Forrás: Babánköztársaság/Gépnarancs | nonenz_Ura | 2015.05.31.

A napokban felerősödött a kormányzati propaganda, miszerint az ország jobban, sőt egyre jobban teljesít, az Európai Unió élvonalába küzdöttük fel magunkat, a hanyatló Nyugat már minket irigyel. Ezt adta elő a Kedves Vezető is öt éves uralkodását értékelő beszédében és ezt szajkózták a költségvetést megalapozó törvények vitájában is a parlamentben. Most, hogy elöntött minket a hazugságcunami, nem árt megismerkedni néhány ténnyel.

Másfél éve írtam egy hosszabb cikket Magyarország szarul teljesít címmel és sajnos a helyzet azóta nem sokat változott.

Kezdjük azzal, hogy még mindig bóvli ország vagyunk, vagyis a nagy nemzetközi hitelminősítők szerint nem ajánlott magyar államkötvényeket venni, nem érdemes Magyarországon befektetni. Pár napja óriási csinnadrattával ünnepelte Pártunk és Kormányunk, hogy az egyik hitelminősítő, a Fitch Ratings az eddigi stabilról a felminősítés lehetőségére utaló pozitívra javította Magyarország államadós-osztályzatainak kilátását. A Fidesz közleménye szerint “a magyarok teljesítménye újabb elismerést kapott”. Az állami hírügynökség is hozsannázott. Pedig miről is van szó? Az egyik nagy hitelminősítő jelezte, hogy a jövőben esetleg feljebb minősítheti az országot. Feltételes mód… A másik kettő pedig stabilan tartja a bóvli minősítést, és most még mind a három azt mondja a potenciális befektetőknek: ide veszélyes beruházni, vidd az autógyáradat, a gumigyáradat, vagy amivel éppen foglalkozol valahova máshova, mondjuk Szlovákiába vagy Lengyelországba, ott ugyanis már rég ajánlott a beruházás.

A lényeg a tendencia: késésben vagyunk. Mások a régióból már kilábaltak a gazdasági világválság által okozott bóvliságból, mi meg még benne dagonyázunk. Az nem vigasz, hogy a görögök is.

Azt is folyamatosan ünnepeljük, hogy a gazdasági növekedés most 3 százalék, ami igaz és lehet is örülni neki, de azért nem árt belegondolni abba, hogy mikor lett ennyi és miért. Nos, most nagyrészt egy egyszeri, nem tartós hatású tényező miatt lett ilyen kedvező a növekedési mutató: nevezetesen az uniós támogatások maradékát az uniós költségvetési időszak lezárulta miatt most SOS fel kellett használni, mert lejár a szavatosságuk és különben elveszítettük volna ezeket a forrásokat. Az egyszeri hatás jelentőségét bizonyítja, hogy a következő évekre az optimista kormányzati előrejelzések is lassabb növekedéssel számolnak.

A gazdasági növekedésben a hosszú távú tendencia a lényeges. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is azzal dicsekedett, hogy a GDP, vagyis a bruttó hazai termék, a magyar gazdaság teljesítményének talán legfontosabb mérőszáma most elérte a válság előtti szintet. Hát, ezzel nem igazán kellene dicsekedni, mert a jó kérdés az, hogy miért csak most? Vessük össze a szánalmas magyar teljesítményt a régió többi országáéval:

A régió országai az elmúlt 10 évben sorra elhúztak mellettünk, hiszen a Ténytár grafikáján is látható, hogy többnyire gyorsan túltették magukat a válságon. Ezzel szemben Magyarország a többi fejlődő országgal ellentétben nem kezdett el felzárkózni az unós átlaghoz, szó sincs róla, hogy közeledne a fejlett országokhoz, sőt kezd leszakadni a korábban lesajnált szomszédoktól is. A 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott régiós országok közül Magyarország az egyetlen, ahol a GDP növekedése 2005 óta nem érte el az uniós átlagot. Hiába volt a rendszerváltáskor, de még utána is hosszú ideig nálunk magasabb az egy főre jutó GDP és az életszínvonal, mint például Lengyelországban, ha mára már leelőztek minket.

