Forrás: [origo] | Elter Tamás | 2023.03.09.

Még 2021 októberében sikerült  megörökíteni videón a dél-török partvidéken az első Földközi-tengeren felbukkant cet-, vagy érdescápát, a világtenger ma létező legnagyobb cápa-, illetve halfaját. A hitelesített észleléssel ötvenegyre növekedett a mediterrán vizekben előforduló cápafajok száma, amelyek közül három trópusi indo-pacifikus faj az úgynevezett lessepsi invázió eredményeként vándorolt át a Vörös-tengerből, és telepedett meg a Földközi-tenger keleti nagymedencéjében. A tendenciát figyelembe véve a tengerbiológusok úgy vélik, hogy a közeli jövőben további trópusi cápafajok is megtelepedhetnek a Földközi-tengerben.

Döbbenetes felfedezést tett egy török halász

2021. október 18-án a szíriai határhoz közel fekvő dél-török Samandağ vizein rendkívüli felfedezést tett Erman Sertel, egy helyi halász. A hajója közelében egy szokatlan, addig soha nem látott nagy halra figyelt fel, amely közvetlenül a felszín alatt úszott, lassú tempóban.

Amikor közelebb ért, a jellegzetes, fehér pöttyökkel és csíkokkal díszített testéről, valamint hatalmas kiszélesedő fejéről azonnal felismerte, hogy a furcsa, általa a mediterrán vizeken még soha nem látott hal egy cet-, vagy érdescápa (Rhincodon typus).

A szerencsés halásznak sikerült is egy rövid videófelvételt készítenie a telefonjával a hajó mellett elúszó cápáról, ami lentebb beágyazva tekinthető meg.

Ez a méretéből ítélve egy egészen fiatal példány lehetett, amelynek teljes testhosszát – a hajóhoz viszonyítva – mintegy három méterre becsülte Erman Sertel. A halász a felvételeket eljuttatta Hakan Kabasakal, a török Halbiológiai Kutató Társaság (Ichthyological Research Society ) mediterrán cápákra szakosodott neves tengerbiológusa számára is.

Kabasakal és kollégái a felvételek alapján megerősítették, hogy Samandağ közelében valóban egy cetcápát sikerült megörökítenie Erman Sertelnek. Ez az első olyan alkalom,

amikor sikerült bizonyítani a világtenger legnagyobb cápájának és halfajának jelenlétét a Földközi-tengerben.

Annak lehetőségéről, hogy a Földközi-tengerben is megjelenhetett a cetcápa, a mediterrán cápák két nemzetközi hírű szakértője, De Maddalena és Baensch írtak először. „Vannak meg nem erősített jelentések a cetcápa (Rhincodon typus) jelenlétéről"- írta a két tengerbiológus még 2005-ben, de arra a következtetésre jutottak, hogy ezek észlelések nem felelnek meg a tudományos értékű bizonyítékok szigorú kritériumainak.

A 2021. októberi észlelés azonban kétséget kizáró ténnyé tette a cetcápák földközi-tengeri jelenlétét a Levantei-nagymedencében, vagyis a Földközi-tenger keleti régiójában.

Mi is az a lessepsi invázió, és miért népszerű a bevándorló trópusi fajok számára a Földközi-tenger?

Amióta 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát, folyamatosan zajlik a trópusi indopacifikus fajok bevándorlása a Vörös-tengerről a Földközi-tengerbe. Ez a folyamat különösen az 1950-es évek után gyorsult fel, amikor lecsapolták a csatorna útvonalát keresztező sós mocsarakat Iszmailija térségében. A 2000-es évek elejéig több száz alsóbbrendű, továbbá 56 trópusi halfaj telepedett át a mediterrán vizekbe, és ez a folyamat jelenleg is zajlik.

A betelepülő trópusi fajok számára elsősorban a Földközi-tenger keleti régiója, a Levantei-nagymedence számít kedvező élőhelynek, mivel éves átlaghőmérsékletét tekintve ez a Földközi-tenger legmelegebb területe. Az intenzív lessepsi inváziónak, vagyis a trópusi fajok gyors betelepedésének és elszaporodásának az a legfőbb oka, hogy a mediterrán faunaprovinciában még mindig viszonylag sok az üres, vagy nem teljesen betöltött ökológiai fülke.

Ez a jelenség a Földközi-tenger 5,5 millió éve történt csaknem teljes kiszáradására vezethető vissza. Az úgynevezett messinai sókrízis idején a gibraltári fenékküszöb felemelkedett és elzárta a Földközi-tengert a világóceántól.

A forró, száraz éghajlaton a mediterrán medence víztömege pár száz év alatt teljesen elpárolgott,

a Földközi-tenger helyén pedig egy hatalmas, csillogó sókristályokból álló dűnékkel tarkított sós sivatag alakult ki.

A Földközi-tenger ősi, úgynevezett Tethys-reliktum élővilága ( a bezáródott egykori trópusi Tethys-óceán maradvány élővilága) csaknem teljesen kipusztult. Amikor a gibraltári fenékküszöb ismét lesüllyedt, az Atlanti-óceán víztömege töltötte fel a mediterrán medencét, magával hozva az atlanti tengeri fajokat.

Ennek tudható be, hogy a jelenlegi mediterrán faunaprovincia mintegy kétharmadát az atlanti eredetű fajok alkotják. A betelepedett atlanti fajok a mediterrán őshonos endemikus, illetve kisszámú reliktumfajjal együtt sem tudták betölteni az összes ökológiai fülkét, amit most legnagyobb ütemben a Vörös-tengerből bevándorló trópusi fajok töltenek ki.

Újabb trópusi cápák felbukkanására is számíthatunk

A cetcápával együtt jelenleg bizonyítottan már három trópusi cápafaj telepedett meg a Földközi- tengerben, az előbbin kívül a feketefoltos szirticápa (Carcharhinus melanopterus), valamint a csipkésfejű pörölycápa (Sphyrna lewini).

Egyes jelentések a legveszélyesebb trópusi faj, a tigriscápa (Galeocedo cuvier) földközi-tengeri felbukkanását is jelzik, de ezek közül még egyet sem erősítették meg a szakemberek. 2019-ben például

horvát horgászok jeleztek az Adriai-tenger déli szakaszáról egy valószínűsíthető tigriscápa észlelést,

de a rossz minőségű videófelvétel alapján a szakértők nem tudták megerősíteni, hogy a nagy testű ragadozó valóban tigriscápa volt-e.

A bizonyíthatóan betelepedett új jövevényekkel együtt 51-re emelkedett a Földközi-tengerben honos cápafajok száma. Az új betelepültnek számító cetcápa a világóceán legnagyobb recens cápa, illetve halfaja. A kifejlett egyedek átlagos testhossza 9,8- 12 méter, de egyes példányok ennél jóval nagyobbra, akár 18 méter hosszúságúra is megnőhetnek.

Az Orectolobiformes rendbe tartozó cetcápa hatalmas mérete ellenére nem jelent semmilyen veszélyt az emberre, mivel a szilás cetekhez hasonlóan planktonszűrögető életmódot folytat. Világszerte elterjedt a trópusi-szubtrópusi tengerekben. Általában a partoktól távol a felszín közelében úszva táplálkozik, de időnként kiúszik a partok közelébe is.

Veszélyeztetett fajnak számít, ezért napjainkban már a legtöbb olyan országban védettséget élvez, ahol honos fajként tartják nyilván.