A házi kürtőskalács nem az a sütemény, amit összedobok egy átlagos szerda délutánon. Csoportos program, terv kell hozzá, szerelő, tüzet rakó, szöggel-kalapáccsal jól elbánó férfiak és tésztagyúró asszonyok.  

Vagy persze fordítva, a lényeg, hogy ez egy társasági szertartás, amit kizárólag akkor szabad bevállalni, ha az embernek már az égvilágon semmi dolga nincs,  nyaral, sőt már a nyaralást is megunta, és túlságosan kipihente magát. Ha mindez megvan, akkor érdemes nekiállni, ugyanis semmi olyasmi nem kell hozzá, amit ne lehetne megtalálni egy átlagos kis kertes ház udvarán. Nem szükséges hozzá különleges eszköz, költségekbe se kell vernünk magunkat, és a végeredmény tényleg százszor, ezerszer jobb lesz, mint amit bármelyik bazári kürtőssütőben kapni. Nem beszélve arról, mennyivel olcsóbb így.

A német, cseh, szlovák, román hungarikum

Tavaly nagy botrány volt a kürtős kalács körül, mindenki a sajátjának akarta tudni. Végül persze úgyis bejegyezték hungarikumnak, hogy a szlovákok uniós védettséget buliztak ki, de csehek és románok is szeretnék kisajátítani a parázson sült, kémény alakú édességet. Szabó T. Attila erdélyi nyelvész külön tanulmányban foglalkozik a kürtős kalács elnevezéseinek történetével. Szerinte egyértelműen a kürtő, azaz kémény formáról kaphatta a nevét, habár a 19. századi erdélyi szövegekben előforduló említések alapján nem lehetett ősi erdélyi étel, inkább szász átvételnek gondolja.

Ezt igazolja az is, hogy sokan egy 1450-es heidelbergi kézirat említését nevezik ki a kürtős kalács legelső leírásának. A legrégebbinek feltételezett recept zabolai gróf Mikes Mária 1784-ben, kiadott erdélyi szakácskönyvében található, ezért is mondják a románok a magukénak, a magyar agrártárca azonban legutóbb kijelentette, hogy a kürtős kalács egyszerre székely, erdélyi és magyar. Az első receptek még nem használtak cukrot,  később cukrozták, de csak utólag, a ma is ismert, jellegzetes, roppanós karamell bevonatú foszlós kalács pedig már a 19. századi recepteknek felel meg.

Eszközök – a nyárs

Szükséges néhány sörösdoboz. Van, aki próbálta már papírtörlő hengerrel vagy kisebbfajta sodrófával, de mi attól tartottunk, hogy ezek nem jól bírnák a hőt, így a sörösdobozt választottuk, és remekül működött. Lehet persze spéci kürtőskalács sütő felszereléseket kapni, körülbelül két-négyezer forint a sütőfa darabja, akinek van ilyen, annak biztosan egyszerűbb dolga van. A tervezés tehát előző este kezdődik, mikor a sörözés után maradt dobozokat nem szabad kidobni, összenyomni, hanem szépen félre kell tenni.

Egy dobozra egy kisebb méretű kalács tekerhető fel, amit két kevésbé falánk vagy egy nagyobb étkű ember fogyaszt el. Hat főre tehát körülbelül négy-öt dobozzal érdemes készülni. Kell még egy nagy méretű szög és egy kalapács a doboz kilyukasztásához. Szükség van alufóliára, ebbe csomagoljuk a dobozokat. Aztán keressünk még néhány hegyes, hosszú nyársat, amire felszúrjuk a dobozokat.  Ezenkívül már csak pár téglát kell keríteni a nyársak kitámasztásához, meg persze jó, ha van egy tűzrakó hely, és fa, papír, gyufa.

A tészta

A kürtőskalácshoz valamivel kevésbé lágy tészta az ideálisabb, mint a sima foszlós kalácshoz, hogy könnyebb legyen nyújtani, vágni, tekerni, ne ragadjon és ne csússzon le sütés közben a dobozról.

