Gyulay Zsolt több, mint csodálatos politikai pályafutása ellenére azt kell mondjuk, jobb lett volna, ha megmarad sportembernek. Az ő számára legalábbis mindenképpen előnyösebb lett volna. S ha ez így történik, most én sem panaszkodnék.

Zsolt ebben az esetben talán még guberálhatna megmaradt hírnevében, ahelyett, hogy lassacskán belefullad abba a politikai mocsokba, amibe belekeveredett.

Álljon itt egy csekélyke rész a Zsolti életrajzából: ’76-ban kezdett kajakozni, s három évvel később már bajnokká avatták 500 méteren, négyesben, miután folyamatosan gyűjtögette az érmeket: minden évben legalább egyet, különböző versenyeken.

Karrierjének mindenképpen az lehet  a csúcspontja, amikor az 1988-as szöuli Olimpián 500 méteren egyénileg, 1000 méteren pedig csapatban szerzett aranyérmet.

Az eredmények ugyan eztán is szépen jöttek, de  a ’92-es barcelonai játékokon már csak két ezüstre futotta ugyanezekben a számokban.

1996-ban vonult vissza a sporttól, és ugyan ’99-ban megpróbálkozott egy visszatéréssel, de az csúnya kudarcba fulladt.

Még ez előtt, ’94-ben szántotta fel a politika mesgyéjét, Szabad Demokrata színekben. Szintén kevesebb sikerrel.

Hamar rájöhetett, hogy a politikát nem neki találták ki: ugyanis ez után a rövid kilengés után több sportszervezetben töltött be magas tisztségeket, (egyedül saját sportjának, a kajak-kenunak a szövetségi kapitányi tisztégéért való pályázatot bukta el) így menetelve egészen a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatói székéig.

Mondani sem kell, már az új kormányzat ültette az utóbb említett pozícióba 2010 augusztusában. Ha még nem lenne világos, hogy a hatalom hűséges szolgáját léptette ezzel elő, 2012 októberében ő lett a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetője. Ettől kezdve – összeférhetetlenség miatt a Hungaroringet üzemeltető vállalatnál csak az elnöki feladatokat látja el.

Azt se kéne!

Mert miután Gyulay lett a dohányfőnök, egészen furcsa módon – feltehetően mindenféle fura véletlennek köszönhetően – emberünk családja, haverjai, haverjainak családja, ha van kutyájuk, (jó Fideszes módjára) akkor talán még az is, meg annak a kölykei, elkezdték sorra nyerni a trafikpályázatokat.

Se szeri se száma már a Gyulay és családja valamint barátaik által birtokolt trafikoknak. Szinte lehetetlen is csokorba szedni őket.

Legalább 5 trafikot birtokolnak Gyulay sógornője és sógora Győrben és Mosonmagyaróváron. A Gyulai legbelsőbb baráti köréhez tartozó Czupy család legalább három trafikot birtokol Óbudán és Sopronban. Az MLSZ volt elnökének – aki korábban foglalkoztatta Gyulait  a szövetségnél – a lánya két pályázatot adott be és mindkettőt meg is nyerte.

Folytathatnák a sort, de ez is elég ahhoz, hogy belássuk, hogy a trafikok Fidesz által a hűbéreseinek történő kiszolgáltatásában Gyulay egy külön, egészen markáns irányvonalat hasított. Hiába állítja ugyanis: többen hívták fel, és sokan meg is sértődtek, mert közölte, nincs befolyása a pályázatok eredményére.

Ez feltehetően csak odáig igaz, hogy sokan felhívták.

Tulajdonképpen a kérdés lényegtelen is. Ha ő maga nem is tett semmit, akkor is a nevét adta talán a világ legnagyobb, állami szinten elkövetett rablásához azzal, hogy elvállalta az állami dohányvállalat vezetését. Így pedig vállalnia kell a felelősséget a történtekért.

Az a minimum, ha lemond! Nemcsak a dohányvállalat vezetéséről, de leginkább a Hungaroring Sport Zrt. elnöki tisztségéről!

A Hungaroring a Forma-1-el ugyanis az ország legnagyobb sporteseményei közé tartozik (ha nem ez a legnagyobb sportesemény), ami ráadásul a legtöbb turistát vonzza az országba. Valamint talán ez az egyetlen sport ebben az országban, ami hasznot termel, és a belé fektetett összegeket jócskán meg is téríti, hovatovább mindezt viszonylag rövidtávon (példának okáért: a focival ellentétben).

Namármost, ha egy agyatlan fickó képes szétzilálni saját, sportemberként, kétszeres olimpiai bajnokként megszerzett tekintélyét és elismertségét, azzal nincs baj. Ő dolga, rábaszott. De amikor már egy egész ország hírét veszélyezteti, ahhoz igenis van közünk!

Valaki ugyanezt már eljátszotta ebben az országban. Most nyugalmazott köztársasági elnökként tengeti silány életét, hazugságokban.

Rá emlékeztet.

A sorsa is remélem, hasonló lesz.