„Lassan kezdünk rájönni, mit is jelent valójában a
nemzeti együttműködés rendszere, miről szól a rendszerváltás leváltása,
Orbán országa. Azt nem lehet mondani, hogy az alkotmányozó hatalom ne
élt volna a lehetőséggel. Valóban óriási rendszereket alakítottak át, a
tankönyvek elosztásától és – most már – kiadásától kezdve az étkezési
jegyek elosztásán, a mobilfizetésen és a takarékszövetekezeteken
keresztül a trafikokig. A magánpénztári vagyonok lenyúlásáról már nem is
beszélünk.
Noha úgy tűnt, a cél minden esetben egy
újabb olyan szervezet, vállalat, hivatal, esetleg gittegylet
létrehozása, amelynek nevében ott a nemzeti, élén pedig egy fideszes
tetszeleg, valójában azért ennél többről is szó volt. Pontosítsunk: szó
mindenről esett, a hatékonyság növelésétől a megtakarításon át a
kiskorúak védelméig, de aztán valahogy mindig kiderült, hogy ez a szép
új világ valahogy nem úgy működik, mint korábban vártuk volna. Például
»néhány iskolában« nincs tankönyv, sorra nyílnak a dohányboltok az
iskolák mellett, és mégiscsak szereznek cigit a fiatalok, tőzsdézni meg a
kormány se tud, hiszen csak elbukta a Mol-részvényen azt az összeget,
amelyet az elmúlt négy évben összesen a gyesre fordított.
Valójában a helyzet az, hogy nálunk a Miniszterelnök Úr veszi el jogszabállyal azt, amiről úgy gondolja, másnál jobb helye volna. És a zsákmánnyal legelteti a saját nyáját.”