Nem kell bele annyi élesztő, amennyi a hagyományos kalácsba, nehogy a sülésre várakozó kalácsok a melegben túlkeljenek, és amorf szörnyekké váljanak.

A recept

Alapanyagok (6 sörösdoboznyi kalácshoz):

• 500 gramm liszt
• 2,5 dl tej
• 1 tojás
• 1 evőkanál lágy vaj
• 15 gramm friss élesztő (vagy fél zacskó szárított)
• 2 evőkanál cukor
• fél teáskanál só

A sütéshez:

• vaj vagy zsír
• cukor

Az ízesítéshez:

• kakaó
• kókuszreszelék
• vaníliás cukor
• darált dió/mandula/mákA tejet meglangyosítom, belekeverem az élesztőt és a cukrot. Hozzákeverem a tojást, majd az egészet összedolgozom a liszttel elkevert sóval. Egy nagy fakanállal keverem, míg egy gombóccá össze nem áll, majd a vajat is hozzáadva sima felületű tésztává dagasztom, félreteszem, letakarom. Fél óra múlva el is lehet kezdeni rakni a tüzet, mert a kalácsnak parázs kell, de jó erős parázs.

A nyárs

A dobozokat elmosogatom, majd egy nagy szöggel kilyukasztom a két végét úgy, hogy a lukak éppen egymással szemben legyenek, és át lehessen rajtuk döfni a nyársat.

A dobozt alaposan becsomagolom alufóliába, lehetőleg úgy, hogy a felületük szép sima maradjon. A dobozon átdöföm a nyársat, amennyire lehet, a végét az alufóliával rögzítem, hogy ne csúszkáljon a doboz a nyárson.

Az összeállítás

Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán ujjnyi vastag téglalappá nyújtom. A téglalapot egy pizzavágóval vagy éles késsel kétujjnyi vastag csíkokra vágom.

Fogok egy csíkot, majd a doboz végéből kiindulva kissé ferde irányban a dobozra tekerem.

Ha a doboz másik végére értem, a kalácsot a deszkára fektetem, és nyitott tenyerekkel kicsit meggörgetem a deszkán, hogy a csíkok közötti rés eltűnjön. A kalácsokat megkenem olvasztott vajjal vagy zsírral.

A sütés

Ha a parázs éppen sütésre alkalmas, mehetnek is fölé a kalácsok. Az a legpraktikusabb, ha mindenki fogja a saját kalácsát, és azt sütögeti. Ha mégis egyetlen kijelölt áldozat sütné az összes kalácsot, akkor a várakozó, betekert, nyers darabokat érdemes letakarva egy hűvös kamrába vagy hűtőbe tenni, különben túlkelnek, mire sorra kerülnének.

Mi úgy csináltuk, hogy előbb félig megsütöttük a kalácsot, majd újra megkentünk vajjal, cukorba hempergettük, és úgy sütöttük meg teljesen barnára. Így nem kellett attól tartanunk, hogy a cukor még azelőtt rápirult volna a kalácsra, mielőtt a tészta átsült volna. Amikor a kalács mindenütt szép barnára sült, akkor lehet mindenféle ízesített cukrokba hempergetni.

Az ízesítés

Egy tálcára darált dióval kevert porcukrot, vaníliás cukrot vagy cukorral kevert kakaóport, esetleg fahéjas cukrot szórok.

A kisült, még forró, és a vajas karamelltől ragacsos kalácsokat amint a parázs felől levettem, azonnal a tálcára szórt ízes cukorba hempergetem, egészen addig, míg az egyenletesen be nem borítja a kalácsot.

Hogyan szedjem le a kalácsokat a dobozról?

A forró kalácsokat dobozostul, óvatosan le kell húzni a nyársról, talpra állítani, majd hagyni kihűlni. Amikor már teljesen kihűlt, óvatosan kicsomagolom a fóliából a dobozt, és kihúzom a kalács belsejéből.

Így a fólia már könnyedén kijön a kalács belsejéből. Ezek után már csak az utolsó falatokon kialakuló háborút kell csitítani, mert az édesen füstös karamellízű, belül foszlós, kívül roppanós kürtőskalács mindenkiből kihozza a mohó óvodást.