Bitay Márton államtitkár bejelentette: mintegy 250 ezer hektár állami területet osztottak újra, vagyis adtak bérbe másoknak az eddigi földhasználók helyett.

Az elmúlt két év valóban ettől a „sikertörténettől” volt hangos. Alig telt el nap, hogy ne érkezett volna új hír arról, hogy éppen hol semmizték ki az állami földet addig használókat, hol adták át a földet a Fidesz hű pártkatonáinak vagy éppen a vezérkar strómanjainak.

Kezdjük mindjárt az egyik legdurvábbal, lássuk a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Társaság (KVK) ügyét.

De még hogy tőkés társasági formában működő nagybirtoknak ez a kormány nem ad földet! Kivéve, ha a táraság tulajdonosa elég közel van a tűzhöz, mint például a Búzakalász 66 Kft, amely 22 darabban összesen 1036 hektár területet kapott. Igaz, ennek a tulajdonosa Mészáros Lőrinc víz- és gázvezeték szerelő, mellesleg polgármester Felcsúton. Mellé a család néhány tagja is nyert még 4 tagban 317 hektárt.

Ángyán József mellettük még 24 olyan tőkés társasági formában működő nagybirtokot sorol fel, amelyek pályázat nélkül egyenként 50-nél több birtoktestet kaptak, összesen 1877 db földet használnak. A terület ezeknél sem ismert, a megbízás adatai titkosak.

A kajászói gazdák földfoglaló akciója 2012 novemberében – Népszabadság/Reviczky Zsolt

Nyilván élvezik az államtitkár által bemutatott sikert azok a kajászói gazdák is, akik elől elvitt 144 ha földet a már említett Mészáros Lőrinc családja, és itt nyert Kiss Árpád tetőfedő fedőfoglalkozású gazda is (Farkas Imre strómanja, pardon, szomszédja) 285 hektárt. Az véletlenül elkerülte Bitay államtitkár embereinek figyelmét, hogy ennek az aranykorona-értéke 8195, tehát 2195-tel meghaladja a törvény szerint engedélyezett maximumot. Minden bizonnyal örömmel hallották a sikerről szóló hírt azok a bábonymegyeri gazdák is, akiknek a pályázatát semmibe vették, és a földeket megbízási szerződéssel – természetesen titkosítva – átadták annak az Ágh Jánosnak, aki saját nyilatkozata szerint ennél nagyobb feladatokat is megoldott már, mint néhány kevésbé dörzsölt helyi gazda lenyomása. A helyiek szerint ő alig 1000 hektárnyi földet tudott megszerezni.

Büszkék lehetünk Zászlós Tibor úrra is, aki áldozatot nem kímélve, a külön rá szabott törvény alapján – mert anélkül összeférhetetlen volna – ellátja az agrárkamara alelnöki tisztét is mint gazdaember, a Magosz Veszprém megyei elnöke. Amellett, hogy a 9000 hektáros mezőfalvai gazdaság által szintén 50 évre bérbe kapott földek napi gondja is a vállát nyomja. Csoda, hogy emellett még volt ideje a korábban említett módon elrendezni a kishantosiakat is! Kapott is érte augusztus 20. alkalmából magas kitüntetést! Ebben a körben meg kell emlékeznünk még a zsirai polgármesterről, meg Horváth László úrról, akinek a minap az a mennydörgő tűzijáték szólt Budapesten, és a bank súlyos gondjai mellett jó 9000 hektár föld gondját 50 évre magára vállaló Csányi úrról is. Ezeket a birtokokat biztosan nem adják másoknak még közel 40 évig. Nem úgy, mint az alig 250 éves múltú mezőhegyesi birtokot! Abból bizony két éven belül családi gazdaságokat csinálnak! Ja, hogy ott nincsenek családi gazdák, mert 250 éve csak a ménesbirtok van? Hát majd lesznek! Már költöznek a szomszéd faluba, vagy legalábbis bejelentkeznek…

És milyen hálátlan a nép! Amikor Fazekas miniszter úr a Hortobágyra látogatott, hogy békésen disznótorozzon, hát volt képe néhány gazdának őt holmi petícióval zavarni! Csak azért, mert néhány ezer állat elől másnak adták a legelőt – nahát! Mintha nem érdemelték volna meg azok a földet, akik áldozatot nem kímélve elvállalták, hogy átjelentkeznek oda, a Hortobágyra, romos tanyákba, feladva szép műkörmös és más foglakozásokat! Az ottani gazdák meg örüljenek annak, hogy az elmúlt 70 évben ott legeltethettek, hogy nem zavarta őket sem Rákosi, sem Kádár, sem a kapitalista idők kormányai! Ennyi volt és kész, most jön az új hatalom, kell az élettér! (Azért valami gáz csak lehet ebben, mert Orbán miniszterelnök ezt már nem nézte tétlenül, hanem megvizsgáltatja a hortobágyi szerződéseket. Igaz, ott Mészáros Lőrinc nem pályázott.)

Hát, államtitkár úr… Én az ön helyében legalább az édesapámat megkérdezném erről a dologról! Így átverni a saját híveit – nos, ez azért nem semmi. Van az a határ, amit már nem érdemes átlépni, pusztán az ember önbecsülése okán.

Nagy-Husszein Tibor
A szerző közgazda, ingatlanbecslő, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja