Forrás: Kanadai Magyar Hírlap | 2020.12.09.

Ne azt nézzék, mit mondok, hanem, hogy mit teszek – mondta számos alkalommal Orbán Viktor, Magyarország illiberális miniszterelnöke. Kockázatos mondat, mivel nem mindenki veszi be a maszlagot, amit a közpénzmilliárdokból egyre nagyobbra duzzasztott állami propagandamédia sulykol: hogy Soros György és „hadserege” – vagyis a civilek, akiket évtizedek óta nagyvonalúan támogat (ahogy egykor a fiatalon még liberális Orbánt is) – a „keresztény” Magyarországra „migránsokat” akar tömegesen betelepíteni. És Fideszmagyarország fogja megvédeni a „keresztény” Európát a „migránsoktól”, az iszlámtól, mindennemű másságtól és sokszínűségtől.

Ám akik átlátnak a szitán, tudják: Orbán mondata azt jelenti: vizet prédikálok és bort (vagy hungarikumot: magyar pálinkát) iszom.

Azt kommunikálom, hogy a kerítéssel, amelyet Magyarország déli határára építtettem, Európát védem a migráns hordáktól (akik keressenek más országot maguknak vagy forduljanak vissza!), miközben azt teszem, hogy jó pénzért letelepedési kötvényeket bocsátok ki, vendégmunkásokat szerződtetek, vagyis suttyomban nagyságrendekkel több bevándorlót engedek be, mint amennyivel riogatok. Azt prédikálom, hogy Európa megmentője vagyok, és közben megvétózom az EU gazdaságélénkítő csomagját, s ezzel az egész európai költségvetést, amivel Magyarországnak is milliárdos károkat okozok. Vagyis úgy védem Európát, hogy megbénítom a működését.

Hogy miért? Mert az EU újabban az eurómilliárdok kifizetését már jogállamisági kritériumok teljesüléséhez kötné.

Kétes dicsőség, és csak a vaknak nem tűnik fel, hogy éppen a két fő illiberális EU-tagállamnak, Magyarországnak és Lengyelországnak van ellenvetése a jogállamisági, átláthatósági kritériumokkal szemben.

E sorok írásakor Lengyelország már visszatáncolni látszik a vétótól, Orbán még erősködik, és egyelőre, úgy tűnik, lemond a kedvezményes európai segélycsomagról és kölcsönről, és inkább drágábban vesz fel piaci hiteleket, csak hogy az EU intézményei bele ne lássanak a kártyáiba: hogy az elmúlt tíz év alatt kapott több Marshall-segélynyi EU-támogatást nem a magyar gazdaság, oktatás, egészségügy fejlesztésére, hanem saját családjának és klientúrájának gazdagítására fordította és fordítja.*

Alig telik el nap mostanában olyan botrányok nélkül, amelyekből élesen kiviláglik: az Orbán-kormány szisztematikusan mást mond, mint amit tesz.

Az Európai Parlament két fő-fő fideszes képviselője közül Szájer József, aki 2011-ben a fáma szerint Budapestről Brüsszel felé repülvén a saját ipadjén írta meg Magyarország új, „gránitszilárdságú” (azóta mégis már kilencszer módosított) alaptörvényét, amelynek már a preambuluma a keresztény értékeket és a család szentségét kívánta kőbe vésni, a napokban minden tisztségéről lemondott, a Fideszből is kilépett, miután Brüsszelben a járvány miatt elrendelt kijárási, illetve gyülekezési korlátozásokat megszegve egy drogos szexorgián vett részt, ahonnan a kiérkező rendőrök elől menekülni próbálván úgy mászott le az ereszcsatornán, hogy útlevél nem volt nála, extasy tabletták azonban igen.

Az Európai Néppárthoz (EPP) tartozó Fidesz másik fő EP képviselőjének, a delegációvezető Deutsch Tamásnak eközben a kizárását kezdeményezik az Európai Néppártból (EPP); a dologról december 9-én döntenek. A felháborodást Deutsch azzal provokálta ki, hogy Manfred Weber frakcióvezető ama megjegyzésére, hogy ha Magyarországon független bíróságok lennének és szabad lenne a sajtó, nem lenne a Fidesznek félnivalója a jogállamisági feltételektől. Deutsch két interjújában is úgy reagált, hogy az az érvelés, hogy „ha valakinek nincs takargatnivalója, akkor nincs mitől tartania”, a Gestapo és az ÁVO jelszava volt.

Deutsch azóta magánlevélben bocsánatot kért Webertől – de valamiért előtte mégis fontos volt neki, hogy ezt ország-világ előtt elmondja.

Eközben bő öt esztendeje folyik az központosított médiában a tőzsdespekulánsnak, újabban már bűnözőnek is nevezett Soros György ellen uszító, gyűlöletkeltő kódoltan, de határozottan antiszemita kampány.

Ebben elég nagy a verseny, mert a propagandamédia szisztematikusan szítja a gyűlöletet az ellenzéki pártok, civil csoportok, a cigányok, az LMBTQ közösség, és – főleg Soros György személyén keresztül – a zsidóság ellen.

Szakács Árpád, a központilag szerkesztett Mediaworks propagandamédia-holding egyik volt vezető szerkesztője – ma inkább fideszes megmondóember – ezt tudta mondani: „A liberalizmus, a nácizmus, a kommunizmus és az ebből kinövő baloldal egy és ugyanaz. Ezek mind ugyanazok.”

Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke a Vértanúk Emlékművének újraavató ünnepségén az ellenzéket a „Lenin-fiúk utódainak” nevezte, akik külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással akarnak választást nyerni.

A legnagyobb felháborodást azonban mégsem az idézett közjogi méltóságok megnyilatkozásai, hanem a náluk kisebb hatalmú, ezért túlteljesíteni, minél nagyobbat mondani kívánó Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum két éve kinevezett igazgatójának egy az Origo.hu kormányszócsövön közölt, s facebook-bejegyzésként is megosztott írása keltette – amely ellen nemcsak a Mazsihisz, vagy Izrael Állam, hanem még az Orbánnal évek óta szívélyes kapcsolatokat ápoló Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) is tiltakozott.