Oroszország és Ukrajna együttesen a világ búza- és árpaexportjának közel egyharmadát, a napraforgóolaj-exportnak pedig több mint hetven százalékát adja, és ott van a nagy kukoricaszállítók között is. Emellett Oroszország a világ legnagyobb műtrágyagyártója.
Az élelmiszerárak már világszerte felmentek a háború előtt, de a háború tovább rontott a helyzeten, mivel megakadályozta, hogy mintegy húszmillió tonna ukrán gabona eljusson a Közel-Keletre, Észak-Afrikába és Ázsia egyes részeire.
Az Ukrajna fekete-tengeri kikötőiből történő gabonaszállítást lehetővé tévő biztonságos korridorokról hetek óta tartó tárgyalások nem sok előrelépést hoztak. A nyári aratás közeledtével egyre sürgetőbbé válik a helyzet.
„Ennek a következő néhány hónapban meg kell történnie, vagy szörnyű lesz, ami jön” – mondta Anna Nagurney, a massachusettsi Amherst Egyetem válságkezelés-kutatója, egyben a Kijevi Közgazdasági Iskola igazgatótanácsának tagja.
Szerinte világszerte négyszázmillió ember függ az ukrán mezőgazdasági exporttól. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) előrejelzése szerint 41 országban akár 181 millió ember is élelmiszerválsággal vagy akár éhínséggel nézhet szembe idén.
Mi most a helyzet?
Az ukrán földekről származó búza és más gabonafélék kilencven százalékát általában tengeren szállítják a világpiacokra, de a Fekete-tenger ukrán partvidékének orosz blokádja ezt megakasztotta.
A gabona egy részét vasúton, közúton és folyami úton átirányítják Európán keresztül, de ez a mennyiség a tengeri útvonalakhoz képest csepp a tengerben. A szállítmányok azért is akadoznak, mert Ukrajna vasúti nyomtávja eltér a nyugati szabványtól. (Azaz például az ukrán–magyar határon, Csap állomáson a továbbhaladáshoz le kellene cserélni a vagonok futóműveit, ahogy teszik a személyvonatok esetében.)
Ukrajna mezőgazdasági miniszterhelyettese, Markian Dmitrasevics az Európai Unió törvényhozóitól kért segítséget a gabonaexport növeléséhez, többek között a Fekete-tengeren található román kikötő használatának kiterjesztésével, a Dunán további teherterminálok építésével és a lengyel határon történő teheráru-ellenőrzés bürokratikus akadályainak lebontásával.
Ez azonban azt jelenti, hogy az élelmiszer még távolabbra kerül azoktól, akiknek szükségük van rá.
„Most már egész Európát meg kell kerülni ahhoz, hogy visszajussunk a Földközi-tengerre. Ez tényleg hihetetlenül sok költséget jelent az ukrán gabonának” – mondta Joseph Glauber, a washingtoni Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet vezető kutatója.
Ukrajna a háború óta havonta csak 1,5-2 millió tonna gabonát tudott exportálni, szemben a korábbi több mint hatmillió tonnával – mondta Glauber, aki az amerikai mezőgazdasági minisztérium korábbi vezető közgazdásza.
Az orosz gabona sem jut ki. Moszkva azzal érvel, hogy a bank- és hajózási ágazatát sújtó nyugati szankciók lehetetlenné teszik Oroszország számára az élelmiszer- és műtrágyaexportot, és elriasztják a külföldi hajózási társaságokat a fuvarozástól. Orosz tisztviselők ragaszkodnak a szankciók feloldásához, hogy a gabona eljuthasson a világpiacokra.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és más nyugati vezetők szerint azonban a szankciók nem érintik az élelmiszereket.
Mit mondanak a felek?
Ukrajna azzal vádolja Oroszországot, hogy pusztítja a mezőgazdasági infrastruktúrát, felgyújtja a földeket, gabonát lop, és megpróbálja eladni Szíriának, miután Libanon és Egyiptom nem volt hajlandó megvenni. A Maxar Technologies műholdas megfigyelőcég által május végén készített felvételeken látható, hogy a krími kikötőben orosz zászló alatt közlekedő hajókra gabonát rakodnak, majd napokkal később kikötnek Szíriában.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint Oroszország globális élelmiszerválságot idézett elő. A Nyugat egyetért ezzel, és olyan tisztviselők, mint Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint Oroszország fegyverként használja az élelmiszereket.
