásnak rontanak,
és összefeszítik hatalmasra tátott szájukat, mintha csak csókolóznának.
Ennek furcsa akciónak az a célja, hogy a halak felmérjék, melyiküknek nagyobb a szája, mert a vetélkedők közül ez utóbbi lesz a győztes. Ennek tudható be, hogy ezeknek a látványos párviadaloknak nincs sem áldozata, sem pedig sérültje.
A birtokáról kiszorított vesztes viszont gyakran úgy áll bosszút, hogy az üledékbe ásott, búvóhelyét megszerző konkurrens lakóodújába homokot, illetve törmeléket köpköd. A rojtosfejű nyálkáshalak magányosan élnek, és idejük legnagyobb részét a laza üledékes tengeraljzatba ásott üregben, vagy elhagyott csiga illetve kagylóhéjba bújva töltik, zsákmányra lesve.
Territoriális faj, amely ragaszkodik a területéhez. Nem igazán jó úszók, rövid távon azonban igen nagy sebességre képesek felgyorsulni. Ragadozók, zsákmányukat apró rákok, tengeri férgek és más kisebb halak alkotják.