Forrás: Direkt36 | Zöldi Blanka | 2019.03.03.

Tavaly márciusban jelent meg az első cikkünk azokról a külföldiekről, akik – bár komoly biztonsági kockázatot jelenthetnek Magyarország számára – pénzért magyar papírokhoz jutothattak a kormány letelepedésikötvény-programján keresztül. A tavalyi év során cikksorozattá növő projekten a 444.hu-val és az orosz Novaya Gazetával dolgoztunk együtt, a nyomozás legizgalmasabb pillanatait pedig kollégánk, Zöldi Blanka idézi fel:

2018. március közepén, egy hideg reggelen Pesterzsébet egyik csöndes utcáján álltunk Sáling Gergővel, a környéken lévő egyik legnagyobb ház kapuja előtt. Pár másodpercig csak gyűjtöttem magamban az erőt ahhoz, hogy csöngessek, és a lehető legkevesebb remegéssel a hangomban tudjam elmondani annak, aki ajtót nyit:

„Úgy tudjuk, pár hónapja ebből házból vitt el a Terrorelhárítási Központ egy férfit, aki az olasz hatóságok gyanúja szerint egy nemzetközi bűnszervezet tagja volt. Azt szeretném megkérdezni, hogy Ön tudja-e: ez a férfi korábban vásárolt-e magyar letelepedési kötvényt?”

Ez a jelenet már az egyik legutolsó mozzanata volt egy nyomozásnak, amely két hónappal korábban, egészen váratlanul kezdődött a Direkt36 irodájában – pontosabban a postaládánknál.

Viszonylag gyakran érkeznek hozzánk küldemények különböző ügyekkel, és ezek sokszor kézzel írott leveleket tartalmaznak egy-egy konkrét történettel. Január végén azonban egy olyan boríték érkezett egy ismeretlen feladótól, amelyben adatok – emberek nevei és más információk – voltak. A feladó azt állította, hogy olyan emberek nevei vannak benne, akik részt vettek a magyar letelepedési kötvényprogramban.

Én ekkor már írtam néhány cikket a Fidesz-kormány egyik legellentmondásosabb programjáról, amely külföldieknek pénzért kínált letelepedési engedélyt, és amelyen olyan cégek nyertek milliárdokat, amelyek különböző módon a politikai elithez – köztük Habony Árpádhoz, Rogán Antalhoz – kötődnek. Azonban a kötvényprogrammal kapcsolatos egyik legfontosabb kérdésre addig sem én, sem más újságírók nem tudtak választ adni: ki az a közel húszezer ember, aki a kormány hangos bevándorlásellenes kampánya ellenére, pénzért szerezhetett magyar papírokat?

Támogasd a hatalom ellenőrzését, fektess be a demokráciába!

Reméltem, hogy a nekünk küldött levél segítségével közelebb juthatunk ennek a kérdésnek a megválaszolásához. A küldeményből annyi derült még ki, hogy rajtunk kívül a 444 is megkapta az adatokat. Mivel amúgy is együttműködünk velük – általában ők közlik elsőként a cikkeinket – ezért egyből megkerestük őket, és közösen kezdtünk gondolkodni azon, mit is kezdjünk az adatokkal.

Többféleképpen próbáltunk meggyőződni arról, hogy a hozzánk eljutott információk valósak. A nevek között számos olyan külföldi szerepelt, akiket a születési évük alapján be tudtunk azonosítani, és akiket a levélben kapott nevektől függetlenül is össze tudtunk kötni Magyarországgal, például itt működő cégeik vagy akár facebookos fotók alapján. Több olyan embert is találtunk, akiket még hónapokkal a boríték érkezése előtt nevezett meg kötvényvásárlóként egy forrás, aki ismerte a program részleteit. Emellett egy, a külföldiek bevándorlásával összefüggő hatósági ellenőrzéseket ismerő forrás is megerősítette több, a borítékban szereplő névről, hogy ők valóban kaptak magyar letelepedési papírokat.

