A komor, szürke vasbeton tömbökből összerakott épületek, akárcsak a viharvert műszerek a szovjet idők hangulatát idézik, ami nem véletlen, hiszen a települést 1956-ban alapították, hogy otthont adjon a Szovjetunió első rádiócsillagászati kutató létesítményének. Akkoriban igen magasan szárnyalt a szovjet űrprogram, elég ha csak a Szputnyikra, vagy Jurij Gagarinra gondolunk.

Az 1980-as évek elején Puscsino újabb nevezetességgel gazdagodott, a kormány itt helyeztette el a valaha épült legnagyobb rádiótávcső lelkét. A Rádióasztron tervezet számos teleszkóp jeleit szinkronizálva alkotott volna meg egy rendkívüli részletességű képet. Egy Föld körül keringő műszer, a Szpektr-R is bekapcsolódott volna a világszerte elhelyezkedő rádióantenna hálózatba, ami egy hatalmas, a Föld átmérőjének harmincszorosát kitevő "tányérral" rendelkező mega-távcsövet jelentett volna. A projektet azonban a megvalósulás előtt elérte a Szovjetunió összeomlása és az állami támogatás elvesztése. "Az országnak akkoriban más problémái voltak" - emlékezett vissza Rusztam Dagkeszamanszkij fizikus, a Puscsino Rádiócsillagászati Obszervatórium igazgatója.

A hosszan jegelt szovjet tervezet azonban végül mégis megvalósult. 30 éves késéssel ugyan, de 2011 júliusában pályára állították a Szpektr-R űrtávcsövet, ami ma is segíti a tudósokat, hogy minden eddiginél élesebb képet kapjanak a fekete lyukakról és más különös objektumokról. A földi távcsövek bár viseletesnek tűnnek, elképesztő tudományos munkát végeznek. A helyi veterán, a képünkön is látható RT-22 1959-ben épült, ennek ellenére, jelenleg is a Szpektr-R jeleinek elsőszámú vevője.

A Szpektr-R a szuper-nagytömegű fekete lyukakat, a Napnál milliószor nagyobb tömeggel rendelkező kozmikus szörnyeket vizsgálja, melyek elméletileg minden galaxis közepén megtalálhatók. A Rádióasztron a Tejút fekete lyukának eseményhorizontját kémleli, azt a határt, ahonnan semmi nem képes kiszabadulni a fekete lyuk gravitációjából. A csapat a még éppen az eseményhorizonton kívül elhelyezkedő anyagot igyekszik tanulmányozni, magyarázta Nyikolaj Kardasev, az Orosz Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézetének igazgatóhelyettese.

A Rádióasztron első adathalmaza a fekete lyukakról szerzett ismereteink átértékelésének első lépcsőfokát jelentheti, mivel megmutathatja, hogy bizonyos fekete lyuknak tűnő objektumok valójában valamilyen egzotikusabb objektum, például féregjárat tette hozzá Kardasev. "A féregjáratok elméletileg sajátos szerkezettel rendelkeznek, ami különbözik a fekete lyukakétól" - mondta Kardasev. "Egy fekete lyuk magja valóban fekete és a környező gáz bocsát ki sugárzást. Ha azonban féregjáratról van szó, a sugárzásnak magából a féregjáratból kell származnia"

A Rádióasztron eddigi egyik legnagyobb eredménye, hogy sikerült tisztább képet kapnia egy szupermasszív fekete lyukról minden más földi távcsőnél, megmérve a 3C273 kvazár magjában elhelyezkedő fekete lyuk hőmérsékletét. "Magasabb hőmérsékletet kaptunk, mint a korábbi mérések, azonban ez még nem minden" - mondta Kardasev. "Tudjuk, hogy egy fekete lyuk van belül, de a kvazár is különös tulajdonságokat mutat. A földi megfigyelések azt bizonyították a múltban, hogy furcsa mágneses mezeje van, ezért az elméleti fizikusok arra gyanakodnak, hogy ez nem csupán egy fekete lyuk, hanem egy féregjárat. Ezt szeretnénk ellenőrizni".

A nagy célok mellett a Rádióasztron jóval "hétköznapibb" dolgokkal is foglalkozik, ilyenek az újonnan kialakuló csillagok és bolygók, valamint a neutron csillagok, amik egy Nap tömeget zsúfolnak össze egy Moszkvánál kisebb terültre - ha már Oroszországban járunk. Emellett elméleti objektumok után is kutat, ilyen például az írás elején említett fehér lyuk. Ezek a fekete lyukak ellentétei, míg utóbbiakba minden befelé áramlik, a fehér lyukakból minden kifelé zúdul. Amennyiben a Rádióasztronnak sikerül rábukkannia egy ilyen furcsaságra, létezése bizonyítaná, hogy az idő nem csupán egy irányba képes folyni.