Forrás: www.szabadeuropa.com | Elek Attila | 2014.03.10.

És elérkeztünk az II. Orbán-kormány értékelésének utolsó részéhez. Ez a rész egy rendhagyó elemzés lesz. Arra szeretnénk válaszokat keresni, hogy mi lehet az oka az elmúlt 4 évben mindenhol felbukkanó, régmúlt időkbe kapaszkodó furcsa kormányzati intézkedéseknek. (Sorozatunk első részét itt, a 2. részét itt, a 3. részét itt a 4. részét itt találhatja. 5. rész itt) Miről is van szó pontosan? Ne kerteljünk! 10 éve – még az I. Orbán-kormány alatt sem – elképzelhetetlen lett volna, Horthy szobrok avatása, finoman szólva, antiszemitizmus kérdésében vitatott álláspontú írók előtérbe helyezése. Az ember csak kapkodja a fejét. Én három okát látom ennek.

Nézzük!

Az első szerintem arra vezethető vissza, hogy Orbán Viktor Erdélyben a következő kijelentést tette még ellenzékben. A Fidesz-elnök Tusványoson tartott beszédében egy ízben így fogalmazott: a magyar baloldal, amikor erre időnként lehetőséget kapott "rárontott saját nemzetére". Ez érthetetlen és sértő mondat volt a magyarokra nézve. Olyan ugyanis hogy baloldal nincs. Baloldali emberek milliói vannak. Ők rontottak volna rá a nemzetre? Én azt hittem, hogy a baloldali emberek harcolták ki azt, hogy nem kell 16 órát dolgozni a bányában, hanem mindenkinek megjár a 8 óra munka, a 8 óra pihenés, valamint heti egy szabadnap. Én azt hittem, hogy a baloldali emberek szerezték meg azokat a jogokat, mint például munkaidő, minimálbér, munkakörülmények, szabadság, ebédidő, biztonságos munkavégzés, pihenőidő, munkafelszerelés, oktatás, amit amúgy nemigen akart biztosítani a tulajdonos. Évszázadokon keresztül vérrel-verejtékkel megszerzett jogok ezek. Olyan jogok, amit ma sok magát jobboldalinak tartó szavazó is felhördülne, ha elveszítene. Például lenne nagy ribillió, ha megszűnne a heti 40 órás munkahét és kötelezően 60 órát kellene minimum dolgozni.

Én, mint vállalkozó alap beállítottságomat tekintve jobboldalinak vallom magam. (Persze most sokan jönnek azzal, de akkor miért kritizálom Orbán Viktort. Nos, azért, mert őt egyrészt nem tartom jobboldalinak, hiába mondja magát annak. Inkább amolyan nemzeti szociálpopulistának.) Nekem nagyon nagy gondokat okozott, amikor számítástechnikai cégemben 40 embernek a jogait kellett betartanom. Nem akaródzott. De ezek az emberek, a szüleik és a nagyszüleik kivívták a jogot arra, hogy csak napi 8 órát kelljen dolgozniuk. Én, mint vállalkozó elfogadtam ezt, bár nem tetszett. Ezért értelmezhetetlen, hogy a baloldal rárontott nemzetére. Mindkét oldal követett el hibákat. Volt itt vörös terror. Szamuely Lenin fiúi akasztottak elrettentésül Baján, Kalocsán és még azt ezt végignéző tömegbe is lőttek. Hát persze, mindenki tudja.

Kövér László természetesen a Kommunista Párt Politikatudományi intézetében dolgozott. Most meg vérben forog a szeme, ha kommunistát lát. Hát az igaz, hogy van elég a Fidesz-kormányban. Több, mint a szocik kormányában volt.

De ugyanilyen fehérterror is volt. Orbán is volt kommunista. Akkor ő is, mint a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkára rárontott nemzetére? Amikor még Pintér Sándor belügyminiszter, Hoffmann Rózsa oktatási miniszter, Martonyi János külügyminiszter, vagy éppen Szűrös Mátyás, Pozsgai Imre, Kerényi Imre, Széles Gábor, Bencsik András még kommunisták voltak, akkor rárontottak a nemzetükre. Orbán Viktor édesapja, mint egykori nagy kommunista vajon, hogy viszonyul fiához? Nem értem.