Közben heti rendszerességgel tartottunk megbeszéléseket a 444-es kollégákkal. Ezeken részt vett a cikken dolgozó három újságíró (Erdélyi Peti, Sáling Gergő és én), Mészáros Zsófi, a 444 szerkesztője és a mi szerkesztőnk, Pethő András. Viszonylag hamar bevontuk a munkába a jogászainkat is, és sokat beszélgettünk arról, hogy ha sikerül is megbizonyosodni az adatok valóságáról, mihez kezdjünk velük. Úgy döntöttünk, hogy csak azoknak a nevét hozza nyilvánosságra, akiknél ehhez közérdek fűződik.

Az első cikkünkben két ilyen embert azonosítottunk. Egyikük a szír állampolgárságú Atiya Khoury, aki szerepel az Egyesült Államok szankciós listáján, az amerikaiak szerint ugyanis ő Bassar al-Aszad szíriai elnök egyik legfontosabb pénzembere. Khoury esetében sem magyar ingatlanokat, sem magyar cégeket nem találtunk, amelyek arra utalnának, hogy a kötvényvásárlást követően szorosabb viszony fűzte Magyarországhoz. Információink szerint azonban Khoury gyerekei is részt vettek a kötvényprogramban. A 18 éves fia Instagram fiókján pedig találtunk is egy olyan képet, amely Esztergomban készült róla.

A cikkünkben azonosított másik szíriai állampolgár Salmo Bazkka volt, akit az olasz hatóságok azzal gyanúsítanak, hogy egy nemzetközi, pénzmosással és fegyverkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezet tagja. Bazkka esetében sokkal több olyan nyomot találtunk, amely Magyarországhoz köti őt: a kilencvenes évek óta több cége és ingatlanja is volt az országban. Ráadásul a Facebookon is aktív volt, a 2017 novemberi letartóztatásáig szinte havonta töltött fel magáról Magyarországon készült képeket. Ezek nagy többsége családi ünnepeken, közös vacsorákon készült, így a nyomozásunk közben sikerült a Bazkka család sok tagját arcról és névről megismernem.

Ez nagy segítség volt akkor, amikor Gergővel a Bazkka család pesterzsébeti házánál csöngettünk. Egy fiatal férfi jött a kapuhoz, aki egy kis akcentussal, de jó magyarsággal érdeklődött, hogy kit keresünk.

Amikor Bazkkáról kérdeztük, azt mondta, hogy nem tudja, kiről van szó, nem ismer ilyen nevű embert. Azonban a facebookos fotók alapján felismertem a férfi arcát, így egy pár másodperces kellemetlen csönd után óvatosan rákérdeztem: „Elnézést, de én úgy tudom, hogy Salmo Bazkka az Ön édesapja. Ez nem így van?”

Erre a kérdésre a férfi elkezdett beszélni, és részletekbe menően beszámolt arról, hogyan jelent meg pár hónappal korábban a házuknál a Terrorelhárítási Központ, és vitték el Salmo Bazkkát. Amikor rákérdeztünk, hogy Bazkka korábban vásárolt-e letelepedési kötvényt, azt válaszolta: “Igen, levásárolta, nem migránsok vagyunk”.

Ez egy fontos megerősítés volt a cikkünkhöz. Persze megkerestük az összes érintett hatóságot, illetve az egész letelepedési programot elindító Rogán Antalt is, de senkitől nem érkezett érdemi válasz.

A szíriai kötvényesekről megjelent cikkünknek nagy visszhangja volt, szinte az összes magyar és több nemzetközi lap is beszámolt a témáról. Az akkori kampányhajrában lévő kormány azonban csak „választási dajkamesének” nevezte a sztorinkat. Azt elismerték, hogy az amerikai szankciós listán szereplő Khoury letelepedési kötvényt vásárolt, azonban Bazkkáról azt állították, hogy már korábban, kötvényvásárlás nélkül, rendes eljárásban jutott magyar papírokhoz.

Ezért tovább dolgozunk azon, hogy még több részletet megtudjunk Bazkka ügyéről, és mellette más kötvényes befektetőkről is.