Az sem mellékes, hogy bár most nagyjából annyi a GDP nálunk, mint a válság előtt, a nagy többség még mindig sokkal rosszabbul él. Változott ugyanis a GDP megoszlása, ha valamiben következetes volt a kormány, akkor az a jövedelmek és vagyonok minél nagyobb részének átszivattyúzása egy viszonylag szűk, ám egyre gazdagabb haveri körnek.

A háztartások fogyasztása még mindig alacsonyabb nálunk, mint a válság előtt, ezt ugyancsak a Ténytár grafikája bizonyítja. A kormány tudatos szegényellenes szociális és gazdasági politikájának ebben döntő szerepe volt, elég az egykulcsos adó bevezetésére, a szociális rendszer átalakítására és a munkanélküliek ellátásának lefaragására utalni.

Az összes lakossági megtakarítás mintegy 10 százaléka is alig 50 ezer VIP bankszámlán halmozódott fel, miközben ne feledjük, egy embernek több ilyen számlája is lehet.

Ami a fizetéseket illeti, a magyar nettó átlagbér az Eurostat szerint havi 100 euróval marad el a lengyel és 130 euróval a szlovák átlagbértől. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy nálunk magasabbak a béreket terhelő adók és járulékok. A napi.hu szerint a szlovákoknál is nagyobb fizetést kapnak a csehek, a horvátok, a szlovének és az észtek is. Csepeli György pedig azt mondta a 168órának, hogy a háztartások 73 százalékának semmiféle tartaléka nincs, ezek az emberek szó szerint hónapról hónapra élnek. 

A munkanélküliséget és a foglalkoztatást érintő statisztikákról szinte már kár is beszélni, annyiszor bebizonyítottuk, hogy meghamisítják őket, hiszen beszámítják foglalkoztatottként a csak pár hónapot akár részmunkaidőben dolgozó közmunkásokat és a külföldön dolgozó magyar megélhetési kivándorlókat is.

A kivándorlásnak hosszú távon drámai hatása lesz és ezt sem lehet azelmúltnyolcév számlájára írni, hiszen tavaly már hatszor annyian költöztek a hanyatló Nyugatra, mint a válság idején, 2009-ben.

Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere is elégedetlen a mostani kormány teljesítményével. Baló György műsorában az RTL II-n azt mondta, lesz ugyan gazdasági növekedés a következő években, de nem lesz olyan mértékű, mint tavaly. Szerinte az unortodox gazdaságpolitika négy látható tulajdonsága, hogy erősen központosító, nem bánja a társadalmi egyenlőtlenség növekedését a céljai megvalósítása érdekében, a rövidtávú célokat előtérbe helyezi a hosszú távú érdekkel szemben és egyértelműen a politikai hatalmi érdekeknek alárendelten működik.

Chikán Attila hangsúlyozta, a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy a magyar dolgozó fele annyit termel, mint az amerikai vagy a Nyugat-Európai átlag. Ez nem azért van, mert az emberek rosszul dolgoznak, a probléma az, hogy a korrupció, a feketegazdaság és az egyéb társadalmi rendszerhibák miatt nem érvényesül a teljesítményük.

Emmanuel Saez, a Berkeley-n oktató és kutató közgazdász professzor az Indexnek adott interjúban szintén bírálta a magyar gazdaságpolitikát. Mint mondta, a kutatásaik alapján a progresszív adóztatás az egyik legfontosabb eszköz, amivel meg lehet akadályozni, hogy jövedelmek elképesztő aránya kerüljön egy nagyon kis csoporthoz. Magyarországnak pont az ellenkezőjére lenne szüksége, mint amit az adórendszerével épp csinál: a történelmi tapasztalatok alapján az egykulcsos adó sokkal nagyobb egyenlőtlenséget, sokkal nagyobb vagyonkoncentrációt eredményez.

A fentiekhez még tegyük hozzá, mert a papagájkommandók folyamatos hazugságai miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a 2010-es kormányváltáskor már kifelé jöttünk válságból, maga Orbán Viktor is elismerte akkor még, hogy Bajnai Gordon jól kezelte a válságot. A forint bedöntése, és ezzel a devizahitelesek tönkretétele, az ország bóvli kategóriába süllyesztése, a beruházók elriasztása már mind az Orbán-kormány 5 évének az eredménye.

Megint csak azt kell kérdeznem:

Bóvliország tényleg jobban teljesít?