Valószínűleg ez a meghasonlás az oka a kétségbeesett jobboldali fogódzó keresésének, hogy ne sokan háborgassák az említettek kommunista múltakat. Hát könyörgöm 800 ezer párttag, kommunista volt az országban a rendszerváltás előtt. Paradox módon a jelenlegi Orbán-kormányban több az egykori kommunista, mint amennyi Gyurcsány kormányban volt. Én úgy gondolom, hogy vannak jobboldali, baloldali és liberális értékek. Nem kell elfogadni őket mindenkinek, de illik tudni, hogy ha pl. baloldali értéket képvisel, akkor ne higgye magát jobboldalinak.

József Attila szobrának is költöznie kellett. Vajon miért? Teljes az átalakítás.

A második oknak a kétségbeesett múlt századi restaurációnak a Jobbik megjelenését látom. A Fidesz valamiért retteg attól, ha több párt van az úgynevezett jobboldalon. Orbán az egy a tábor egy a zászló elvében hisz. Már mindenkit leszalámizott. Politikailag meggyilkolta Torgyántól kezdve (FKGP), Dávid Ibolyán át (MDF), a Kereszténydemokratákat. Marhára irritálja a Jobbik léte. Nem veszi észre, hogy ő maga táplálja annak erősödését. Kétségbeesve hajt végre szinte minden Jobbikos programpontot. Művészi tökélyre fejlesztett kettős beszédével, igyekszik a Jobbik hívek kegyeit keresni. Mindezt szerintem azért teszi, mert azt hiszi, hogy így kifogja a szelet a jobbik vitorláiból. De ez tragikus tévedés! Ezzel csak arra készteti a Jobbikot, hogy újabb és újabb programmal álljon elő, melyek hiába lesznek esetleg képtelen ötleteken alapultak, de tetszeni fognak a választóknak. A jobbik elleni csatában szerintem Orbán vesztésre áll. Könnyen előállhat olyan helyzet, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, de az önbizalomtól duzzadó Jobbikos szavazók nem szavaznak át listán a Fideszre, mint 2010-ben, és a Fidesz nem szerez többséget. Nyer, de nem szerez többséget. Koalíció kényszerre lesz ítélve, vagy kisebbségi kormányzásra. ezért tesz sok kétségbeesett lépést, hogy megnyerje a Jobbikos szavazókat.

Jobboldalon mindenki. Megvalósult az orbáni cél? Csakhogy a Fidesz nem igazán jobboldali és a Jobbik egyre erősebben veszélyezteti Orbánt. Egy erős Jobbik megakadályozhatja még a Fidesz többséget is. Hiába a Horthy és a turul kultusz, nem mennek a Jobbik szavazók a Fideszhez.

A harmadik ok, hogy Orbán valahol joggal keres egy nemzeti egyetértést. Erre utal a nagyon szerencsétlen Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata és más dolgok is. Valóban fontos lenne, hogy a nemzet közösen gondolkodjon és legyen egy téma, melyért együtt lelkesedünk, és amit mindenki elfogad. Orbán ezt a helyes elképzelést azonban katasztrofálisan kezeli. Eleve rossz helyen kereskedik. A jobb és baloldali szembeállítás elveszett dolog, amikor 40 évig szocializmus volt. Itt a fele ország kommunista volt. Maga Orbán is. Ő maga mondta, hogy szeretett a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkára lenni, mert ott volt a pénz és ott lehetett jó KISZ életet csinálni. Sőt olyan jó úttörő volt, hogy még Kilián próbát sem kellett tennie. Erre volt büszke Orbán Viktor. Akkor most mi van? Rossz helyen akar nemzeti katarzist. Nem jobb és baloldal, nem is Európa, vagy kelet kérdésében kellene egyetértést kihoznia. Ezzel nem egyetértést, hanem megosztottságot ér el. Sokkal visszább kellene mennie. Nagy Lajos, Mátyás király, Széchenyi felé kellene kutakodni inkább. Ő inkább Horthyt választja, mert jobb és baloldalra osztja a jót és a rosszat. (Még egyszer, szerintem tragikus tévedése! Talán a legnagyobb!) Na, akkor Horthyról!

Miért kell nekünk pont Horthy? Van Mátyás királyunk, vagy Nagy Lajos királyunk, Széchenyink. De pont Horthy?

