Másfél évvel és két bírósági döntéssel első adatkérésünk után idén ősszel végre megkaptuk azokat a dokumentumokat, amelyeket a közmédiától kértünk ki. Majdnem teljesen üres papírokat kaptunk, a szakértő szerint elképzelhetetlen, hogy ezek alapján történjen a 130 milliárd forint értékű szolgáltatás teljesítése.

2010 után a Fidesz-kormány egyik első komolyabb intézkedése a közmédia átalakítása volt. Ennek egyik fontos mozzanata, hogy a közmédia műsorszolgáltatója a Duna Médiaszolgáltató nevű cég lett, nekik kell betartaniuk a Médiatörvény közmédiára vonatkozó részeit. E szerint ugyanis egyebek mellett a közmédiának feladata „a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás”, valamint „az egyes eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás”.

A közmédiának meg kellene felelnie a Közszolgálati kódexben leírtaknak is, ami többek között azt tartalmazza, hogy „az állami és önkormányzati szervek, állami vagy önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok a közszolgálati média tartalmát nem befolyásolhatják. Nem gyakorolhatnak nyomást a közszolgálati média munkatársaira, vezetőire, nem befolyásolhatják annak működését sem.”

A műsorokat ugyanakkor nem a Duna, hanem az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) gyártja le. Az MTVA-nak van 130 milliárd forintos költségvetése, alkalmazottai. Valahogyan tehát szabályozni kellene, hogy a Duna mint megrendelő mit vár el a szolgáltatójától, amely legyártja a műsorokat 130 milliárd forint értékben.

2015 előtt léteztek ilyen szerződések, amelyeket a Duna Médiaszolgáltató jogelődjei (a Duna elődjei: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda) kötöttek a műsorgyártó MTVA-val.

Ezek a szerződések a Szabad Európa birtokában vannak, tíz-tizenkét oldalas megállapodások, de egész részletesen szabályozzák az MTVA és a médiaszolgáltatók viszonyát.

Többek között pontosítják, hogy a Médiatörvényben a köszszolgálati médiaszolgáltatót terhelő szerkesztő felelősség „a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges felelősséget jelenti”. A megállapodások külön rögzítik, hogy „a jogsértő tartalomért fennálló felelősséget a zrt. nem ruházhatja át”, kivéve ha a jogsértést az MTVA követte el, és azt a műsor jellege miatt (például mert élő közvetítésben történt) a médiaszolgáltató nem tudta megakadályozni.

A szerződések ugyanis arra is kitérnek, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók feladata többek között „az elkészült műsorok sugárzás előtti ellenőrzése, átvétele”.

Szerettük volna megismerni a jelenleg (vagyis mintegy másfél évvel ezelőtt) érvényben lévő hasonló megállapodásokat. Ezek megismerése azért fontos, mert a dokumentumokból kiderülhet, kin múlik, hogy a köztévében olyan hírműsorok mehetnek adásba, amelyek sérthetik azt a kiegyensúlyozottságot, amelyet a törvény is előír a köztévének. Eddig ugyanis a homályos felelősségi körök hozzájárultak ahhoz, hogy senki nem kérte számon a törvényi előírásokat a köztévén.

Hiába indultak különböző vizsgálatok és születtek feljelentések, következménye azóta sem lett sem az általunk bemutatottaknak, sem a később született tényfeltáró cikkeknek.

Közérdekű adatigénylést adtunk be tehát a Duna Médiaszolgáltatóhoz, hogy megismerjük az MTVA-val kötött szerződéseiket. Ezek kiadását azonban a közmédia megtagadta. Ezért perre mentünk, és a bíróság kötelezte a Duna Médiaszolgáltatót az általunk kért adatok egy részének kiadására. Lapunkat a perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselte.

A tárgyalás során a Duna azt állította, hogy egyáltalán nem létezik átfogó keretmegállapodás az MTVA-val, hiába van szó 130 milliárd forint értékű szolgáltatásmegrendelésről, és hiába voltak ilyen megállapodások 2015 előtt. A bíróság elfogadta a Duna érvelését. Arra nem derült fény, hogy ha nincs semmilyen megállapodás a Duna és az MTVA között, akkor a Duna milyen alapon ad le megrendeléseket az MTVA-nak, és azokat miért éppen ilyen formában teszi. Azt ugyanis elismerte a Duna, hogy megrendelőlapokat ad át az MTVA-nak, amely elvileg azok alapján gyártja le a közmédiába kerülő műsorokat.

A Duna végül elküldött szerkesztőségünknek néhány dokumentumot, ám ezek lényegében teljesen üres táblázatok, néhány alapinformáción kívül (milyen jellegű műsor, milyen hosszú, melyik csatornán, mikor kerül adásba) lényegében semmi nincs bennük. Nincs szó bennük a műsorok formátumáról, a készítők vagy a műsorban szereplők személyéről. A gyártási költségeknek még hely sincs a táblázatban. A Duna pedig kitakarta annak a személynek a nevét és aláírását, aki a megrendelőlapokat leadta, pedig elvileg a Duna viseli a szerkesztői felelősséget a közmédia tartalmaiért.

„Nem ezek alapján a megrendelőlapok alapján dolgoznak, az biztos. Ez alapján nem is lehet” – mondta Urbán Ágnes, amikor megmutattuk neki azokat a dokumentumokat, amelyeket megküldött nekünk a Duna.

„Így, hogy a Duna és az MTVA között nincs szerződés, és a Szabad Európának kiadott dokumentumok alapján a megrendelőlapok gyakorlatilag üresek, végképp nincs felelőse semminek. Nem lehet megmondani, hogy ki mit csinál, melyik feladatnak ki a felelőse, és ennek része, hogy nincs lepapírozva a szerződéses viszony. Úgy megy el 130 milliárd forint közpénz, hogy amögött nincs normális szerződés” – mondta Urbán Ágnes.

Azt pedig csak találgatni lehet, hogy ki a felelős azért, ami megjelenik a közmédia felületein.