A koronavírus-járvány furcsa hatással volt a fogyasztásra. „Az emberek nem vásároltak kevesebbet, csak mást” – mondta lapunknak adott interjújában Zsiday Viktor befektetési szakember. Zsiday szerint fel kell készülni arra, hogy az inflációt nehéz lesz letörni, évekig velünk maradhat. A szakember szerint a nemzetközi pénzpiacok nem árazzák be a jövő évi választásokat, mert „nem foglalkoznak ezzel”.

Furcsán hatott a gazdaságra a koronavírus-járvány. A lezárások miatt egy sor üzletág került csődközelbe, miközben az emberek nem fogyasztottak kevesebbet, csak mást. Hogyan jellemezné a kialakult helyzetet?

Ha leegyszerűsítjük és két részre bontjuk a gazdaságot, akkor van az áruk piaca és a szolgáltatói szektor. A koronavírus-járvány terjedésének megállítása érdekében hozott korlátozó intézkedések következtében a szolgáltatások nagy része leállt. Miután az emberek nem mehettek étterembe, nyaralni vagy moziba, a szolgáltatások piacán nem volt érdemi lakossági kereslet.

Eközben jelentősen megnőtt a termékek iránti kereslet, hiszen az emberek elkezdtek árucikkeket fogyasztani – legyen szó fúrógépről vagy bicikliről, elektronikai árucikkekről. Globális gazdaságban élünk, a termékeknek van egy közös jellemzőjük: a feltörekvő országokban, azon belül is nagyrészt Kínában állítják elő őket. A mai gyártási rendszerben, vagyis a just in time korában, amikor a raktárkészletek alacsonyak, hirtelen óriási megrendelés futott be a gyárakba, amelyek nem bírták kielégíteni az igényeket. Emiatt hiány alakult ki egy csomó árucikkből.

Nemcsak a gyártás, hanem a logisztika sem tudott lépést tartani a hirtelen megnőtt kereslettel. Az áruknak van egy áramlási sebességük, időbe telik, míg Ázsiából eljutnak Európába vagy az Egyesült Államokba. Egyszerűen nem volt elég konténer, hajó, vonat, vagyis szállítási kapacitás, amelyen ide lehetett volna hozni a termékeket. A kettő eredőjéből lett az, hogy felmentek a szállítási költségek és a termékek ára is.

Vagyis hiába okozott gazdasági krízist a járvány miatti korlátozások bevezetése, kialakult egy inflációs nyomás?

Ha valamiből hiány alakul ki, annak felmegy az ára. Az árupiacra az is hatott, hogy az államok óriási mennyiségű friss pénzt nyomtak a gazdaságba a járvány miatt, ami közvetlenül a lakossághoz került. Ez nagyon fontos változás a korábbi időszakhoz képest. Hiszen a 2008 és 2019 közötti jegybanki pénzteremtés nem a lakosságnál csapódott le. Korábban jellemzően az történt, hogy a jegybank állampapírt vásárolt, eladta, utána vett valami mást, elsősorban a tőkepiacon, így a befektetőkhöz került a „frissen nyomtatott pénz”. Ez felnyomta a részvények árát és hatott az ingatlanpiacra is, jelentősen drágultak a lakások. A jegybanki pénzek nem közvetlenül a lakossághoz, így végeredményben nem az árupiacra kerültek.

Most viszont, miután közvetlenül a lakosság kapott jövedelempótló vagy kiegészítő támogatást, a pénz a fogyasztókhoz került, akik el is költötték. Mivel szolgáltatásra nem tudták költeni, ezért az árupiacon vásároltak.

De miből volt az embereknek pénzük vásárolni, ha a járvány – leginkább első hullámában – tömegek váltak munkanélkülivé?

Magyarországon kevésbé volt jellemző az amerikai példa, ahol az állam kipótolta a fizetéseket. Az állam konkrétan pénzt adott a munkájukat elvesztőknek. Ezeknek a támogatásoknak köszönhetően az Egyesült Államokban a nagyon alacsony munkajövedelemmel rendelkezőknek még nőtt is a jövedelmük, annak ellenére hogy elveszítették a munkahelyüket. Volt tehát pénzük költekezni, hiszen nem csökkent a rendelkezésre álló jövedelmük.

Európára ez azért volt kevésbé jellemző, mert itt a Kurzarbeit, vagyis az alacsonyabb óraszám melletti tovább foglalkoztatást támogatták az államok. Magyarországon még ezt sem – egyike vagyunk azoknak az államoknak, ahol nem a lakosság kapta az állami támogatásokat, hanem a cégek és egyéb szervezetek.

Zsiday Viktor befektetési tanácsadó

Miért gond az, hogy nem a lakossághoz kerültek az állami pénzek?

