Forrás: Múlt-kor | 2017.02.28.

Az angolszász országokban a közösségi médiában a könyvrajongók körében egyre gyakrabban bukkannak fel ún. shelfie-k, azaz olyan selfie-k, amelyeket készítőjük a könyvespolca előtt lőtt. A könyvek és könyvespolcok esztétikai értékének nagyrabecsülése nem modern jelenség – már a középkorban is létezett.

Cornificia tanulás közben. Miniatúra Christine de Pizan Le Livre de la Cité de Dames (A nõk városának könyve) című traktátusának 1475-ös, flamand fordításából

A középkori kéziratokban számos olyan ábrázolás található, amely különféle stílusú könyvespolcokat jelenít meg – olvasható a British Library középkori kéziratokkal foglalkozó blogján. Maguknak a kéziratoknak bizonyos fizikai jellemzői is utalhatnak arra, hogyan tárolták a könyveket annak érdekében, hogy vizuálisan vonzók és az olvasók számára hozzáférhetőek legyenek.

A legtöbb középkori könyvespolc-ábrázoláson az látszik, amint egy írnok feljegyez valamit egy scriptoriumban. Ezeken a jeleneteken ritkán látni olyan könyveket, amelynek a gerince látszik a szemlélő számára, úgy, ahogy manapság szokás, ehelyett gyakran a könyv „arcával”, vagyis az első táblalemezzel nézhetett farkasszemet az olvasó. A források szerint a kéziratokat többféleképpen tárolták, például egymásra rakva, vagy egymás mellé helyezve. Az alábbi képen Vincent de Beauvais, a 13. században aktív középkori domonkos szerzetes látható írás közben, háta mögött könyvek sokasodnak, amelyek közül néhányat zöld függöny takar el, míg a többinek az előlapja látható. Ez a tárolási mód különösen értékes, díszített kötésű könyvek esetében volt népszerű.

Vincent de Beauvais írás közben. A Speculum historiale francia fordításából. Bruges, 1479-1480

A könyveket egymásra halmozva vagy fektetve is el lehetett helyezni a könyvespolcon, mint ahogy a lenti, Esdrásról, a Kr. e. 5-4. században élt héber pap és történetíróról készült ábrázoláson is látható, amely a közel teljes Biblia legkorábbi fennmaradt latin nyelvű változatában, a Codex Amiatinusban található meg. A mai Északkelet-Angliában, a Wearmouth-Jarrow-i kolostorban keletkezett kéziratot ajándéknak szánták II. Gergely pápa részére. Ugyanebben a kolostorban tevékenykedett Beda Venerabilis, a neves tudós-szerzetes is, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a kódex keletkezett. Könnyen elképzelhető, hogy a képen látható könyvespolcot és íróasztalt a Wearmouth-Jarrow-i kolostorban található berendezések ihlették.

Az Esdrás-miniatúra a Codex Amiatinusban

A modern shelfie-kkel szemben ezeken az ábrázolásokon nem láthatók a könyvek címei. Persze a középkorban is vezettek nyilvántartásokat, amelyekben számba vették az adott intézményben található kéziratokat. Ezek a listák rendkívül hasznosak a kutatók számára, akik igyekeznek rekonstruálni az ókori és középkori könyvtárak szétszóródott vagy elveszett készleteit. A középkori könyvtárak polcainak rekonstrukciójával lehetővé válhat azon szövegek meghatározása is, amelyek hatottak a középkori szerzők munkáira.

A bridlingtoni Ágoston-rendi St. Mary-kolostor könyveinek listája. 1150-1200 körül

A könyvlisták betekintést nyújthatnak egyes emberek érdeklődései körébe is. Az alábbi, egy 10. századi kéziratba bemásolt könyvlista például az egyébként ismeretlen Æthelstan gyűjteményét tartalmazza, amelyből az derül ki, hogy a férfit a grammatika és a retorika érdekelte.

Æthelstan könyvei. Anglia, 940-980 körül

A könyvek kinézete és fizikai állapota is sokat elmondhat arról, hogy tárolták őket, és arról, hogyan nézhetett ki egy középkori könyvespolc. Az alább látható, 12. századi angol kéziraton még mindig láthatók a bekötésére használt állatszőrmaradványok. A kéziraton a könyv síkjából kiemelkedő gombdíszek, valamint fémkorongok is láthatók, amelyek feltehetően a kötet védelmét szolgálták.

A Teremtés könyvének másolata. Anglia, 12. század

Az alábbi, Lukács és János evangéliumát tartalmazó 9. századi kéziratból látható, hogyan tárolták a könyveket állítva: a lapok látszottak, és ezekre írták rá a címet a gerinc helyett.

Lukács és János evangéliuma, Anglia, 875-900 körül

Az alább látható kép pedig abban segít nekünk, hogy elképzeljük, hogyan nézhetett ki egy ókori könyvtár. A kis, 2. századi papirusztöredék Bacchylides ókori görög költő írásait tartalmazó papiruszhoz volt csatolva, vagyis abban segített, hogy bárki könnyedén megtalálja a gyűjteményekben a tekercseket.

2. századi papirusztöredék

Galériák

Így bántak a középkorban a könyvekkel - galéria