A rendszerváltás aggályosságát az mutatja leginkább, hogy a Világbank szerint az ország privatizált javainak értéke kb. ötszörösen kellett volna felülmúlja az akkori államadósságot - de a politikai elit mégsem "tudta” csökkenteni azt az eladásokat követően.

Úgy tűnik, az osztozkodás és az állami "demarketing” lezárultával a FIDESZ teljesen fel akarja rúgni a status quo-t a maradék elvi jogállamiság megszüntetésével, a poltikai váltógazdálkodás felszámolásával. Ne legyenek illúziói a nemzetközi kalóztársadalomnak a hatalomba visszakapaszkodni akaró oldalakról sem. Ugyanazt a diktatúrát, pártokráciát éltetik és üzemeltetik, mint politikai ellenfeleik, és ugyanúgy a hatalomban maradás eszközének tekintik csupán a jogot és az alkotmányozást. A közélet minden szinten korrumpálódott, állami szinten az ún. "szívességgazdálkodás” a jellemző (rokoni, baráti üzletszerzés), és a finanszírozott médiumok csak akkor képesek a problémákról beszélni, ha a probléma már általánossá vált a közbeszédben. Az ellenzék felhasználja a társadalomban keletkező feszültséget, tüntetéseket, megmozdulásokat szít, de nincs érdekében érdemi változásokat hozni, és éppúgy nem törődik az ország jövedelemtermelő erejének javításával, mint a kormánypárt. Az ellenzék bukott, sikkasztó politikusai magukra húzták a plebejusok álcáját, és a hatalmon lévő patríciusokat csúfolják. A hatalom semmiféle pozitív interakciót nem képes adni a társadalomnak; a szembenálló felek csak akkor veszik bele a retorikájukba a különböző problémaköröket, ha azok még beleférnek az ideológiai képükbe - és ez a "kollektív skizofrénia” egyben nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy bizonyos problémák egy-egy újabb erő kormányra kerülésével is ugyanúgy megoldatlanok maradnak.

A hatalmi elit részéről változtatási szándékot csak abban lehet felfedezni, hogy a csökkenő erőforrások felhasználását (szociális rendszer, nyugdíj, segély, kedvezmény, stb.) hogy tudják a többségi társadalom számára átláthatatlan módon újrastrukturálni.

- A csalárd deviza-nyilvántartású forinthiteleket, melyek elképesztő tehernövekedést okoztak az adósoknak az árfolyamelmozdulás miatt, az állam nem vizsgálja felül(???) - az állam csak a jobb módú, tartalékokkal rendelkező devizahiteleseknek nyújtott segítséget a kedvező, fixált árfolyamon történő hitel-előtörlesztés lehetőségének megteremtésével, továbbá - és cserébe - kivethet egy ún. banki különadót is, mivel ez ügyben igen jelentéktelen tiltakozás volt tapasztalható a bankok részéről. A bankok tehát extraprofithoz jutnak ÉS nem tiltakoznak a rájuk tett különadó miatt. A hitelüket fizetni képtelenek számára valódi megoldást nem kínáltak; épült ugyan egy bérlakásoknak szánt "falu” minden településtől távol, új beruházásként, de ez a megoldás csak keveseknek jelent kétes értékű megoldást – ellenben a kormányközeli építőcégek feltehetően jól jártak.

- A kormány tendenciózusan csökkenti az alkotmánybíróság hatáskörét, és emellett új alkotmányt is életbeléptetett, ami az uralmon lévő rendszer hatalmát védi és nem az emberi jogokat. Saját embereivel töltötte meg az államigazgatást pl. úgy, hogy bővítette annak létszámát, hogy többsége legyen benne, "övé” lett a főügyész posztja, a választási bizottság és a költségvetési tanács is. Létrehozott egy médiatanácsot, ami viszont eddig nem kifejezetten cenzúraként működött, bár több jogilag aggályos döntést hozott.

- A kormány a választási rendszert is alapvetően akarja átalakítani, vélhetőleg az esélyei javítására (választási kerületek átrajzolása, választási kampány átszervezése stb.).

- A kormány a szolgálati nyugdíjakat meg akarja szüntetni úgy, hogy akik ennek megfelelően rendezték be az életüket és a "szerződés” rájuk eső részét nagyjából vagy egészében teljesítették, vissza kellene menjenek dolgozni. Ezek a szolgálati nyugdíjjal rendelkezők sokáig kivételezettjei és haszonélvezői voltak egy igazságtalanul kialakított nyugdíjrendszernek.

-Az állami földbérletek újrapályáztatásának ígérete jelentős vidéki támogatókat hozott a Fidesznek, akik viszont gyakran pórul jártak, mert az újraosztás során a helyi gazdák helyett Fidesz-közeli földspekuláns nagyvállalkozókhoz kerültek hatalmas földterületek. Félő, hogy egyfajta társadalmi visszarendeződés lesz várható Magyarországon és később a régióban. Hatalmas birtokok jönnek létre és egy olyan új "nemesi” réteg, akik törvények felett állóknak látják magukat. A hektáronkénti támogatások mértéke közel egyenlő a kukoricatermesztés költségeivel, viszont bérbe adva a pályázattal elnyert területet akár a hatszorosát is el lehet kérni ugyanazért a földterületért. A pályázatok titkosak, elbírálásuknak nincsenek kritériumai, a törvényeket láthatólag a tőkés csoportok mondják tollba, így még törvénytelenségről sem beszélhetünk – a helyzet igen hasonlóvá válik, mint az Egyesült Államokban. A vidéki embereket a munkától, a megélhetéstől fosztja meg az elzüllött állam a földek oligarchák kezére játszásával.

Bár sokan – és egyre többen – kiábrándultak a politikából, a közvéleménykutatásokat továbbra is a kormánypárt vezeti.  A saját érdekei mentén szabott választási szabályok és a befolyásuk alatt működő média által ellensúlyozhatják az egyébként jelentősen csökkent népszerűségüket. A kis pártoknak majdnem semmi esélyük a parlamentbe való belépési küszöbértéket elérni, mert akik elmennek választani, nem hosszú távú programokra szavaznak, amik szükségesek lennének az igazi társadalmi javuláshoz, hanem a kissebbik rosszra szavaznak, hogy szavazatuk ne vesszen el, aminek az a következménye, hogy ugyanazok az a gazdasági és politikai nomenklatúra és ezek családi örökösei kerülnek vissza a hatalomba.