Azt gondolom, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek van egy tapasztalata a 2008–2009-es gazdasági válság és a 2006-os választási vereség kapcsán. Azt látta, hogy azt az országot – elsősorban a Gyurcsány-kormányra gondolok –, amelyik túlköltekezik, eladósodik, a befektetők a markukban tartják, és nagyon rosszul jár majd, mert a piaci szereplők politikailag vállalhatatlan cselekedetekbe hajszolják bele a kormányt. A 2010-es váltást követően Orbán Viktor arra törekedett, hogy csökkentse a külső finanszírozási függőséget és hazazavarja a Nemzetközi Valutaalapot. A kormányzat a külföldi intézményi befektetők helyett egyre inkább a lakosságra épített az államadósság finanszírozásában is.

Amikor 2020-ban ismét gazdasági krízis fenyegetett a koronavírus-járvány miatt, a kormány nem akart nagyon költekezni. Orbán Viktor azért nem akart jelentős állami ösztönzőket bevezetni, mert az volt a tapasztalata a korábbi gazdasági válság után, hogy az politikailag veszélyes. Év végére azonban rájött, hogy nemcsak a fejlett európai országok és az Egyesült Államok csinált hatalmas költségvetési hiányt, hanem a körülöttünk levő országok – Románia, Csehország, Szlovákia és Lengyelország – is. Orbán ekkor értette meg, hogy nyugodtan el lehet engedni a hiánycélt, mert most speciális időszak van, senki sem fogja őt ezért megbüntetni.

És 2020 decemberében kinyitotta az állam bukszáját…

De ez nem Covid-specifikus támogatás volt, hanem a napjainkra hagyományossá vált év végi pénzszórás. Nem a lakosságnak juttatott a kormány jövedelmet, hanem különböző, a kormányzat számára kedvelt célokra, például a határon túli magyarság infrastruktúrájának fejlesztésére, egyházak támogatására, sportlétesítmények építésére, turizmusban érdekelt cégek megsegítésére. Ez egy teljesen más jellegű pénzköltés volt, mint a fejlett országokban. Aminek az lett az eredménye, hogy Magyarországon a lakosság jövedelme nem lett kipótolva.

A kormányzat ezen keresztül próbálta ösztönözni a gazdaságot. Nyilván egy ilyen jellegű stimulus hatékonysága sokkal kisebb. Eleve nagyon sok esetben megkérdőjelezhető, hogy ezek a pénzek hogyan és mikor kerülnek a gazdaságba, mennyi ennek a fiskális multiplikátora. Vagyis ha berakok egy forintot a gazdaságba, mennyi hatása lesz később a növekedésre vagy a fogyasztásra.

Ha csak a számokat nézzük, akkor ugyanaz jön ki, mint a régiós országok esetében, hogy a térségben minden országnak öt-tíz százalékos költségvetési hiánya lett. Ez azonban csalóka, mivel Magyarország strukturálisan nem ugyanazt csinálta, mint a térség országai, és ez óriási különbség.

A kormányzati költekezés eközben sokat lendített az egyébként is elszaladó infláción. Miért emelkednek Magyarországon ilyen gyorsan a fogyasztói árak?

Az egész kelet-közép-európai térség speciális helyzetben van, mert a kilencvenes évek végétől egyre több nyugat-európai cég telepítette ide, az új uniós tagállamokba a termelését. Az újonnan nyíló üzemeknek jelentős munkaerő-keresletük volt. Emellett a kétezres évek közepétől egyre több nyugati ország engedélyezte a korlátlan munkavállalást a térség állampolgárai számára, ami elszívta innen a munkaerőt. Ennek az lett a következménye, hogy 2015-től óriási munkaerőhiány alakult ki, aminek hatására elindult egy magas bérnövekedés. Társadalmilag ez jó, hiszen ez a konvergencia, így tudunk közelebb kerülni a nyugat-európai bérszínvonalhoz.

A gond az, hogy a szolgáltatások egyik legnagyobb inputja a munkabér, ellentétben a termékárral, amely sokkal kisebb részét teszi ki. Ez azzal járt, hogy a szolgáltatások árai elkezdtek jelentősen növekedni. Már önmagában ez is inflációs többletet okoz, de ehhez társult az is, hogy 2013-tól a kormány és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) erősen prociklikus gazdaságpolitikát folytatott.

Prociklikus – vagyis a lejtőn 250 kilométer/órás sebességgel haladó autó sofőrje még beletapos a gázpedálba.

Iszonyatosan túlfűtötte a kormány és a jegybank a gazdaságot. Az MNB nagyon alacsony, túlságosan alacsony kamatokat tartott. A forintot folyamatosan leértékelték, az euróhoz képest a 250-260-as szinttől száz egységgel feljebb mentünk, azért ez sok. A gyenge forintárfolyam az importtermékeken keresztül okozott drágulást.