Oroszország szerint az export akkor folytatódhat, ha Ukrajna eltávolítja az aknákat a Fekete-tengeren, és az érkező hajókon ellenőrizni lehet, hogy fel vannak-e fegyverezve.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megígérte, hogy Moszkva nem fog visszaélni tengeri előnyével, és „minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a hajók szabadon távozhassanak”.
Ukrán és nyugati tisztviselők kételkednek az ígéretben. Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter a héten azt mondta, hogy létre lehet hozni biztonságos folyosókat anélkül, hogy tengeri aknákat kellene felszámolni, mert a robbanószerkezetek helye ismert.
De más kérdések még mindig fennállnának, például az, hogy a biztosítók vállalnák-e a hajók biztosítását.
Dmitrasevics a héten az EU mezőgazdasági minisztereinek azt mondta, hogy az egyetlen megoldás Oroszország legyőzése és a kikötők blokádjának feloldása: „Semmilyen más ideiglenes intézkedés, például a humanitárius folyosók nem oldják meg a problémát.”
Hogy jutottunk idáig?
Az élelmiszerárak már az invázió előtt is emelkedtek, többek között a rossz időjárás és a rossz termés miatt, ami csökkentette a kínálatot. Közben a globális kereslet erőteljesen megugrott a Covid–19-pandémia lecsengése után.
A fent idézett szakértő, Glauber az Egyesült Államok és Kanada tavalyi gyenge búzatermését, Brazíliában pedig a szójabab hozamát károsító aszályt említette. Az éghajlatváltozás miatt Afrika szarván az elmúlt négy évtized egyik legsúlyosabb aszálya is súlyosbítja a helyzetet, míg Indiában márciusban a rekordot döntő hőhullám csökkentette a búzatermést.
Ez, valamint az üzemanyag- és műtrágyaköltségek emelkedése megakadályozta, hogy más nagy gabonatermelő országok pótolják a kieső ukrán és orosz exportot.
Kit érint a legsúlyosabban?
Ukrajna és Oroszország elsősorban olyan fejlődő országokba exportál alapélelmiszert, amelyek a leginkább ki vannak téve a költségnövekedésnek és a hiánynak.
Szomália, Líbia, Libanon, Egyiptom és Szudán nagymértékben függ a két háborús országból származó búzától, kukoricától és napraforgóolajtól.
„A terhet a legszegényebbek viselik – mondta Glauber. – Ez humanitárius válság, nem kérdés.”
Az éhezés veszélye mellett az egekbe szökő élelmiszerárak politikai instabilitást okozhatnak ezekben az országokban. Ez volt az arab tavasz egyik kiváltó oka, és félő, hogy megismétlődik.
Glauber szerint a fejlődő országok kormányainak vagy hagyniuk kell az élelmiszerárak emelkedését, vagy dotálniuk kell az árakat. Szerinte egy olyan, mérsékelten prosperáló ország, mint Egyiptom, a világ legnagyobb búzaimportőre megengedheti magának, hogy elviselje a magasabb élelmiszerárakat.
„Az olyan szegény országoknak, mint Jemen vagy az Afrika szarván fekvő országok valóban humanitárius segítségre lesz szükségük” – mondta.
Afrika ezen részén éhezés és éhínség sújtja az országokat. Az olyan alapvető élelmiszerek, mint a búza és az étolaj ára egyes esetekben több mint a kétszeresére emelkedett, miközben a családok által tej és hús előállítására használt állatok milliói pusztultak el. Szudánban és Jemenben az orosz–ukrán konfliktus tetézi az évek óta tartó belpolitikai válságokat.
Az UNICEF a gyermekhalálozás robbanásszerű növekedésére figyelmeztet, ha a világ csak az ukrajnai háborúra koncentrál, és nem cselekszik. Az ENSZ-ügynökségek becslése szerint Szomáliában több mint kétszázezer embernek kell szembenéznie katasztrofális éhínséggel és éhezéssel. Szeptemberre nagyjából 18 millió szudáni élhet át akut éhínséget, 19 millió jemeni pedig élelmezési bizonytalansággal néz szembe idén.
A búza ára egyes országokban 750 százalékkal emelkedett.
