Forrás: Horgászat - Pontyhorgász-magazin Online |  Bujáki Géza | 2014.11.18.

A Pontycentrum csapatának tagja, Bujáki Géza néhány héttel ezelőtt egy gigantikus méretű növényevőt terelt szákba. A kapitális amur kifogásának történetéről Géza így mesél...

Augusztus második felében négy napot horgásztam a Tesedik-bányatavon. A tó mérete kb. 100 hektár, és jelenleg is aktív kitermelés folyik rajta. Ha a vizet kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy egy „nagyon nehéz víz", de ezzel még finoman is fogalmaztam. Sok-sok kapástalan napot töltöttem már itt, de bizony volt, hogy rendesen „belenyúltam". Sosem felejtem el azt a napot, amikor 14 óra leforgása alatt három pontyot és négy amurt meríthettem, melyek közül két ponty súlya meghaladta a 15 kg-ot, az amurok közül pedig az egyik 20 kg feletti volt...

Kapásra várva - csendélet a Tesediken

Jó érzéssel indultam útnak, ez megmagyarázhatatlan, amolyan „horgász-ráérzés". Ahogy közeledtem a tóhoz egyre jobban borult el az ég, mire a partra érkeztem már zúdult is az égi áldás. A heves zivatarban a kocsimban várakoztam negyedórát, ezután elállt az eső, valamelyest kitisztult az idő, és rohamtempóban kezdtem pakolni. Célzottan amurra készültem, főtt tigrissel etettem, és két szem pop-up tigrismogyoró imitációval csaliztam. A tó az utóbbi két évben erősen behínarasodott, a régen jó működő töréseket most vastagon növényzet borította, sokáig keresgéltem a megfelelő új helyeket: 3,5-5 méter közötti rézsűket horgásztam meg. Az idő változékony volt, kisebb záporok, heves zivatarok, követték egymást. Minden ideális volt, de két napig mégsem volt kapásom...

A legifjabb Bujáki is meglátogatott. Itt éppen a H-bójával ismerkedik - nem lehet elég korán kezdeni!

A harmadik napon délelőtt 11 óra tájban füstölős kapás törte meg a nagy csendet. Az orsóról rohamtempóban fogyott a zsinór, azonnal csónakba ugrottam és teljes sebességgel indultam a hal után. Útközben 3-4 helyen kiszabadítottam a főzsinórt a növényzetből, majd mikorra a végére értem, már csak az üres végszereléket húztam fel egy jókora hínárcsomóval, a hal meglépett... Szomorú voltam, de nem hibáztattam magam, a horgászat már csak ilyen: kétesélyes játszma. Biztos, ami biztos horgot cseréltem és szerelékemet hamarosan visszatettem a kapás helyére. Délután régi ismerős, Radányi Elek lepett meg, három napra érkezett, és helyet keresett. Tőlem kb. 400 méterre telepedett le, megbeszéltük, hogy biztosan nem zavarjuk egymást. Már esteledett, ránéztem az órámra, negyed hét múlt pár perccel, éppen a súlyként használt köveket rendezgettem-kötöztem, nemsokára újracsalizok és etetek mondtam magamnak. Ha valamikor, most biztosan nem számítottam kapásra. De egyszer csak a 24 órája pihenő egyik botom komótosan elindult. Az orsó dobja lassan, de ütemesen kattogott, mielőtt gondolkodóba estem volna, már ugrottam is a csónakomba, és irány a hal után! A zsinórt most is több helyen ki kellett szabadítani a hínárból, de mire a hal fölé értem, azonnal éreztem, hogy meg van a kontaktus, ellenfelem lassan úszott a mélyebb, tiszta rész felett. Abban biztos, voltam, hogy nagy hallal akadtam össze, hatalmas súlya volt. Sokáig pontyra gyanakodtam, mert nem voltak tipikus amuros kirohanásai. A fárasztás közben többször pattogott a zsinór a hínárszálakat vágva, a felszakadó növényzet jól mutatta, hogy merre jár az öreg harcos. Jó negyedórás csata után feljött a hatalmas torpedó, megláttam vastag hátát, és a vízből kikandikáló bődületesen nagy hátúszóját. Ekkora amurt még nem láttam! Reszketett botom a kezemben, és innentől úgy bántam vele, mint egy hímes tojással. Még jónéhány percig körözött a hal, a csónakot néhányszor megforgatta, majd felfeküdt előttem, és bizony alig tudtam belepréselni a merítőmbe. Meg van kiáltottam magamban! Gyorsan szétszedtem a szákomat, és a halat a csónak mellé fogva, lassan indultam a part felé. Mikor felnéztem láttam, hogy jól elsodródtam, közel kerültem a nemrég érkezett kollégához. Mutogattam, és kiabáltam is neki, hogy jöjjön át, segítsen a fotózásban. Mire partot értem, Elek rohanva megérkezett, és együtt emeltük partra az óriást.

Az óriás

A mérleget ugyan megtaláltam, de a mérlegelő zsákot nem, azt otthon felejtettem. A sors fintora, hogy a segítségemre siető cimboránál sem volt ilyen eszköz... A felfújható pontymatracom középső része egy méteres, így a hal hosszát tudtuk csak hitelesíteni: faroktőig 106-107 cm volt, melyhez hatalmas pocak párosult. A hal fényképezés után, lassan és komótosan úszott el a kristálytiszta vízben.

A hínárfaló jó néhány gombócot ürített

Még egy napot horgásztam, de több kapásom már nem volt. Amikor hazaérkeztem, azonnal az interneten, és hazai horgász újságokban böngésztem a rekordlistás amurokat, kerestem a hasonló hosszúságú példányokat. Nagy volt a szórás, de azt bátran kijelenthetem, hogy az enyémhez hasonlító hasas példányok, ekkora hosszban meghaladják a 30 kilót. Egyrészről sajnálom, hogy nem tudtam lemérni a súlyát, hiszen lehetséges, hogy ennél nagyobb torpedóval már nem fogok összeakadni soha többet, viszont ezzel együtt rendkívül boldog is vagyok, mert biztosan az egyéni rekordomat fogtam meg augusztusban a Tesediken!

Tisztelettel Bujáki Géza és a Pontycentrum