Ez egy idő után oda vezetett, hogy a lakosság várakozásai is megváltoztak. Hozzászokott ahhoz, hogy minden évben leértékelődik a forint, minden évben emelkednek az árak. Ez nagyon veszélyes dolog, mert így tud kialakulni egy olyan inflációs várakozás, amely beépül a rendszerbe, és ezt már nagyon nehéz letörni. Magyarországon tartós inflációs probléma van, ami hosszú ideig fog tartani.

A kormány még most is a gázpedálon tartja a lábát, a jegybank pedig furcsa módját választotta a monetáris szigorításnak: nem az alapkamatot, hanem az egyhetes betétet tekinti irányadó rátának. Ön szerint a közelgő választások miatt nem foglalkozik érdemben a kormány és a jegybank az elszálló inflációbal?

Ezért fontos, hogy független szakemberek vezessék a jegybankot, mert őket nem tudja befolyásolni a politika. A kormánypárti politikusoknak most az a lényeg, hogy megnyerjék a választást, ahhoz pedig az kell, hogy a lehető legjobban pörögjön a gazdaság és növekedjenek a bérek.

Ez a fajta hozzáállás köszön vissza a jegybank kamatemelési metodológiájában is. Nyáron indult el a monetáris szigorítás, az MNB monetáris tanácsa 30 bázisponttal emelte meg az alapkamatot, majd átálltak a 15 bázispontos növelésre, hátha elég lesz az is. A jegybank szeretne az infláció ellen tenni, de közben ott van egy nagyon fontos cél, hogy a választást meg kell nyerni, annak nem szabad keresztbetenni. Emiatt a jegybank tényleg félszívűen csinálja a dolgokat.

A kormányzat számára teljesen egyértelmű, hogy a tavaszi választásokig nem hagyhatja abba a pénzszórást. A kormányzat nagyon erős inflációnövelő pályára rakta a gazdaságot, és azon tartja még 2022 elején is. Igaz, hogy az olyan jellegű beruházásokat, amelyeknek nincs közvetlen kihatásuk a választási eredményre, elhalasztja a kabinet, így például nem vesz repülőteret. De ez mind nagyon kevés, hogy megtörje a fogyasztói árak emelkedését, ez egy nehéz csata, hosszú menetelés lesz.

Magyarország 2004-es uniós csatlakozásának előnyei, vagyis a vissza nem terítendő támogatások nagy része 2010 után érkezett meg az országba. Konjunktúra volt a világon, vagyis a gazdasági környezet igen kedvező volt. Jól élt ezzel a lehetőséggel az Orbán-kormány?

Ha csak a számokat nézzük, akkor Orbánék átlagos eredményt hoztak ki ebből a rendszerből. Sikerült gazdasági növekedést produkálni, de jelentősen romlott a jövőbeli növekedési potenciálunk, mert nem költöttünk eleget az oktatásra. A versenyképesség és a hosszú távú gazdasági fejlődés szempontjából az oktatás nagyon fontos. A következő évtizedekben azok a szakmák lesznek még inkább előtérben, amelyek komoly képzettséget igényelnek. Az uniós pénzek elköltésekor a jövőnket éltük fel.

A Kádár-rendszertől kezdve külső forrásokra támaszkodva sikerült növekedési ciklusokat elérni a magyar gazdaságban. Most először történt meg az a szerencsés helyzet, hogy az Európai Uniótól olyan pénzügyi transzfer érkezett, amelyet nem kell visszafizetni. Ritkán fordul elő országokkal, hogy ajándékba kapnak pénzt, amiből a fejleszthetik a versenyképességüket. Nekünk nem sikerült élnünk ezzel a lehetőséggel.

Ártott a versenyképességünknek az uniós pénzeket átszövő korrupció?

A magyar gazdaság két részre oszlott. Van a magánversenyszféra, ahol valódi küzdelem van a versengő cégek között, és van a mutyiszféra, ahol nincsenek játékszabályok. Ez utóbbi növekszik: újabb és újabb iparágakat és szektorokat nyel be. Ez nagy veszélyt jelent, mert egy idő után rá fog nőni a versenyszférára, és meg fogja fertőzni.

Áprilisban választások lesznek. Van valamilyen kedvenc forgatókönyve a pénzpiacoknak, egyáltalán beárazta-e a Fidesz vagy az ellenzék győzelmét a piac?

Szerintem nem nagyon foglalkoznak ezzel. A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint nagyon szoros lesz az eredmény. Nem látok semmi olyat az árazásban, hogy félelem lenne ezzel kapcsolatban. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a pénzpiacok a változatlanságot szeretik. Azt tudják, hogy milyen az Orbán-kormány, mire számíthatnak. A változást azért nem szeretik, mert az mindig kockázatott hordoz magában.