„Általában minden drágult. Legyen szó vízről vagy élelmiszerről, szinte lehetetlenné vált megfizetni” – mondta Justus Liku, a CARE segélyszervezet élelmezésbiztonsági tanácsadója, miután nemrégiben Szomáliában járt.
Liku elmesélte, hogy egy főtt ételt árusító utcai árusnál „nem volt zöldség vagy állati termék. Se tej, se hús. A boltos azt mondta, hogy csak azért van ott, hogy ott legyen.”
Libanonban a pékségek, amelyekben korábban sokféle lepényt kínáltak, ma már csak egyszerű fehér pitát árulnak, hogy takarékoskodjanak a liszttel.
Mit tesznek ellene?
António Guterres ENSZ-főtitkár hetek óta próbál megállapodást elérni, hogy feloldják az orosz gabona- és műtrágyakivitel blokkolását, és lehetővé tegyék Ukrajnának, hogy a kulcsfontosságú odesszai kikötőből árut szállítson. A dolgok azonban csigalassúsággal haladnak.
Eközben hatalmas mennyiségű gabona rekedt az ukrán silókban vagy a gazdáknál, és még több lesz belőle – Ukrajnában hamarosan megkezdődik az őszi búza betakarítása, ami még nagyobb terhet ró a raktározási létesítményekre, még akkor is, ha egyes földek valószínűleg betakarítatlanul maradnak a harcok miatt.
Szerhij Hrebcov nem tudja eladni a Donbász régióban lévő gazdaságában lévő gabonahegyeket, mert elvágták a szállítási kapcsolatokat. A vevők hiánya miatt az árak olyan alacsonyak, hogy fenntarthatatlan a gazdálkodás.
„Van néhány lehetőség az üzletre, de ez olyan, mintha kidobnánk” – mondta.
Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy európai partnereivel együtt dolgozik egy olyan terven, hogy ideiglenes silókat építsenek Ukrajna határain, többek között Lengyelországban, ami megoldást jelentene az Ukrajna és Európa közötti eltérő vasúti nyomtáv problémájára is.
Az elképzelés szerint a gabonát az ottani silókba lehetne szállítani, majd „Európában vagonokba rakodni, és az óceánon keresztül eljuttatni az egész világba. De ez időbe telik” – mondta keddi beszédében.
Dmitrasevics elmondta, hogy Ukrajna gabonatárolási kapacitása 15 millió és hatvanmillió tonna közöttire esett, miután az orosz csapatok silókat romboltak le, és elfoglalták a déli és keleti területeken lévő telephelyeket.
Mi a drágább?
A világ búza-, rizs- és egyéb gabonatermelése 2022-ben várhatóan eléri a 2,78 milliárd tonnát, ami 16 millió tonnával kevesebb az előző évinél, és ami négy év óta az első visszaesés – közölte az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete.
A FAO búzaárindexe szerint a búza ára 45 százalékkal emelkedett az előző évhez képest az év első három hónapjában. A növényi olaj 41 százalékkal ugrott meg, míg a cukor, a hús, a tej és a hal ára szintén két számjegyű mértékben emelkedett.
Az áremelkedések világszerte gyorsabb inflációt gerjesztenek, drágítják az élelmiszereket és növelik az étteremtulajdonosok költségeit, akik kénytelenek árat emelni.
Néhány ország úgy reagál, hogy megpróbálja megvédeni a hazai készleteket. India korlátozta a cukor- és búzakivitelt, Malajzia pedig leállította az élő csirkék exportját, ami riadalmat keltett Szingapúrban – mivel baromfihúsának egyharmadát a szomszédjától szerzi be.
A Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet szerint ha a háború elhúzódásával egyre súlyosabbá válik az élelmiszerhiány, az további exportkorlátozásokhoz vezethet, amelyek tovább növelik az árakat.
Egy másik fenyegetés a kevés és drága műtrágya, ami azt jelenti, hogy a földek kevésbé lesznek termékenyek, mivel a gazdák spórolnak – mondta Steve Mathews a Gro Intelligence mezőgazdaságiadat- és elemzőcégtől.
Különösen nagy hiány mutatkozik a műtrágyák két fő vegyszeréből, amelyeknek Oroszország a nagy beszállítója.
„Ha a kálium- és foszfáthiány továbbra is fennmarad, csökkenő terméshozamokat fogunk látni – mondta Mathews. – Ez nem kérdéses az elkövetkező években.”
Az AP tudósítása nyomán.