Ki kell ábrándítanom azokat, akik most azt hiszik, hogy elkezdem szidni Horthyt. Azokat is ki kell ábrándítanom, akik Horthy dicsőítését várják. Csak adatokat írok inkább és néhány logikus következtetést. A téma különben is rendkívül bonyolult.
Először is, el szeretnék oszlatni egy általános tévképzetet. Ez pedig Trianonnal kapcsolatos. Köztudomású ugyebár, hogy az első világháborút elvesztettük. Az ország felosztása, a Trianoni békediktátum, már a háború alatt eldöntött tény volt. A győztes antant hatalmak már eldöntötték a vesztesek sorsát nagy vonalakban. Ezért minden olyan spekuláció, mely azt boncolgatja, hogy Trianont el lehetett volna kerülni MESE HABBAL. Trianont maga a magyar nemzetiségi politika hordozta magában és a vesztes háború pecsételte meg. A háború befejezése után azonnal kimondták függetlenségüket az ország (a Monarchia) területén élő népek. A csehek, szlovákok, „kiléptek” a szerbek és a horvátok. Voltak itt egyhetes kormányok, volt itt őszirózsás forradalom, jött Károlyi Mihály. Az győztes antant hatalmak meg keresték azt a magyar kormányt, azt az embert, aki vállalja, hogy aláírja Trianont. Nos, Károlyi nem vállalta, elfogadhatatlannak tartotta, lemondott. Jött a Tanácsköztársaság, jött Kun Béla. A franciák megkeresték Kunt, hogy támogatnák a hatalmát, ha meg tudnak egyezni a békeszerződés aláírásáról. Kun Béla habozott, de aztán elhajtotta a franciákat ő is, és fegyverrel próbálta visszaszerezni - az antant által támogatott - nemzetiségek által "megszállt" területeket. Sokan nem tudják, hogy bár jelentős számú magyarság élt ezeken a területeken, de sok helyen többségben voltak a nemzetiségek.

A vesztes háború után, az ország szétszakadt, a nemzetiségek kikiáltották saját országukat antant támogatással. A Tanácskormány vérrel visszaszerezte a Felvidék egy részét, de a franciák ígéretek most sem értek semmit sem.

Ha valaki történelmileg nem vak, az tudhatja, hogy esélytelen dolog volt, a győztes hatalmak által támogatott nemzetiségek ellen harcolni. Kun se így gondolta. Ő egy általános proletárforradalomban bízott, de szovjet támogatás hiányában ez életképtelen ötlet volt. A tanácskormány megbukott. Az antant még mindig keresi azt az embert, aki vállalja, hogy a hatalomért aláveti az országot Trianonnak. József főherceg bejelentkezik, és vállalja ezt a feltételt, de az győztes hatalmak nem akarnak egy Habsburgot. Közben Szegeden állomásozik a másik Károlyi-féle ellenforradalmi „árnyékormány” (Károlyi Gyula). Ennek a kormánynak a tagjaival beszélnek a franciák és győzködik őket, hogy vállalják fel a békeszerződés aláírását. Horthy ennek a kormánynak a hadügyminisztere. Nem akaródzik senkinek sem, hogy ő adja a nevét az ország feldarabolásához. Az antant nyomására ekkor ez a „kormány” feloszlik. Horthy már nem tagja az új ellenkormánynak, amit P. Ábrahám Dezső alakít meg. Ferenc József egykori szárnysegédje, fővezéri kinevezést kap. Horthy ekkor, cserébe a hatalomért, vállalja, hogy az ország aláírja a békeszerződést. Így az antant megengedi neki, hogy fegyveres erőket gyűjtve Siófokra menjen és onnan a fővárosba vonuljon. Az eredmény? Horthy Miklós - az antant engedélyével - 1920. március elsejétől Magyarország kormányzója. Magyarország 1920. június 4-én 16:32-kor aláírja a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastélyban, a békeszerződést.
Ennyi!

