Forrás: Hír.ma | Nomika | 2018.08.06.

Nehezen felismerhető kezdeti állapotában, ezért elengedhetetlen rendszeresen nőgyógyászati vizsgálatokon részt venni. Az életed múlhat rajta!

A petefészekrák korai szakaszban általában semmilyen tünetet nem produkál, ezért rendszerint a betegség körülbelül 70 százalékban csak akkor van diagnosztizálva mikor az már előrehaladott stádiumban van, gyakran ekkora már elterjedt a hasüregben. Hogy miért? A szűrések hiányában igen kevés esély van arra, hogy kezdeti stádiumban felismerhető legyen a betegség. A rohanó világban sajnos jellemző, hogy az emberek nem szánnak időt a kötelező szűrésekre sem, pedig nagyon fontos lenne. Sokan elutasítják a gondolatot is, miszerint ők is megbetegedhetnek, ugyan hallanak róla, olvasnak is számtalan esetről mégis az él bennük, velük ez nem történhet meg. Erre alapozni bizony nem túl biztonságos. Igen is szükség van az egészséges egyénnek is rendszeresen ellenőrző vizsgálatokra. Erre szolgálnak a szűrővizsgálatok is , nem véletlenül.

A petefészekrák előrehaladottabb szakaszában sem okoz látványosabb tüneteket. Főleg nem olyanokat, amelyből a laikus ember gyanakodhatna akár komolyabb betegségre. Előfordulhat hasi teltségérzés, étkezés közben szokatlanul korán bekövetkező jóllakottságérzés, illetve egyéb gyomor- és bélrendszeri panaszok, amelyeket kismedence tájékán jelentkező fájdalom kísérhet. A nagyobbra növekedő daganat már produkál szemmel látható, aggasztó panaszokat, ilyen lehet például a hasűri szóródása miatt felgyülemlett folyadék hasűri nyomás kialakulása, ez vezethet köldöksérvhez. Kísérő panaszok között szerepel a vizelési zavar, gyakori vizelés, székrekedés. A növekvő petefészek daganat a petefészek megnagyobbodását okozza, ezért kiválóan tapintható. Sok esetben derül fény a betegségre más nőgyógyászati probléma miatt elvégzett tapintásos vizsgálat során. Fontos tény ezzel kapcsolatban, hogy a megnagyobbodott petefészek korántsem jelenti önmagában a petefészekrákot, hiszen a jóindulatú daganatok is megnagyobbodást okoznak, a daganatok 20%-a csak rosszindulatú, viszont mindenképp további vizsgálatok indokoltak, a pontos diagnózis felállításához, illetve a kezeléshez.

Minél később van felismerve a betegség, annál korlátozottabbak a kezelési módok és az eredményességük is kevesebb. A legjobb tehát az lenne, ha időben diagnosztizálva és kezelve lenne. A petefészekrákból, felszínes elhelyezkedése miatt a rákos sejtek könnyedén és gyorsan szétszóródnak a hasüregben. Megtelepednek a hashártyán, áttéteket képeznek, ezt gyakran kíséri a fentebb is említett hasűri folyadékképződés. Mindemellett a nyirokutakon és a várpályákon keresztül is adhat áttéteket a környéki nyirokcsomókban, de a távolabbi szervekben is, leggyakrabban a tüdőben. A rák szövettani típusa befolyásolj a prognózist.

Amennyiben a nőgyógyászati vizsgálat során valamely petefészket, esetleg mindkettőt megnagyobbodottnak tapintják, vagy a kismedencében kórós szövettömeg jelenlétének a gyanúja merül fel, illetve bármely más okból petefészek rák gyanú lép fel az alábbi vizsgalatokra lehet számítani.

Nagyon fontos része a kismedence ultrahangos vizsgálata, ez rendkívül érzékeny eszköz, főleg hüvelyen keresztül. Érzékenyebb, mint a CT. Az észlelt daganat, jó- vagy rossz indulatú voltát bizonyossággal azonban nem lehet meghatározni ezúton. A kórkép megállítását segíti egy a beteg vérében megjelenő fehérje, a CA- 12-nek nevezett antigén szintjének megemelkedése, amely tehát a daganat jelenlétére utaló úgynevezett tumormarker. Ennek szintje az előrehaladott petefészekrákban szenvedőknél általában magas. Ezzel kapcsolatos nehézség, hogy a korai stádiumú betegek felénél ez a szint még nem emelkedik meg, illetve a magasabb szint sem jelenti egyértelműn a rosszindulatú petefészekrákot, jóindulatú illetve petefészek ciszták egy része is okozhatja a szint megemelkedést. Biztos diagnózis végül is csak a gyanúsnak talált petefészekből vett szövetminta mikroszkópos kórszövettani vizsgálat révén állapítható meg.

A diagnózis megállapítását követően a terápiához és prognózis megítéléséhez elengedhetetlen a daganat stádiumának, közelebbi típusának meghatározása. A stádium megítéléséhez a szokásos ultrahang és CT vizsgálatokon kívül olykor szükség van úgynevezett feltáró laparotómiára is.

A petefészekrák esetében a sebészeti kezelésé a főszerep. Mellette kombináltan kemoterápiát is alkalmazhatnak. A beteg folyamatos kontroll alatt áll, akkor is, ha tünetmentessé vált a sikeres beavatkozásoknak köszönhetően.

A kialakulásának oka nem ismert. Fokozott kockázattal bírnak azon a nők, akik családjában már korábban előfordult a betegség. De az nem kizáró ok, ha soha a családban nem jelent meg a betegség, a szűrővizsgálatokra akkor is el kell menni rendszeresen. Akkor is fokozottabb ellenőrzést igényel valaki, ha BRCA-1 és BRCA-2 génmutációval küzd, mely az emlőrák megjelenéséért is felelős lehet. Veszélyeztetettebbek azok a nők is, akik még nem szültek vagy 35 éves koruk után lettek édesanyák, illetve a menopauzában lévők , illetve akik olyan hormonkezelésben részesültek, amelynek során mesterségesen hozták létre az ovulációt.

A legfontosabb ennél a betegségnél is a rendszeres ellenőrzés, hiszen adott esetben minél előbb kezelni kezdik, annál nagyobb a gyógyulási esélye a betegnek.