Nos, kérem a történelmi szükségszerűségből következően az a személy, aki kezébe kaparintotta a hatalmat a vesztes háború után bele kellett, hogy menjen az ország felosztásába. Károlyi Mihály nem vállalta. Kun Béla nem vállalta. József főherceg igen, de az antant nem akart Habsburgot. Horthy Miklós vállalta. Ezek után ironikus, hogy Károlyit szidják Trianonért, Horthyt meg dicsőítik. Fegyveres erővel az ország már kigondolt feloszlatását megakadályozni ez csak népmesei elem lehet valakinek az elméjében. Az antantnak egy ember kellett, aki belemegy a diktátumba. Kérem ezt figyelembe venni mindenkinek, aki Horthy a nagy nemzetépítőnek gondolja. Persze, ha nem Horthy, akkor akadt volna más. Bizony így igaz! Ha Kádár nem vállalja 56 után, akkor akadt volna más. De Kádár vállalta, és Horthy is vállalta.

Horthy Miklós, amikor az antant hatalmak engedélyével bevonult Budapestre, már tudta, hogy hatalmának Trianon az ára. Előtte Károly Mihály, Kun Béla, és az ellenforradalmi Károlyi Gyula kormánya sem vállalta, hogy aláírja a békediktátumot. A hatalom feltétele az országcsonkító szerződés helybenhagyása volt. Horthy belement.

Nem kezdek nagy elemzésbe Horthy hatalmáról. Elég legyen annyi, hogy 1944. október 16-ig volt hivatalban. Utána az ország romokban hevert egy újabb, még súlyosabb vesztes háború miatt. És míg az I. Világháború után csupán 133 napra jöttek be a vörösök, Horthy kormányzását követően 45 évig állomásoztak ideiglenesen hazánkban a szovjet csapatok.

A vesztes háború után szétesett Monarchia. Ausztria járt a legrosszabbul. Elvesztette, Csehországot, Galíciát, Boszniát, a dalmát tengerpartot, Dél-Tirolt. Beszorult a hegyek közé, mezőgazdasági terület nélkül. Jelentős vasút és ipari nélkül. Én még nem nagyon halottam osztrákot emiatt sírni és Trianononzni. Ami nekünk jobban fájt, hogy jelentős magyar kisebbség rekedt a határokon kívül.

Magyarország embervesztesége a statisztikai adatszolgáltatás 1944 őszétől 1945 tavaszáig tartó szünetelése miatt pontosan nem állapítható meg. A katonaveszteség 340–360 ezres. Az ország jelenlegi területén a légitámadások és a földi harcok következtében a Központi Statisztikai Hivatal 1945. júniusi felmérése szerint 45 ezer polgári személy vesztette életét. A háborús többletveszteség figyelembevételével a polgári áldozatok száma (a zsidóság nélkül) 80–100 ezer. Szovjet fogságba 600 ezer magyar állampolgár került, legalább 20%-ban polgári személy. Az elhurcoltak és a hadifoglyok közül 200 ezren haltak meg a szovjet táborvilágban. 1944-ben összesen hozzávetőleg 500 ezer magyar zsidót deportáltak, közülük 360 ezer a gázkamrák és a kényszermunka áldozata lett. Az 1941. évi első galíciai deportálás, az újvidéki razzia, a munkaszolgálat és a nyilas vérengzés következtében további 50–100 ezer fő vesztette életét. A magyar zsidó áldozatok száma 410–460 ezer fő. A cigányüldözés áldozatainak száma is több ezerre tehető. Magyarország összvesztesége az 1941–1944. közötti államterületen hozzávetőleg 830–950 ezer fő. Tudják mit! Nem érdekel, hogy mit csinált Horthy a 24 év kormányzósága alatt. Csak az VÉGEREDMÉNYT nézem, ami siralmas. Én olyan túl sok szobrot azért nem állítanák a kormányzó úrnak. Ja és nem igazán az ő korszakával akarnám egybeforrasztani a mai magyarságot. Talán Orbán Viktor is találhatna egy vállalhatóbb korszakot a magyar történelemből. Ön mit gondol erről?

Mivel nekünk is vannak költségeink, nagy tisztelettel kérem, hogy amennyiben lehetősége van rá, segítse munkánkat. Bármilyen összegű támogatást (részletek itt) elfogadunk, és előfizetésével is segíthet minket. Köszönjük!

Szeretné tudni, hogy ki irány a háttérben? Lehetséges, hogy nem is Orbán kezében van a hatalom hazánkban? Akar többet tudni? Fizessen elő a SZABAD EURÓPA újságra. Előfizetési feltételek itt!